A Heves Vármegyei Mérnöki Kamara szakmai tanulmányútjának résztvevői június 18–21. között Délkelet-Lengyelországban ismerkedtek a térség műszaki, természeti és kulturális értékeivel. Az út során a résztvevők többek között a solinai vízerőművet, egy üvegmanufaktúrát, valamint a Bieszczady-hegység turisztikai fejlesztéseit is megtekintették, miközben történelmi emlékhelyeket is felkerestek.
Utunk elején Duklában, egy 3600 fős névtelen osztrák-magyar katonák hamvait őrző temetőben megemlékeztünk az I. világháború galíciai hőseiről. Kollégánk, Takács Pál előadásában itt meghallgattuk Gyóni Géza: Csak egy éjszakára! c. versét. Ezután megnéztük Iwonicz Zdrójt, a kis, de annál népszerűbb – Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem által felfedezett – üdülővárost. Az ivócsarnokban elfogyasztott különleges gyógyvizek után, tettünk egy sétát a helyi gyógyparkban és megpihentünk egy kis szabadtéri sóinhaláló mellett. (Erre nincs megfelelő magyar kifejezés. Itt természetes forrásból származó nagy só tartalmú vizet vezetnek egy közel 4 m magas kökénygallyakkal kitöltött deszkákkal határolt fal tetejére, ahonnan a víz lefelé csurog és közben sóssá teszi a környezeti levegőt.) Az út további részében, működés közben, megnéztünk egy, a muránói üvegművesekkel vetekedő, művészi üvegtermékeket gyártó üvegmanufaktúrát. Másnap a solinai erőműhöz és víztározóhoz vezetett az utunk. Az erőmű a San folyó visszaduzzasztott tározóján működik és a következő paraméterekkel rendelkezik: 140 MW-os vízierőmű, 500 millió m3-es víztározó, 21 km2 vízfelülettel, 664 m hosszú és 82 m magas gát. A tó környezetében igen magas szintű turisztikai infrastruktúra épült ki. Magunk is kipróbáltuk a tó fölötti kabinos felvonót oda-vissza, majd hajókáztunk is egyet. Visszafelé beugrottunk egy családi sörmanufakturába, amely meglepett minket azzal, hogy mennyire távol a lakott környezettől létesült és milyen különleges (és drága) termékeket állítanak benne elő.
A harmadik nap megismerkedtünk szállásadó városunkkal Sanokkal. Megtudtuk, hogy III. Béla el is foglalta a környéket, de azt is, hogy innen származik Sanoki Gergely, aki egy időben Hunyadi János gyermekeinek nevelésével is foglalkozott. Érdekesség, hogy egy olyan városi sportkomplexum szállodájában laktunk, melyet lengyel állami forrásból hoztak létre, uszodával, tornacsarnokkal, jégcsarnokkal és szabadtéri korcsolya stadionnal. Ehhez hasonló több lengyel kisvárosban (30-50 ezer lakossal) is létesült.
Utunk hazafelé vezető részén még kisvonatoztunk a Bieszczady-hegység vadregényes tájai között, majd fáradtan, de élményekben gazdagon érkeztünk vissza Egerbe és Gyöngyösre.
