Törvényhozók ígérik a kata újragondolását, az esetleges változás azonban legkorábban 2027-től lehet érdekes. Addig is érdemes áttekinteni, milyen adózási formák közül választhat ma egy önállóan dolgozó mérnök, figyelemmel arra is, hogy a katán kívűl is vannak fontos adózási kérdések.

Egy mérnök életében gyakran váltakoznak a nagyobb projektek, az alkalmi szakértői megbízások és az állandó munkaviszony mellett végzett kisebb munkák. Adózási szempontból ezért nincs egyetlen mindenki számára optimális forma.

Adószámos magánszemély – az alkalmi munkákra

Ha valaki évente néhány, valóban eseti szakértői, oktatói vagy más önálló megbízást vállal, elképzelhető a tevékenység adószámos magánszemélyként történő végzése. Ez számlaképességet jelent, áfában ehhez értelemszerűen alanyi adómentesség illik. A jövedelem után főszabály szerint 15% személyi jövedelemadó és 13% szociális hozzájárulási adó fizetendő, és a jogviszony körülményeitől függően társadalombiztosítási járulék is felmerülhet (kivéve nyugdíjast). Emiatt ez a forma nem feltétlenül jelent kisebb közterhet, mint az egyéni vállalkozás; előnye elsősorban az egyszerűbb működés az alkalomszerű tevékenységnél. Tényleges előnye még, hogy nincs helyi iparűzési adókötelezettség. Az adószámos magánszemély státusz azonban nem lehet tartósan egy üzletszerű, rendszeres vállalkozás „egyszerűsített változata”. Ha a mérnök folyamatosan hirdet, rendszeresen vállal megrendeléseket, saját kockázatára, nyereségszerzés céljából dolgozik, az egyéni vállalkozói forma a biztonságosabb megoldás.

Egyéni vállalkozó – vállalkozói szja szerint

A hagyományos vállalkozói jövedelemadózás – a vállalkozói szja – egyik nagy előnye, hogy nincs az átalányadózáshoz hasonló bevételi korlát, és a tényleges vállalkozási költségek elszámolhatók. Ez különösen annak lehet kedvező, aki műszereket, számítógépet, szoftvereket, gépkocsit használ, irodát tart fenn vagy alvállalkozókat vesz igénybe. Hátránya a bonyolultabb adminisztráció, és főfoglalkozású vállalkozóként minimum járulékfizetéssel is számolni kell. 2026-tól ugyanakkor a minimum szocho-alap már csak a minimálbér, illetve garantált bérminimum 100%-a, és a járulékbevallás is negyedéves lett.

Átalányadó – sok mérnöknek ez lehet a legegyszerűbb

2026-ban az általános költséghányad 45%, 2027-től 50%. A mérnöki tervezés, szakértői vagy tanácsadói tevékenység jellemzően ebbe az általános kategóriába tartozik. A mérnöki tevékenység önmagában nem jogosít 80 vagy 90%-os költséghányadra. A 90% alapvetően meghatározott kiskereskedelmi tevékenységeké, a 80%-os körben pedig például bizonyos termelő, javító és építőipari kivitelezési tevékenységek találhatók.

Az átalányban megállapított jövedelemnek az éves minimálbér felét el nem érő része, vagyis 2026-ban 1 936 800 forint adómentes, így a 45 százalékos költséghányadot alkalmazó átalányadózó egyéni vállalkozóknak a 2026. évi bevételükből 3 521 455 forintig nem kell szja-t fizetniük. Főállású vállalkozónál azonban ettől még számolni kell a havi minimum tb- és szocho-fizetéssel. Heti 36 órát elérő munkaviszony melletti vállalkozásban viszont nincs minimumjárulék: csak a tényleges adóköteles átalányjövedelem után kell közterhet fizetni. Ez a mellékállásban mérnöki munkát végzőknek különösen kedvező.

Kata – mérnöknek csak szűk körben

A kata jelenleg csak főfoglalkozású egyéni vállalkozónak választható; heti 36 órás munkaviszony mellett nem (ennél kevesebb heti óraszámú munkaviszonynál azonban igen). Ennél is nagyobb korlát, hogy a katás főszabály szerint csak magánszemélyektől szerezhet bevételt. Így annak a mérnöknek, aki cégeknek, beruházóknak, önkormányzatoknak vagy más szervezeteknek számláz, a jelenlegi kata rendszerint nem használható.

Éppen ezért egy katareform a mérnöki szakma számára akkor lenne valóban érdemi, ha visszaengedné a vállalkozásoknak történő számlázást, esetleg magasabb tételes adóval vagy éves bevételi korláttal. A mérnöki piac természetéből ugyanis következik, hogy a megrendelő sokszor gazdasági társaság, nem magánszemély. A jelenlegi szabály ezért a legtöbb önálló mérnököt gyakorlatilag kizárja a katából.

Cég vagy egyéni vállalkozás?

Akinek jelentősebb mérnöki vállalkozása van, a Kft. lehet célszerű. A társaság választhat tao és – ha megfelel a feltételeknek – kiva között. A tao 9%, míg a kiva 10%, utóbbi azonban kiváltja a társasági adót és a munkáltatói szochót is, ezért nagyobb bérköltségnél és a nyereség visszaforgatásánál különösen érdekes, javasolt lehet. 2026-tól már a legfeljebb 100 főt foglalkoztató, legfeljebb 6 milliárd forintos bevételű és mérlegfőösszegű társaság is beléphet a kivába.

Lehetséges az is, hogy valaki saját Kft.-je mellett egyéni vállalkozó, de a két vállalkozás közötti számlázásnál már komolyan kell venni a valós gazdasági tartalmat, a kapcsolt vállalkozási és piaci ár szabályokat. Ugyanazt a személyes vezetői munkát nem célszerű mesterségesen vállalkozói számlává alakítani.

Áfa

2026-ban az alanyi áfamentesség értékhatára 20 millió forint, 2027-től 22, 2028-tól pedig 24 millió forint. Ez kis mérnöki praxisnál komoly egyszerűsítés lehet, bár jelentős beruházások, drága műszerek, szoftverek vagy más áfás költségek mellett nem biztos, hogy az alanyi mentesség a legkedvezőbb választás.

Helyi iparűzési adó – a sávos HIPA sok kis praxisnál kulcskérdés

A helyi iparűzési adónál a kisebb vállalkozások – így egyéni vállalkozó mérnökök és kisebb mérnöki cégek is – választhatják a Htv. 39/A. § szerinti egyszerűsített, sávos adóalap-megállapítást, ha éves bevételük főszabály szerint nem haladja meg a 25 millió forintot.

Ebben a rendszerben nem kell a hagyományos HIPA-alapot kiszámítani. Ehelyett a bevétel nagysága alapján fix adóalappal kell számolni:

>>> Jogi támogatásra van szükséged? Segítünk ebben is!

Ez különösen annak a mérnöknek lehet kedvező, akinek magasabb a bevétele, de kevés olyan költsége van, amely az általános szabályok szerinti HIPA-alapot csökkentené. Egy tervező vagy szakértő esetében például a munkabér, saját munkadíj, iroda, számítógép vagy szoftver költsége a normál HIPA-ban nem ugyanúgy csökkenti az adóalapot, mint az anyagköltség vagy közvetített szolgáltatás. Emiatt egy szolgáltató jellegű mérnöki praxisnál a sávos módszer gyakran versenyképes.

Ugyanakkor nem automatikusan ez a jobb választás. Ha például egy mérnöki vállalkozásnak sok alvállalkozói teljesítése vagy közvetített szolgáltatása van, a normál HIPA-alap akár jóval alacsonyabb is lehet. A két módszert ezért érdemes előre összehasonlítani.

Van még egy fontos sajátosság: a sávos módszer választása esetén az adott önkormányzat által biztosított helyi HIPA-mentesség vagy -kedvezmény főszabály szerint nem vehető igénybe. Ez különösen olyan településen lehet fontos, ahol az önkormányzat kis adóalapra külön mentességet biztosít.

Adminisztrációs előnye ugyanakkor jelentős: ha a vállalkozó a sávos rendszerben marad, bevétele nem lépi át a jogosultsági határt, és nincs olyan körülmény, amely miatt bevallást kell benyújtani, akkor éves HIPA-bevallásra sem feltétlenül van szükség. A sávos adózónál továbbá nincs a klasszikus március 15-i és szeptember 15-i adóelőleg-fizetés; az éves előleg esedékessége főszabály szerint május 31.

A mérnök számára tehát a HIPA-nál sem az a kérdés, hogy „mennyi az adókulcs?”, hanem az, hogy az általános szabályok szerinti vagy sávos adóalap-megállapítás mellett jár-e jobban. Egy 10–20 millió forintos, kevés anyagköltséggel működő mérnöki praxisnál ez évente százezres nagyságrendű különbséget is jelenthet.

A sávos HIPA nem csak egyéni vállalkozóknak, hanem a bevételi feltételnek megfelelő társas vállalkozásoknak – például kisebb mérnöki Kft.-nek – is választható

Mérnök nyugdíj vagy főállás mellett

Saját jogú nyugdíjasként az egyéni vállalkozás közteher-szempontból különösen kedvező: a nyugdíjas vállalkozó nem biztosított, ezért tb-járulékot nem fizet, és saját vállalkozói jövedelmét főszabály szerint szocho sem terheli. A heti 36 órát elérő munkaviszony mellett vállalkozó – mellékfoglalkozású – mérnök szintén kedvezőbb helyzetben van, mert nincs minimumjárulék-fizetési kötelezettsége.

Nyugdíjas mérnökként munkaviszonyban dolgozni a legkedvezőbb. A saját jogú nyugdíjas munkavállaló munkabérét 15% személyi jövedelemadó terheli, ugyanakkor nem biztosított, ezért 18,5% társadalombiztosítási járulékot nem fizet, és a munkáltató sem fizet utána 13% szociális hozzájárulási adót. Emiatt a nyugdíjas mérnök foglalkoztatása mind a munkavállaló, mind a munkáltató oldalán kedvező közteher mellett történhet.

Nincs tehát „legjobb mérnöki adózás”.

A jó választást az dönti el, hogy kinek számlázunk, mekkora bevételt várunk, mennyi tényleges költségünk van, fő- vagy mellékállásban dolgozunk-e, és a nyereséget kivesszük vagy inkább visszaforgatjuk. Egy biztos: a mérnöknek is érdemes az adózási formát időnként ugyanúgy újraterveznie, mint magát a műszaki megoldást.

dr. Szabó Tibor ügyvéd
www.drszabotibor.hu