Hogyan működnek a mérnökirodák a vírus árnyékában?
Milyen kihívásokat jelent napról-napra a karantén,
lehetséges egyáltalán e rendkívüli körülmények közepette mérnökként dolgozni?
Felkért szerzőink gondolatai.
2020. március 15.
Madaras Botond
Kihívás. Leginkább ez motoszkál a fejemben. Néhány nappal, egy héttel ezelőtt még nem látszott, hogy milyen gyökeres változások elé nézünk. Jó, persze látható volt, hogy leáll a konferenciaturizmus, a rendezvények, de – nem mintha ez nem lenne elég baj – nem nagyon látszott más, ami a napi munkát derékba (kerékbe?) törné. A hét közepétől egyre több helyen hallottam: home office, új munkarend. Piaci cégek – és nem kormányzati utasításra! – kezdenek átállni, védve az alkalmazottakat, védve a céget. Mindezt megfejeli az oktatás teljes átalakítása. Itt már ordítóan előtűnnek a napi nehézségek is, meg kell oldani, hogy a gyereket nevelő kollégák miként és mikor tudnak dolgozni! Van-e élet az irodán kívül?
Közben megérkeztek az első telefonok az iskolákból, tanároktól. Mink van otthon? Számítógép, net, Skype, Messenger? Szervezik ők is az elkövetkező heteket, hónapokat(?). Persze mi is töprengünk, szabad-e hívni a nagyszülőket gyerekeket felügyelni?
Egyszóval: kihívás, nem nagyon lehet most mást mondani. Ilyen helyzetre semmilyen mérnökvállalkozásnak nincsen forgatókönyve, vélhetően a kritikus infrastruktúrát üzemeltető vállalkozások is alaposan végig kell nézzék a vészhelyzeti forgatókönyveiket. Biztosan sok minden le fog lassulni a piacon a következő időszakban, nekünk pedig legelőször azt kell kitalálni, hogy miként tudjuk a munkaidőt és a gyerekfelügyeletet összeegyeztetni, miként tudjuk az otthoni munkát támogatni. A gazdasági helyzet értékelése marad egy kicsit későbbre…
Sajnos az általános pánik sem a barátunk, ha egy valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy mindenki őrizze meg a józanságát, hogy ne a saját butaságunkkal fojtsuk meg magunkat.
Innen folytatjuk.
2020. március 16.
Ábrahám Rita
Új hét, új kihívások. Fiatal mérnökként, munkáltatóként és anyaként a percenkénti aggódalom helyett a józan tervezés irányába próbálom terelni a gondolatokat. Igyekeznünk kell a sok-sok információ között megtalálni az életben maradás lehetőségeit, mind a munkában, mind a magánéletben. Mivel az építőipari kivitelezés és karbantartás nem végezhető home office keretei között ezért igyekszünk az ügyfelek tűrőképessége és intézkedései mentén folytatni munkánkat. Ha nem ezt tennénk, azzal nem csak vállalkozásunk létét rontanánk, hanem a negatív irányba haladó beruházási ütemet is megakasztanánk. Tesszük ezt addig amíg kollégáink biztonságban érzik magukat, továbbá a médián keresztül közvetített helyzet, a héten reményeink szerint körvonalazódó új oktatási rendszer nem akadályozza mindezt.
Mérnökként a helyzet nem egyszerű, de nem is reménytelen. Szerencsésnek vélem, hogy számos technikai eszköz áll ma már rendelkezésünkre, ami lehetővé teszi, hogy 1-2 héten belül az ügymenetek folytatódjanak, ha nem is a korábbi ütemben, de legalább folytatódnak.
Ez talán most kellő motiváció lehet mindazoknak, akik eddig féltek a technikai vívmányok, új programok használattól. Az élet lelassulása pedig lehetőséget ad, hogy levegőhöz jussunk és elgondolkodjunk azon, mik az életünkben az igazán fontosak.
Anyaként aggódom gyermekeinkért, de most kell átadnunk nekik azt a tudást, hogy miként kell a nehézségeken túljutni, az új élethelyzetekhez mielőbb alkalmazkodni, és a mindennapokat megélni pánik és rettegés nélkül.
Gyurkovics Zoltán
Nagyon elkeseredett vagyok! Hosszú szervezés eredményeképpen a hétvégére – március 19-20-ra – kihelyezett elnökségi ülést szerettünk volna megtartani Kaposváron. Ezt a dunántúli szakcsoport vezetők jelenlétére számítva minősítettük a kibővített jelzővel. A visszajelzések alapján 100%-os (!) részvételre számítottunk. A Somogy Megyei Mérnöki Kamara szakcsoport vezetője, Lucz Géza aprólékosan előkészítette a programot. Wagner Ernő elnök úrral is előkészített volt egy találkozó, amelyen érdemi, személyes megbeszélést (is) reméltem.
A koronavírus átírta terveinket. A járvány félelmetes előjeleket mutat. Mai napot határoztuk meg, mint legutolsót, amikor véglegesen döntünk a kihelyezett elnökségi sorsáról! Lemondtuk, le kellett mondanunk! De nem csupán ebben hoztuk meg ezt a fájdalmas döntést. Az elmúlt napokban az alábbi, az épületgépész szakmai társadalmat érintő, nagyon jól előkészített rendezvényeket mondtuk le:
HILTI konferencia képzés Budaörsön, március 17.
Víz Világnapja konferencia szakmai képzéssel Pécsen, március 20.
Kéménykonferencia két szakmai képzéssel Kecskeméten, március 26-27.
Debreceni TE Műszaki Kar épületgépészeti szakmai napja kiállításokkal, plenáris ülésekkel, szakmai továbbképzésekkel Debrecenben május 7-8.
A döntéseket a főszervezőkkel ill. a társszervezőkkel közösen hoztuk meg.
Ami a kamarai munkát illeti, nehezen elképzelhető hatékonyságú, home office jellegű lesz Átmenetileg…
2020. március 17.
Madaras Botond
Skype. Teams. Zoom – és társaik. A tegnapi és a mai nap a gyakorlás jegyében telt, különböző partnerek által preferált különböző platformokon egyeztettünk – szigorúan online. Két nap alatt 4 óra, mindezt úgy, hogy az elmúlt évben egyetlenegy alkalommal sem(!) folytattunk videokonferenciát. Legjobban az lepett meg, hogy még a 2-3 fős irodák is szétszéledtek, szinte mindenki otthonról dolgozik. Érdekes látni, ahogy a cégek átállnak otthoni munkára, sok helyen távoli eléréssel használják az irodai „erőforrásokat”, mások egyszerűen hazavitték pendrive-on a munkát és otthonról tevékenykednek. Gyakorlatilag az összes személyes egyeztetésünket, találkozónkat lemondták – vagy lemondtuk mi.
A helyzet nehézsége mellett egyelőre van valami vidámság is a dologban – vagy talán csak kínunkban viccelődünk? A mérnökirodák tanulják az újfajta kommunikációt, aminek előnyei, de hátrányai is jól láthatóak. Kevesebb utazás, mellyel időt takarítunk meg, de ugyanakkor a személyes kapcsolat, nonverbális kommunikáció hiánya miatt elhúzódó megbeszélések várhatóak az online térben. Nem szeretem, de ehhez kell most alkalmazkodni.
Mára mindenkiben megérett néhány kérdés a gazdaság jövőjére vonatkozóan. Látható, tapintható a következő időszakban a lassulás. Van, aki ezt nem titkolt örömmel fogadja az elmúlt évek túlhajtott üteme után, mások a bizonytalanságot emelik ki elsősorban.
Továbbra is azt gondolom, hogy hátra kell lépni és nyugodtan, higgadtan átgondolni, hogyan reagálunk a helyzetre. Nincs is hová kapkodni, nem olyan idők járnak ma…
Ábrahám Rita
Száguldva lassulunk. Embert próbáló ez a mostani tempó. Folyamatosan A, B, C, D… havária tervek keringenek a fejemben, amit percenként ír felül az élet. Mindezek mellett elmaradnak a napi e-mailek sokaságai, alig csöng telefon. Szürreális lett az élet. Hétfőn tájékoztattam a kollégákat a munkáltatói és munkavállalói oldal lehetőségeiről a jelenlegi körülmények tükrében. Két nap távlatában egy kolléganő fizetés nélküli szabadságra ment, mert gyermekei elhelyezését nem tudta megoldani, mi 6-an még kitartunk, de meddig?
A kormányzati intézkedések percről percre befolyásolják partnereink és ezáltal a mi életünket is. Jelentősen csökkennek a karbantartásaink, mivel azon partnereink, akik bezárnak, nem tudják ezen költségeket vállalni. A folyamatban lévő beruházásainkat őrült tempóban próbálja a megrendelő lezárni, aminek örülünk és bízunk benne, hogy eljutunk a projektre, mert minden egyes kiszámlázott munka a túlélést jelenti. A reményt abban, hogy nem kell elküldenem senkit, és garantálni tudom megélhetésük biztonságát.
Túlélni – ekörül forog minden gondolatom. 2011-ben, még a gazdasági válság idején indítottam a céget, egy 2 éves és egy pocaklakó kisgyerekkel, de visszatekintve az akkori időszak könnyebbnek tűnt. Most 3 gyerekkel, egyedülálló anyaként, a bíróságok leállása miatt megakadt válással a hátamon, még a kollégák megélhetése is tőlem függ.
Eközben a csapból is az folyik, hogy mindenki maradjon otthon, dolgozzunk otthonról. Bár ilyen egyszerű lenne ez minden szektorban. Tegnap ebéd után hazaküldtem az irodai dolgozókat. Nem, nem otthoni munkavégzésre álltunk át, nem volt munkájuk. A srácok még elmentek karbantartani-ritkán mondtunk ilyet mostanában, de boldogan, hogy volt hova- és ennyi, hirtelen elfogyott a munka. Tervezek, számolok, hogy meddig lesznek elegek tartalékaink. Mennyi időt kell áthidalnunk, akár munka nélkül 2-3 hónapot, vagy többet? Ha erre ma valaki tudja a választ az gazdag ember. Jönnek a megszorítások!
Mindezek mellett igyekszem pozitív gondolatokkal megtölteni a napokat. Tartanom kell a lelket a kollégákban, bíztatni, őket, hogy lesz tovább. Nem könnyű ez úgy, hogy a körülöttünk lévő emberek már a világvégére készülnek, és az én megélhetésem is a cég helyzetétől, a következő napok intézkedéseitől függ.
Kérek mindenkit ne veszítsük el józanságunkat. A pánik és a félelem rossz tanácsadó. Bízzunk, higgyünk, reméljünk!
Dezső Zsigmond
Racionális mérnökként megszoktam, hogy minden helyzetben a megoldást keresem, többnyire az elvárt eredményből, az összefüggések felismerésével visszafejtve a teendők menetét. Most is hasonlóan megközelítve a problémát első ránézésre úgy vélném, hogy egyszerű, felelősségteljes, racionális mérnöki gondolkozással jelentős eredményeket érhetünk el a vírus terjedésének lassítása, illetve akár megakadályozása terén is. Csakhogy sokan vagyunk, akik higgadt, logikusan átgondolt cselekedetek helyett, félreértelmezett önérdekből, esetleg a helyzet rossz felismeréséből vagy talán a legtöbben a rosszul értelmezett konvenciók, helytelen előírások szigorú alkalmazásával, egyéni apró cselekedeteikkel szúrják ki a biztonság buborékját, mely egy pillanat alatt félresöpörheti a józanésszel cselekvő többség törekvéseit.
Sajnos ez utóbbi szinte kódolt, hiszen, ha csak mérnöki gyakorlatomat veszem számba is azt tapasztalom, hogy az elmúlt idők folyamán beruházásaink körül is felerősödött az a réteg, mely ezzel a szemlélettel nyomorítja a produktív közreműködőket, megnehezítve és drágítva a megvalósítást.
Ha most meg is szenvedjük ezt, a helyzet lassan rákényszerít új, hatékonyabb módszerek alkalmazására, mely kizárja a felesleges találkozókat. Hisz a digitális platformokon keresztül ma már nem csak képekkel, tervekkel teletűzdelt írásos kommunikáció lehetséges, hanem akár teljes körű részvétellel megtartott konferencia beszélgetés is. Azaz gyakorlatilag eddig is minden karnyújtásnyira volt tőlünk, ami helyett a sok utazással, még több fontoskodó mellébeszéléssel tarkított, időrabló, nagy létszámú kibeszélő show-kat, meetingeket, azaz a végeláthatatlan megbeszélések sorát kényszerítették ránk azok, aki csak a konvenciók mentén, ezek szervezésével tudták igazolni a projektben betöltött szerepüket.
Talán most kényszerűségből nem csak a korszerű kommunikációs megoldásokat gyakorolhatjuk be nagyban, hanem az élet megtanít minket az idő tiszteletére, az ismétlések nélküli tömör, lényegre törő beszédre is, több időt hagyva a gondolat kimunkálására, a tervezésre. Egy járványos vészhelyzet két napja is elég volt arra, hogy végérvényesen bebizonyosodjon, hogy a rendszeres személyes találkozókat tökéletesen helyettesíti, a csak a lényegre, illetve problémára orientálódó digitális kommunikáció!
Átálltunk hát az otthoni munkavégzésre, a home-office rendszerére. Mint minden, amiben gyakorlatunk csekély, ez is döcögve indult, de reményeim szerint napok, hetek vagy hónapok múlva dübörögve szárnyal majd. Feleségem középiskolai tanár és Ő is rákényszerült a pedagógusi home-office-ra, a távoktatásra. Ez is akadozva indul, de ahol a diákok is részesei a kialakuló rendszernek, ahol tevékenyen közreműködhetnek a módszerek és digitális kapcsolatrendszerek kiépítésében, ott a fiatalok élvezettel sajátítják el az új oktatási rendben is a tananyagot. Most azt remélem, hogy ezen felbuzdulva a tartalom és a forma, vagyis a tananyag és tanítási módszerek is gyökeres változáson mennek át, mindent áthatva a technikai fejlődés, a jövő szemlélete.
S mi az, amit még megkíván tőlünk a kialakult helyzet? TÜRELEM és TOLERANCIA!
Türelem mindenkivel és mindennel szemben, a mindannyiunk számára új kihívásokkal, azok megoldásaival és megoldóival szemben egyaránt.
Tolerancia a partneri kapcsolatokban és – legalább a rendkívüli helyzetre való tekintettel – a szerződés címén kőbevésett bizalmatlansági nyilatkozatok jogi értelmezésében is. Talán ezt követően a szerződések újra két bizalommal egymás felé forduló fél kézrázással szentesített megállapodásának írásos nyoma lesz, hogy a közös munkára lecsúszott két fél stampedli hatásának elmúltával is tudják, miben állapodtak meg.
Mit is élünk át ezekben a napokban? Gyermekeink és unokáink jövőbeni életének egy-két hónapos demóját. Ennek tapasztalataival fogják majd megélni jövőjüket, ezért lássuk el őket tanácsokkal, mutassunk rá egyéni felelősségükre, hogy tegyenek meg mindent környezetünkért, védjék meg a környezetünkhöz tartozó családtagjaikat, de legfőképpen a veszélyeztetett csoporthoz tartozó betegeket és idősebbeket.
Gyurkovics Zoltán
Fontos feladatunk volt az elmúlt hetekben. Tegnap 24:00-ig kellett egy javaslat-csomagot összeállítani a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályok módosításához. Ez – részben a Gáz- és Olajipari Tagozattal egyeztetve – elkészült. A javaslat-csomagot már karanténból adtuk le! A munka nagy részét Kéry Tamás kollégánk végezte példamutatóan nagy gondossággal.
A rádöbbenés napja a mai. Rádöbbenés arra, hogy minden megváltozott, minden másképpen lesz egy időre. És nem tudom pontosan elképzelni azt, hogy hogyan is lesz valójában! Működik-e így majd a műszaki élet? Az a gyakorlat kap defektet, ami a szakmánk, a szakmáink lényege: az egyeztetések során kialakuló megoldás-keresés! A csapatmunka lehetetlenül el, válik arctalanná. A kapcsolatok, a megbeszélések hálózatokon zajlanak applikációk és programok segítségével, a felhőben rögzülnek az eredmények és adatszolgáltatások. Billentyűzet segítségével jön létre a kézfogás, az azt követő diskurzus, a személytelen egyeztetés.
Kíváncsian várom, hogyan jön be a home school rendszer. Mennyire fog hiányozni a padsorok, illetve a padsorok közt jelen lévő tanár fegyelmező jelenléte? Mennyire lesznek fegyelmezettek az otthon tanulók? Mennyire lesz a módszer követhető? Sok szülő gondja lesz ez az elkövetkező időszakban. Közvetett csupán az érintettségem, de fogok ebben a témában „látleletet venni”. Néhány nap múlva érdemes lesz erre is visszatérni…
2020. március 18.
Gyurkovics Zoltán
A home school rendszerrel kapcsolatban érdeklődtem érintett családoknál. Igazából most indul be. Nem tudni még, hogy csak szünidei üzemmóddá válik, vagy tekinthető lesz-e érdemes oktatási formának. Később visszatérek erre a kérdésre.
Elsőként köszöntök névnapja alkalmából minden Sándor, Sanyi, Sanci stb. barátomat, ismerősömet, minden olyan kamarai tagot, aki ma ünnepli névnapját vagy születésnapját. EGÉSZSÉGET kívánok!
Azt gondoltam, hogy kicsit nagyobb lendülettel vetem bele magamat ezen a héten a függőben lévő tervezési munkáimba! Az egyikkel éppen olyan induló stádiumban vagyok, hogy a műszaki tartalmat kell meghatározni, amihez a társtervező kollégákkal és természetesen a Megrendelővel most kell közösen meghatározni a tervezési feladatot! De nem tehetem meg, hogy átballagok az egy utcával arrébb lévő irodába egyeztető megbeszélésre – akár csak kiscsoportosra is – mert nekik is home office! Ugyanez a közmű tervező kolléga esetében is. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem igényem lenne ezeket a dolgokat személyesen, megoldási módokat elemezve bemutatni, közvetlen módon megbeszélni. Vannak dolgok, amelyeket könnyebb így rögzíteni, elfogadtatni. De hát úgy tűnik, marad a háló…
Arról már beszámoltam, hogy a koronavírus miatt hány tervezett szakmai rendezvényünk sikeres koronázása marad el a rendezvények törlése miatt. Arról most adok számot, hogy optimista hittel mire készülünk változatlan intenzitással. A szervezési munkát egy pillanatra sem feladva két nagy épületgépész „projekt” szervezését teljes intenzitással fenntartjuk:
V. Épületgépész Tervezői Konferencia „Középpontban a VÍZ” szlogennel. Időpont szeptember 25., péntek. A konferencia akkreditált kötelező képzési lehetőség az Épületgépészeti-, valamint a Vízgazdálkodási- és Vízépítési Tagozat szakmagyakorlói számára.
Országos Magyar Épületgépész Napok (OMÉN) 2020. november 23-29. időszakra. Az országos rendezvények kiemelkedő eleme a BME ÉPGET Tanszék szakmai napja 27-én, illetve ezen a napon lesz a rendezvénysorozatot-, valamint az épületgépész szakmai évet hivatalosan lezáró hagyományos Épületgépész Bál is, amelyen a legfontosabb szakmai kitüntetések és díjak kerülnek átadásra.
A karantén időtartama alatt a szervezés állásáról többször adok jelentést.
2020. március 19.
Ábrahám Rita
Félelmetes a csend. Pár hete még azon töprengtünk, hogy a rengeteg feladatnak hogyan fogunk megfelelni. Mára ez az érzés már csak emlék. Bárcsak megcsörrenne a telefon, vagy jönne egy ajánlatkérés, de semmi. Néma csend az irodában egész nap. Nem bővül teendőkkel a naptáram, ellenkezőleg, az összes áprilisi programom törlésre került.
Új aggodalmak rakódtak az eddigiekre, 357 Ft 1 euró, drasztikusan emelkednek az élelmiszer árak és a nemzetközi szállítási díjak is. Hova fog ez még fokozódni? Számok, kimutatások mindenütt. Meddig elégségesek a tartalékaink, hol tudunk megtakarítani, hogyan segítenek a tegnap bejelentett intézkedések? Percenként változik minden. Nehéz ilyen körülmények között dolgozni, tervezni, optimistának lenni.
De van még munkánk, ma karbantartás, holnap kivitelezés, minden napra tervezési feladatok. MÉG ÉLÜNK! Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egészségesek vagyunk és számíthatunk egymásra.
Ma én kaptam lelki támogatást a kollégáktól. Egy-egy kávé melletti beszélgetés hatalmas erőket tud mozgósítani bennem. Hálás vagyok ezekért a percekért, melyek átlendítenek az elkeseredés pillanatain.
Megerősödve folytatódik a nap. Otthon várnak a „távoktatás gyönyöreivel” fiaim. Szerencsés vagyok, édesanyám nemcsak nagyiként, „tanárként” is helyt áll, hogy tudjak dolgozni. Hatalmas kihívást tettek a szülők nyakába. Tudom, hogy sokan már a home office bűvöletében élnek, de azoknak, akik ezt nem tehetik meg hatalmas feladat eleget tenni az elvárásoknak. Féltem a gyerekeinket. Eltérő szülői háttérrel az eddigi szakadékok könnyen és gyorsan elmélyülhetnek. Jó ötlet a digitalizáció, de mintha megfeledkeztünk volna azokról, akik ezen feltételeknek nem tudnak eleget tenni.
Figyeljünk egymásra!
Restanciáim vannak! Tagozati vezetői feladatimat háttérbe szorították magánéleti problémáim, és mire ezek rendeződni látszódtak jött a Covid-19. Az év eleji terveket, célkitűzéseket beárnyékolja a mindennapi aggodalom. Holott számos problémával és feladattal szembesülünk nap, mint nap. A vállalatok leállásai jelentősen fogják érinteni a tűzvédelmi szektort is. Az elmaradó karbantartások nem csak a vállalkozások számára okoznak kieső bevételt, de az élet és vagyonvédelmi feladatokat ellátó rendszerek biztonságát is kockáztatják. A befagyasztásra kerülő beruházások anyagi nehézségeket okoznak mindazon kivitelezők számára, akik anyagot és munkát fektettek be, melyek kifizetésére jóesetben ígéretre számíthatnak, sok esetben még arra sem. Sajnos nem csak egészségügyi a krízis, több szektor is megmentésre szorul hamarosan.
Remény! Remény vezetőink józanságában és előrelátásában.
Felelősség a jövőnkért! Ha háttérbe tudjuk önző egyéni érdekeinket szorítani a közösség érdekeiért, lesz jövőnk!
Tartsunk össze! Csak együtt sikerülhet!
Gyurkovics Zoltán
„Maradj otthon, nézzél TV-t”, mondja a Kispál és a Borz dalszövege. Jó szöveg, de programnak a karanténlétben kevés. Szeretem a Kispál és a Borz számait, hallgattam éppen tegnap is. Elgondolkodtam, hogyan rendezzük el karantén napirendünket! Hogyan értelmesen?
Fontos, hogy fegyelmezett program szerint teljen a napunk. Mindenkinek, akinek feladatai is vannak. A diákoknak fontos az önfegyelem, hogy a tanulási folyamatba odategyék magukat akkor is, ha a környezet ingerszegényebb, mint az osztályteremben szokott lenni. Visszakérdezni sem lehet, vagy nem egyszerű, ha valamit nem értenek.
De nekünk is, akiknek szakmai életünk a megszokottól eltérő térben folytatódik, fontos a karanténnapok megszervezése.
Nyilván az otthonlét miatti „házi feladatokat” is meg kell oldanunk. Vállalt tervezői, szakértői munkánkat is folytatni kell, ameddig lehet. Alacsonyabb szinten, de működik a Kamara is. Nap mint nap jönnek lakossági kérdések. Állásfoglalásokat kell megfogalmazni. Az ITM és a Miniszterelnökség folytatja a munkáját. Munkacsoportok alakulnak jövőbeli feladatokra, ehhez tagokat kell delegálni.
Előző napi blogomban már beszámoltam arról, hogy vannak megkezdett munkáink, amelyekhez javaslatokat leadni éppen a napokban kellett. Ilyen feladatot teljesítettünk, amikor a szakmagyakorlásunkat szabályozó 266/2013. kormányrendelethez adott be a tagozati munkacsoport javaslat-csomagot. Az OKF jogszabályi környezetének módosítására – különös tekintettel a kéményseprő ipari tevékenység szabályozására az új GMBSZ elfogadott pontjait is figyelembe véve – állítottunk össze javaslat-csomagot részben a Gáz- és Olajipari Tagozat vezetésével egyeztetve.
Csaknem 20 éve minden napomat az uszodában kezdem, kezdtem. Ez most átmenetileg megszűnt. „Házi edzőtermemben” gyötröm magam egy félórát. Délelőtt segítek, illetve dolgozom, ha kell a ház, a kert körüli munkákban. Ebédig folyamatban lévő mérnöki munkáimat tartom karban. A tendencia csökkenő. Ebéd után a kamarai munkáé a főszerep. Válaszolok megkeresésekre, újabban egyeztető konferencia megbeszéléseket készítek elő. Ahogy arról tegnap adtam számot, hiszem, hogy az őszre tervezett rendezvényeinket már egy vírusmentesített országban megtarthatjuk.
Közben a koronavírus expandál, terjedése a „csoportos” kategóriába lépett! Emiatt MINDENHOL JÓ, DE OTTHON LENNI FONTOS!
Vigyázzatok magatokra, maradjatok otthon és nézzetek tévét is, ha a munkátok diktálta napirend erre lehetőséget biztosít!
2020. március 20.
Gyurkovics Zoltán
Ma második napja tartana kihelyezett, kibővített elnökségi ülésünk Kaposváron. Lemondtuk, mert mást nem tudtunk tenni. Köszönöm azt az aktivitási szándékot a dunántúli szakcsoport vezetők részéről, amelyet a deklarált megjelenési akaratuk igazolt. A találkozót – reményeim szerint – bepótoljuk.
2-ről 85-re ugrott egy hét alatt a koronavírussal IGAZOLTAN fertőzöttek száma. És most következik a „robbanás” – mértékadó vélemények szerint is. Ha eddig voltak is esetleg lazításaink a veszélyhelyzeti intézkedések betartásában, ezután tényleg nagyon fontos lesz azokat fegyelmezetten betartani.
Kicsit előre tekintve, egyre sűrűbben merül fel a kérdés, meddig fog tartani? Erre nyilván adekvát választ senki nem tud adni, de – feltehetően – hónapokban kell gondolkodni.! Ez a járványügyi helyzet rendeződését jelentő időtartam. De mi lesz azután? Hogyan indul be újra a gazdaság, annak bennünket érintők legfontosabb ága, az építőipar. Home office-ban sok minden megoldható, de nehezen az alapanyaggyártás, a logisztika stb. Márpedig az újraindításhoz kézbe vehető berendezésekre, szerelvényekre, csövekre, segédanyagokra stb. lesz szükség. Remélem erre is fel lehet valahogy készülni. Lehet erre felkészülni? Nem csak rajtunk múlik. Nem csak Magyarországon múlik.
Ma gyakorlatoztunk. 23-án, hétfőn videokonferenciát tartunk, ehhez csináltunk próbát. Nem ment minden simán, de jó úton vagyunk…
Fokozottan vigyázzatok magatokra!
2020. március 21.
Madaras Botond
A helyzet a saját békaperspektívánkra világít rá – egyre vakítóbban. Két hónapja még arról beszéltünk, hogy tudnak-e öt nap alatt járványkórházat építeni a kínaiak. Két hete(!) az volt a téma, hogy a hatás mennyire lesz kellemetlen (…) a turisztikai szektornak, visszaáll-e a korábbi ritmus nyár elejére, a turisztikai (fő)szezonra. (Kis felmentést talán ad, hogy láthatóan a kormányzatokat is hasonló meglepetésként érte a helyzet szerte a világban. Ennél dühítőbb, hogy egyre-másra jelennek meg azok a hírek és cikkek, miszerint tudósók ilyen-olyan pontosan látták a helyzetet már hónapokkal korábban – kérdem én erre, hol voltak akkor és hol voltak a döntési helyzetben lévők? Persze tudom, a múltat mindig könnyebb megjósolni, mint a jövőt.)
Most mindenki találgat, próbál készülni a közeljövő viszonyaira. Az egyész világot villámcsapásként érte, hogy egyes ágazatok egyik napról a másikra álltak le. Teljesen. Ilyennel korábban nem találkoztunk. A többi szektor egyelőre várja a hatásokat – sajnos nem is fognak elmaradni.
Mit látunk most mi a saját piacunkon? Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy erős lassulás következik, különösen a piaci szervezetek és a lakossági megrendelők oldalán. Borítékolható, hogy sok beruházás csúszik, halasztják majd azokat (már a munkahelyek zömének átállítása otthoni munkavégzésre is okoz késedelmet.) Néhány hónap csúszás az építőipar számára (is) nagyon komoly következményekkel járhat, ezt pontosan látjuk, tudjuk. Némi bizakodásra adhat okot az elmúlt évek erős állami szerepvállalása az építőipar megrendelői oldalán, a magánszféra ismételt megerősödéséig nagyon sokat segíthet a markáns állami jelenlét.
A mérnöki szolgáltatásból élő vállalkozások zömének a meglévő megrendelésállomány talán ad annyi lendületet, ami segít a következő hetekben, de az biztos, hogy mindnyájunknak nagy szüksége van arra, hogy a pozitív jelek mihamarabb jöjjenek. Senkinek nem kérdés, hogy most elsődleges az egészségügyi krízis hatékony kezelése, de emellett már most készülni kell az azt következő időszakra is.
Reméljük, hogy nem lesz nagyon mély a gödör. És nagyon széles sem.
2020. március 23.
Gyurkovics Zoltán
Annak ellenére, hogy a hétvége ugyanolyan karantén életet jelentett, mint a normál hétköznapokéi, nem írtam naplót. Nem írtam a hétvégi történések ellenére. Kevésbé telt el a két nap „hivatalos” munkával, kevésbé volt home office. Viszont sokkal többet foglalkoztunk a kialakult, mi több a kialakulóban lévő helyzettel. 10 napos (önkéntes) karanténlét után szóba jöttek a „hogyan tovább” kérdések.
Nem csupán kettőnk – feleségemmel közös – sorsa foglalkoztat bennünket. A jövőképbe sokkal inkább a gyerekeink, az unokáink jövőjével kapcsolatos kérdések tolakodnak előre. Mivel az egyéni fertőzési fázisból a csoportos átfertőzési folyamatba lépett az ország, nem kérdéses, hogy hosszabb időszak nehézségei várnak ránk.
Mégis milyen hosszú jövőben? Ma már eléggé egyértelmű, hogy az optimista becslés szerint is nagyjából három hónap elteltével kezdünk – a Gauss (harang)-görbe – terjedési- és lecsengési ciklus leszálló ágába kerülni. További kérdés természetesen, hogy a járványügyi helyzet lezárulását követően milyen kondíciók várnak ránk? Milyen állapotban lesz az ország gazdasága? Milyen állapotban lesz az építőipar? A járvány előtt jól kiépült tervezői-, kivitelezői vállalkozói rendszer rendelkezésre fog-e állni?
Ha ilyen gondolatok foglalkoztatnak valakit, akkor – a pszichológusok szerint – a kialakuló stressz előjeleként megszólal a „vészcsengő” az emberben. Ilyenkor a tanács: üss és fuss! Azaz változtass a helyzeteden! Ez az, ami karanténban, karanténból nem járható út.
Nem teljesen járható út. Fontos, hogy többet foglalkozzunk egymással, mint önmagunkkal. „Találkozzunk”, beszélgessünk barátokkal, régi cimborákkal szakmából és szakmán kívül, közel-távol lévő családtagjainkkal. A mai kor ajándéka, hogy úgy is tudunk beszélgetni barátainkkal, szeretteinkkel, hogy látjuk is egymást. Nem csak videokonferenciákat lehet tartani, hanem video-beszélgetéseket is. Éljünk a lehetőséggel! (Egyéb életmód tanácsok is juthatnak az ember eszébe ilyenkor, de majd talán később, amikor már bensőségesebb kapcsolat alakul ki köztünk, elmondom ezeket is.)
Régi kínai mondás: Az okos ember pesszimistán gondolkodik, és optimistán cselekszik!
Optimista gondolkodásra utaló jó jel, hogy az Építők Napja rendezvény június 5-i megünneplésére készül a szakma. Az ITM legalábbis szervezi a központi ünnepséget, amelyen kitüntetések, elismerések átadására is sor kerül. Leadtam ma én is egy jelölést.
Ne feledjétek: OTTHON LENNI FONTOS! Az otthontartózkodáshoz a napjainkat tervezni, szervezni kell. TV-t például kevesebbet kell nézni, inkább csak este, például a karantén koncerteket.
Vigyázzatok magatokra és közvetlen környezetetekre!
2020. március 24.
Dezső Zsigmond
Már egy hete home office-ban dolgozom. Tulajdonképpen hibátlanul működik a rendszer, most valahogy minden megoldódik pár szóval, a lényegre törő digitális kommunikációval. És nem hiányoznak a szükségtelen megbeszélések, a hatalmas egyeztetések unalmas szócséplései. De mégis hiányérzetem van! Hiányzik az irodai közeg. Hiányzik a társaság, az irodánkra jellemző vidám közösségi munka, a fiatalok frissítő kisugárzása.
Mikor lesz ennek vége? Azt senki sem tudja. De hogy néhány hónapot elvesz az életünkből, az már biztosnak látszik. És ha így van, akkor egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a termelés nem állhat le, most a munka a jövőnk egyetlen záloga. De az is fontos, hogy aki teheti, ne menjen közösségbe. Azaz, hogy mikor lesz ennek vége, részben mégiscsak rajtunk is múlik. De legalábbis azok sokat tehetnek érte, akiknek olyan a munkájuk, melyet otthon is lehet végezni, s ezt meg is teszik, vállalva ezzel egy fajta „önkéntes karantént”. Sokan tesznek így, hisz csak a józan eszünk, de legfőképpen fegyelmezettségünk az, ami megállíthatja a vírust. De megdöbbenve tapasztalom környezetemben, hogy olyan munkaterületen, ahol az otthoni munkavégzés egyébként lehetséges lenne okos, értelmes, rendkívül öntudatos mérnökembernek mondottak közül is sokan, nem az egyetlen járható út – az otthon tartó home-office – irányába vezető megoldáson dolgoznak. Ők „jobb híján” még mindig próbálják veszteség nélkül „egyben tartani” az irodát, nem törődve kollégáik és hozzátartozóik, de legfőképpen a többség egészségével, gyermekeink jövőjével. S vannak a fizetett, még mindig aktívan „tamáskodók”, akik pedig ezeket az „urakat” még most is a határidővel hergelik, s lankadatlanul lökné „a mérnök” a mérnököt prókátor elé. Felfoghatatlan!
Most kerül a felszínre az is, hogy kinek a vállalkozása élt a mának, s melyek a jövőnek. Melyiknek a struktúrája, gazdálkodása és személyi feltételrendszere tudatos építkezés eredménye? Melyek ezek közül, amelyek stabil alapokon állók, gyorsan alkalmazkodók és tőkeerősek, továbbá van stratégiájuk a túléléshez? Már hallani, hogy kormányzati beavatkozás nélkül sok építőipari, tervező és lebonyolító vállalkozás komoly bajba fog kerülni. Kit érdemes majd támogatni? Aki egyik napról a másikra élt és minden évben osztalék címén lerabolta saját vállalkozását, vagy aki tudatos fejlesztéssel, jelentős tőkét tartalékolt a nehezebb időkre? Én, ha tehetném, az utóbbit támogatnám! Vegye át ő a munkahelyüket vesztett dolgozókat, nála nagyobb biztonságban lesznek.
Különös, tapasztalt szemmel nézem az emberek viselkedését. Ugyanis most, vészhelyzetben cselekedve látszik igazán, hogy ki, milyen ember.
Nem egyszer kerültem már szorult helyzetbe, amikor is hosszabb-rövidebb idő után volt, hogy csak a vakszerencsének köszönhetően maradtam életben. Jól emlékszem ezekre a pillanatokra vagy napokra. Az életben maradás lehetőségét csak a célirányos nyugodt, de makacsul kitartó viselkedésem, illetve társaim viselkedése teremthette meg, nem gondolva akkor az ezzel együtt járó veszteségekre, csak az egyetlen közös kivezető útra koncentrálva. Jelenleg ez az út csakis a minél nagyobb tömegeket érintő izoláció, azaz az „önkéntes karantén”, az otthonmaradás.
Van egy tibeti mondás: „Ha két út áll előtted, válaszd mindig a nehezebbet!” Most nem ecsetelném ennek filozofikus értelmét, de azt mondom, hogy a jelen helyzetben, ha két út áll előtted, semmiképpen se a könnyebbet keresd! Ma különösen fontos a helyes irány, úgy hogy, ha ma két út áll előtted, válaszd csakis a célravezetőt, azaz a vírus terjedését leginkább akadályozó megoldást!
Tegyünk meg mindent dolgozóink, a környezetünkben élők otthonmaradásáért, biztosítsuk számukra az ehhez szükséges feltételeket!
Vigyázzuk és segítsük a rászorulókat, az időseket és a betegeket!
Gyurkovics Zoltán
Ma egy igazán optimista emberrel volt módom beszélgetni. Szerinte másfél hét múlva(!) túl leszünk a koronavírus őrületen. Csak kívánni tudom, hogy neki legyen igaza!
Az Feladatalapú Pályázatok (FAP) kiírás szerinti beadási határidejét – március 23-a volt az eredeti – az MMK főtitkársága április 20-ára halasztotta. Tagozatunk is pályázik egy segédlet összeállításával.
A pályázási határidő csúsztatása jól jöhet, ha a befejezési határidő is tolódhat! Az FAP munkák díjazása, a díjak kifizetése az éves költség-elszámoláshoz igazodik. Eddig is gondot okozott, hogy a kidolgozásra rendelkezésre álló idő kevés. Hisz március végi pályázat indításhoz – emlékezetem szerint – október 15-i leadás kötött. Ez azt jelenti, hogy elméletileg is csak hét hónap van a kidolgozásra. Azért elméletileg, mert csak-csak figyelembe kell venni szabadságolási időszakot is, máris csak fél év jut csupán a kidolgozásra. Ezért hangzott el több tagozati elnök részéről javaslat az FAP szabályzat átdolgozására.
Elhatároztam, hogy az elnökségi tagokkal folyamatossá teszem a kapcsolatot. Korábban is minden elnökségi ülésünket – mi havonta tartunk ilyeneket – az elmúlt időszakban történtek ismertetésével szoktam kezdeni. Úgy döntöttem, naplószerűen folyamatosan nyilvántartom a kamarai tevékenységeket, eseményeket, különös tekintettel a tagozat munkáját is érintőket. A kamarai naptár szerinti időpontban mintegy virtuális elnökségi ülés megnyitójaként az összefoglalót elküldöm minden elnökségi tagunk számára. Mi több, felmerülő kérdésekkel, (fel)kérésekkel kapcsolatban válaszokat is kérek, illetve személyi döntéseket is hozok, hozunk. Szeretném, ha nem kellene kettőnél több „levelezős elnökségi ülést” összehívnom.
Emiatt is fokozottan vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, az idősekre különösen! A fegyelmezettség elengedhetetlenül fontos mindenki részéről.
2020. március 25.
Ábrahám Rita
Nyugodt hétköznapok, álmatlan éjszakák. Lassan megszokjuk az új élethelyzettel járó változásokat. Megszűnt a korábbi hajtás, kényelmesen lehet reggelizni, több idő jut az életünk eddig elhanyagolt területeire, de milyen áron?
Egyre világosabban látszik, hogy nem csupán 1-2 hónapról van szó, amit túl kell élni. Hosszabb távon kell stabilizálnunk cégünk működését a jelenlegi körülmények között. Szerencsére még mindig van lehetőségünk dolgozni, viszont lassan ezek a lehetőségek elfogynak. Fogynak a reménysugarak is ezzel együtt, mert újabb megrendelés, ajánlatkérés nem érkezik. Bármennyire is olyan embernek tartom magam, aki a jég hátán is megél, lassan az összes ötletem kimerül, ami az anyagi bevételek irányába szokott mutatni. A munka világának összes területe szépen lassan leáll, stagnál vagy kivár. A héten befejeztük a mindennapos irodai munkát. Jelenleg annyira kevés a feladat, hogy heti két napban is kényelmesen végzünk a papírmunkákkal. A kollégákkal próbáljuk úgy felfogni a jelenlegi helyzetet, mint pihenési időt a válságot követő munkadömping előtt, de lesz ilyen? Félek, hogy a folyamatban lévő tervezési munkákat is utoléri a fizetési nehézségek jelenlegi világa. Kifogytunk a garanciákból.
Emellett egyre nagyobb nyomást ad az otthon tanulás és a még folyamatban lévő munkák egyensúlya. Mintha a tanítók nem vennének arról tudomást, hogy nem minden szülő ül otthon a gyerekkel, továbbá a home office sem a szabadsággal egyenlő fogalom. Eddig is sok feladattal járt a szülők részére a gyermekek taníttatása, de most kaptunk egy másodállást, amire nem jelentkeztünk, egy olyan időszakban, amikor sokan a megélhetésük miatt aggódnak.
Kimerítő ez az helyzet lelkileg mindenki számára, legyen szó akár munkáltatóról, akár munkavállalóról. Bár születnek intézkedések, melyek a gazdaság működését próbálják segíteni, a bizonytalanságot, ami a jövőnket illeti, ezzel nem tudják megszüntetni, csak a reményt fenntartani.
Még bizakodó vagyok, de egyre fogy a remény. Meddig tartható fenn ez a helyzet? Szeretném a megszokott lelkesedéssel élni a mindennapokat, örömöm lelni a munkában, és az új feladatokban, de jelenleg csak a folyamatos alkalmazkodás marad a változó folyamatokkal szemben.
Meddig még?
Gyurkovics Zoltán
Ma reggel már arról beszélgettek a tévében, hogy természetes állapotként alakul ki a bezártságban élő emberekben a „menni kéne már valahova” érzése. Természetesen kevésbé erős ez az érzés a kertes házban élők esetében. Korábbi egyik bejegyzésemben fején találtam a szöget, amikor azt írtam: „Fontos, hogy fegyelmezett program szerint teljen a napunk.” Azaz ki kell dolgozni egy olyan napirendet, amelyet követni kell. Hiszen pontosan az okozza a stresszt a karanténban – még ha az csupán önkéntes is – eltöltött napok után, hogy egy megszokott, feszes napi tempóból szakadtunk ki kényszerűen.
Korábban beszámoltam a videokonferencia felkészülésünkről. Jelentem: az első kettőn túl vagyunk. Meglehetősen jól sikerültek. Apró probléma azokon a helyszíneken alakult ki, ahol a technikai feltétel „gyengébb” volt. De a hang minden pontról jól érkezett.
Videokonferenciáink épületgépész szakmai programok szervezésével kapcsolatosak voltak. Erős hittel már most gondolunk azokra a járvány utáni időkre, amikor visszatérhetünk a „találkozásaink” rendszerébe. Abból indulunk ki, hogy a veszélyhelyzet elmúltával – optimista gondolkozással május végére tesszük az időpontot – a nyári szabadságok időszaka után visszatérhetünk a szakmai naptárunkban rögzített, tervezett programjainkhoz. Úgy döntöttünk, a szervezési munkákkal nem állunk le, hozzátéve, hogy a kialakuló folyamatokra – gazdasági-, hangulati megítélés szerintiekre is – továbbra is fokozott figyelemmel leszünk.
Fontos, hogy az akciókészségünket ezekben a nehéz időszakokban is fenntartsuk. Fontos, hogy a járvány deklarált elmúlása után törésmentes szervezőmunkát végezhessünk. Ehhez azonban fontos, hogy személyesen mindannyian vegyünk részt – erőnkből, lehetőségeinkből telhetően – a járvány terjedési sebességének lelassításában. Fontos, hogy mindenki tartsa be azokat a rendszabályokat, amelyek ezt a célt szolgálják. Még akkor is, ha ez a napok teltével egyre nehezebbé válik.
Vigyázzon mindenki magára, közvetlen környezetére, családtagjaira, barátaira! Kitartásra van szükség…
2020. március 26.
Gyurkovics Zoltán
Levelet kaptam. Az MMK elnöke továbbította a területi kamarák-, és a tagozatok elnökeinek. Az ITM-ből jött, amelyben a „COVID-19 vírus okozta pandémiás helyzet magyarországi építőiparra gyakorolt negatív hatásainak enyhítése- és kezelése érdekében” javaslatcsomag kidolgozását készítik elő. Ehhez javaslatokat, ötleteket kérnek. Sajnos igen rövid határidőt kaptunk a válaszra.
Megosztottam a feladatot az elnökségünk tagjaival, és néhány, a szakmában számottevő – pontosabban fogalmazva általam annak tartott – szakemberrel. Ma már jöttek – szerintem – egészen jó javaslatok.
Korábban jeleztem, hogy visszatérek a home school rendszerre. Ma már eltelt annyi idő, hogy vannak információk az otthontanulás minősítésére. Azt kell mondjam, a kép vegyes. Egyöntetű vélekedés, hogy komoly szülői igénybevételt jelent a módszer! Minimum a szolid, vagy kevésbé szolid kötelezés tekintetében. Hiába, mégiscsak hiányoznak a fegyelmezés szokványos „elemei”: a tanárok közvetlen jelenléte, a padsorokba rendeltség, a szünetek által diktált (munka)ritmus stb. Az otthoni környezet tanulás tekintetében jóval ingerszegényebb.
Változó viszont a módszer hatékonyságának a megítélése. Tapasztalatok szerint ez erősen iskola-függő is. Több intézmény esetében gyakorlat már a falakon belüli digitális képzés. Így ezeknél zökkenőmentesebb az átmenet. Nagy különbség van természetesen a tanulók-, és az otthoni felügyeletet ellátó szülők hozzáállásában is. Akkor lesznek nagyobbak a gondok, ha a türelem is fogyni kezd, amire – valljuk be – a bezártság okozta helyzet nem lesz jó hatással!
Reménykedve figyeljük az eseményeket, a hazai és nemzetközi járvány-statisztikákat. Optimistán, vagy kevésbé optimistán várjuk a járványlefutás görbéjének a leszálló ágát.
Irigylem az amerikaiakat, mert nekik Trump elnök megígérte, hogy húsvétra túl lesznek a járványon. Ha ez igaz lesz, minden, akárcsak gondolatban megfogalmazott korábbi minősítésem miatt megkövetem az elnök urat. Még akkor is, ha csak honfitársai lesznek emiatt boldog-elégedettek.
Fegyelmezett otthonmaradást kívánok! Figyeljetek egymásra!
2020. március 27.
Gyurkovics Zoltán
Én ugyan több alkalommal leírtam, hogy optimista becslésem szerint a járvány lefutását május végére várom, bevallom, titkon ennél korábbi időpontban reménykedtem. Erre jött a kormányzati bejelentés, miszerint a járvány tetőzésének várható időpontja: június, július… Ezt most mélyütésként élem meg, sok épületgépész-szakmai tervünket át kell „igazítani”, hacsak nem jön be a Trump-i csoda!
A reggeli kábulat után elküldtem a tagozati javaslatcsomagot, amelyben a „COVID-19 vírus okozta pandémiás helyzet magyarországi építőiparra gyakorolt negatív hatásainak enyhítése- és kezelése érdekében” jónak gondolt ajánlásaink szerepelnek!
Mára és a hétvégére jó idő mutatkozik, ezért némi bevásárlással készültem a kerti-karanténra. Na természetesen nem karanténbulira, hanem kertészkedésre, udvar szépítésre, gyepszellőztetésre stb. A napsütés, a négy fal közül való kimozdulás jobb kedvre derített. Arra fogok vigyázni, hogy a munka frontján se toljam túl a biciklit. Azt mondják, veszélyeztetett korban vagyok.
Hoztam ma egy döntést. Lekapcsolom magam a hírláncról. Legalábbis nem fogom óránként ugyanazokat a híreket meghallgatni, megnézni. A jövőben a reggeli és az esti hírfolyammal keretezem be a napomat. Napközben semmi.
Legyen kellemes, rossz hírektől mentes a hétvégétek!
A jelszó továbbra is: OTTHON LENNI NEM CSAK JÓ, DE FONTOS IS! Szinte kötelező!
2020. március 28.
Madaras Botond
Sok szempontból érdekes hetünk volt, bár „megszokottnak” indult. Elszigetelt munka, online megbeszélések – mind a mai sztenderdek szerint. (Hozzátéve azt is, hogy online folytattunk le egy „helyszíni” egyeztetést, amivel sikerült megspórolni 2×2 óra autóutat és maga a megbeszélés is csak 60 perc volt, szemben egy egyébként valószínű 2-3 órással. Így egy órába telt az egész, szemben majd egy napnyi elfoglaltsággal. No, persze így elszámolni sem tudjuk – valamit valamiért J ) Egy korábban egyeztetett munkánk azonban több vidéki helyszín látogatását igényelte – és megrendelőnk is jelezte, hogy szeretné, ha haladna a munka. A 2 napos körutat – és 6 helyszín megtekintését – sikerült úgy végrehajtani, hogy gyakorlatilag nem találkoztunk senkivel. Előre kinyitották az amúgy is üres épületeket, majd jelezték, hogy távozóban hol hagyjuk a kulcsot. Érdekes volt, de egész hatékony!
Több online egyeztetés során megkérdeztem a szakági kollégákat, hogy miként megy náluk a „home office”, az azért látható, hogy még a felkészült irodáknak is jelent gondot az irodai hálózat és a szoftverek „távhasználata”. Főként a CAD/BIM programok használata lassul le a távoli munkavégzéssel. Sajnos még a jelentős költséggel fenntartott, „mindentudó” szoftverekkel sem egyszerű a problémamentes munkakörnyezet kialakítása. Az egyszerű irodai programok – szövegszerkesztés, táblázatkezelés, levelezés stb. – általában problémamentesen mennek, ezek nem annyira erőforrásigényesek.
Mindeközben megérkezett az első „fecskénk” is, egy kis társasház dokumentációjának leszállításakor jelezte a megrendelő a generáltervezőnek, hogy nem tud egyelőre fizetni a rendkívüli helyzet miatt. Ilyenkor egy elfojtott káromkodáson túl sok mindent nem tehet az ember, szerződéses partnerünk – a generáltervező – sem tehet a dologról, ő is ugyanazt a kockázatot (sőt…) futja, mint mi. (Nyilván felmerül a kérdés, hogy milyen befektető az, aki a terveztetéshez sem rendelkezik elegendő forrással, de ezzel sem vagyunk előrébb.) Menni kell tovább!
Az újabb kormányzati döntésektől (kijárás korlátozása) a munkánkban érezhető változást nem várok, vélhetően az elmúlt két hét „rendje” várható a következő hetekben is. Erre kell berendezkedni, így kell készülni mindenkinek.
2020. március 30.
Gyurkovics Zoltán
A hétvégét – a körülményekhez képest – jól töltöttem. Gyönyörű idő volt, alkalmas kertrendezésre, kertészkedésre. Én is döntően ezzel foglalkoztam. Gyep lazítás, permetezés, kerti bútorok előkészítése, részben kitelepítése, és hasonló könnyű testi mozgást igénylő tevékenységek.
Mondom, a körülményekhez képest. A körülményeket a járványhelyzet jelenti, a járványhelyzetből adódóan a család szétszakítottsága. Nem mintha a gyerekeink nem repültek volna már elég régen ki a családi fészekből, de eddig legalább csak a mi akaratunkon múltak a találkozásaink. A digitális technika sok mindent megold, de egy unoka-ölelést nem tesz lehetővé!
A hétvége tehát arra nagyon alkalmas volt, hogy inkább kicsit fizikálisan terheljem magam. De reggel, ebédidőben és este, csak beszédtéma lett a „körülmény” is! A kormány járvány lefutására tett becslése az idei tagozati szakmai munkával kapcsolatos elképzeléseinket is veszélyezteti. Biztosnak gondoltam, gondoltuk eddig – a sok lemondott program után – a szeptember- és november végére szervezett monstre rendezvényeinket már biztosan meg tudjuk tartani. Baljós gondolatok kezdenek megkörnyékezni…
Ma ismét felmerült az érdeklődés, hogy központi szellőző berendezések nem tudnak-e a járvány terjesztésének aktív részeseivé válni? (Erre egy kamarai állásfoglalást már kiadtunk ki.) Egy rögtönzött videokonferencián hárman „összedugtuk a fejünket”. Tájékoztatást fogunk adni a témára vevő szaksajtóban!
Befejezésül visszakanyarodok a járványhelyzet hétköznapi hőseire. Ők azok, akik:
Cudar körülmények között teszik a dolgukat.
Otthonuk mostanság a munkahelyük, ahol
Vállvetve, egymást segítve
Ismeretlen ellenféllel szemben
Dühhel vegyes daccal harcolnak,
19-re lapot húznak a fertőző környezetben!
Kikre gondolok? Nem nehéz kitalálni! Az egészségügy- és a szociális ellátás dolgozóira! Köszönet a munkájukért! Mindannyiunk érdekében kívánom sikerüket, egészségüket!
Mi azt tehetjük hozzá, hogy továbbra is VIGYÁZZUNK MAGUNKRA, EGYMÁSRA! MARADJUNK OTTHON (még ha már nem is a legjobb), MERT NAGYON FONTOS!
2020. március 31.
Gyurkovics Zoltán
Ma „közvéleményeket kutattam”: épületgépész szakmai-, és az otthontanulás irányába is. Beszéltem jó néhány épületgépész kis- és közepes vállalkozóval, olvastam hírleveleket. Arra voltam természetesen kíváncsi, hogy milyen helyzetben vannak a kérdezett kivitelező vállalkozások, és mi a vállalkozásaikkal kapcsolatos (közel)jövőképük. Kivitelező cégek tulajdonos-ügyvezetőivel beszéltem.
Nem reprezentatív felmérésem szerint a kép vegyes. A legkisebbek pillanatnyi munkaellátottsága jó. Ők döntően a lakásépítő szektorban vannak beágyazva. Az általam megkérdezett nagyobb létszámúak kevésbé az ingatlanpiacra fókuszálnak. Gondjaik már nagyobbak, mondhatnám – leegyszerűsítve –, hogy létszámarányosak. Azok a 15-25 fő közötti létszámú vállalkozások, amelyek általában egyidejűleg több helyszínen is dolgoznak, még jobb helyzetben vannak. Igaz, volt, aki azt jelezte, hogy már leállt egyik-másik építkezése. Viszonylag általános, hogy mindegyik meg akarja tartani dolgozóit. Egyelőre a szabadság kiadási szabályok adta lehetőséggel „gazdálkodnak”. Jövőképük az ország gazdasági helyzete alakulásának a függvénye. Tartalékaik hosszú távra nem megnyugtatóak. Amit legtöbbjük várható nehézségként még megjelölt, a minden bizonnyal akadozóvá váló anyagellátás. Az épületgépész kivitelezés nagyon anyagfüggő. Ezek az anyagok – nagyrészt – külföldről érkeznek, illetve félő, hogy majd akadozva érkeznek.
Fontos megjegyezni, a nagy fővállalkozókat nem tudtam megkérdezni. A beszállítói piacot sem kémleltem különösen, de ma egy légtechnikai cég hírlevelében arról tudósított, hogy a rosszul alakuló HUF/€ árfolyam miatt áprilistól árat lesznek kénytelenek emelni. Eddig az átváltást 330 HUF/€-val számolták, a jövőben ez a kurzus 350 HUF/€ lesz. Ez alapból 6%-os emelést jelent. Nem is tűnik elviselhetetlennek, de egy elem az ezerből.
Ami az épületgépész tervező vállalkozásokat illeti, ott sem kevésbé vegyes a kép. A 2-3 fős irodák nem mindegyike látja hosszú távon biztosítottnak munkaellátottságát. A nagyobbak – 5-8 fő – még biztonságban érzik magukat, még nem érződik a megbízások számának a (várható) csökkenése. Nyilván eleve túlterheltek voltak eddig (is). Volt olyan megjegyzés is, hogy bizony egy-egy szerződési folyamat leállt. Ígéret van, de egyelőre nincs aláírt szerződés. Meg kell jegyezni, hogy a helyzetértékelés – minden bizonnyal – területfüggő is. Általában saját létszámmal dolgoznak. A munkaerő megtartása nekik is fontos szempont, de a manapság jelentős tervezéstechnikai beruházások megvalósítása miatt is többen nehéz döntések előtt állnak.
Azt tudom a véleményekből leszűrni, hogy a járvány okozta veszélyhelyzet elmúltával, jelentős kormányzati figyelmet fog igényelni az építőipar.
Az otthontanulás, a home school a megkérdezett szülők szerint igen eredményes. A gyerekekkel együtt tanuló szülőknek! Kit az alsós-, kit a felsős-, kit a (kis)gimnazista tudása teheti magabiztossá. Sikerélmény a szülőnek, az biztos! A gyerek meg ahány, annyiféle: szorgalmas, lezser, kötelességtudó, laza, lány, fiú stb. Nem kell a felsorolásban feltétlenül az ellentét-párokat belemagyarázni…
Továbbra is maradj otthon, mert OTTHON JÓ, DE MOST FONTOS IS!
