Építési szemléletünk az utóbbi időben érzékelhetően elmozdult az értékvédelem felé, ami az építészetről szóló új törvényünk egyik alappillérét is képezi. A régi szerkezetek fennmaradási ideje egyébként is hosszabb, ha értő módon nyúlunk hozzájuk, az életidejük többszörösére hosszabbítható. Városaink jelentős épületállománya a XIX. században épült, ez adja Budapest különlegességét, de ezek mára kivétel nélkül felújításra szorulnak. Ezeket a szerkezeteket azonban kevesen ismerik, emiatt káros következménye is lett a helytelen beavatkozásnak, de még nagyobb károkat okoztak az elhamarkodott bontások. 

A „hogyan?” kérdésre igyekszik szakszerű választ adni a TERC Szakkönyvkiadó által megjelentetett Épületrehabilitáció – Tartószerkezetek helyreállítása, átépítése és megerősítése című kötet 2. kiadása. A mű elsősorban szakembereknek készült, de építeni, felújítani vágyók és készülők is sok ötletet meríthetnek belőle. A szerző dr. Pattantyús-Ábrahám Ádám (1929–2013) építészmérnök, aki 1951 óta egészen haláláig, 62 éven át a Műegyetem Építészmérnöki Karán tanította a mérnökök generációit. Az első fejezetben az építési módokat ismerteti az 1800-as évektől kezdve egészen 1980-ig. Majd tárgyalja az alapvető tartószerkezeteket (falak, pillérek oszlopok, födémek) és a gyakorlatban felmerülő átalakításaik igen sok változatát, valamint részletesen ismerteti az épületfelújítások során a legtöbb feladatot adó tipikus szerkezeteket (függőfolyosók, erkélyek, boltozatok, lépcsők, tetők). Végül két gyakori feladatkört jár körül, az emeletráépítést és a tetőtér-beépítést. Pattantyús-Ábrahám Ádám professzor felvetései, megoldási javaslatai mind életszerűek, valódi esettanulmányok, amelyeknek „csupán” az a titkuk, hogy javarészben a szerző saját munkásságából valók.