Az Association for Project Management nemrégiben készült tanulmánya szerint az építőipari szakemberek 43%-a tervezi, hogy a jövőben AI-technológiát alkalmaz. Ezért is fontos, hogy az ágazat óvatosan közelítse meg az AI bevezetését, egyaránt figyelembe véve annak előnyeit és lehetséges hátrányait. A brit Barton Legal – építőipari-, és mérnöki tevékenységre, valamint kereskedelmi ingatlanok területére szakosodott – ügyvédi iroda vezetője, Bill Barton publikációját közöljük.

Ez különösen igaz akkor, ha az AI-t az építési szerződések kidolgozásához használják. Végtére is, bár a mesterséges intelligencia alkalmas arra, hogy legalább a bonyolult szerződések egyes részeit elkészítse, nem feltétlenül rendelkezik olyan képességgel, hogy a sikeres szerződésszerkesztésben részt vevő felek sajátos igényeit és aggályait figyelembe vegye. Az építőipari szakembereknek tehát komolyan fontolóra kell venniük a mesterséges intelligencia képességeit egy olyan szerződés létrehozása esetén, amely egyszerre testre szabott és specifikus az építési projekt változó jellegére tekintettel.

A mesterséges intelligencia lehetőségei

A mesterséges intelligencia hasznos alternatívát kínálhat a szerződések szövegezéséhez, beleértve a szerződési feltételek megfogalmazását is. Emellett az AI-eszközök – feltéve, hogy a módosítások minimálisak – képesek a szabványos építési szerződéseket elkészíteni. Kiterjeszthető-e ez a képesség az összetettebb szerződések egyes részeinek kidolgozására?

Végül is számos szabványos záradék létezik többek között a szerzői jogra, a biztosításra és a káros anyagokra vonatkozóan, jónéhány olyan általános záradék, amely praktikusan mindig szerepel a szerződésekben. A sikeres szerződés megfogalmazásához azonban alaposan át kell gondolni a különböző kérdésekkel kapcsolatos kikötéseket, kiemelten a felelősségre vonatkozó szakaszokat, annak felek közötti megosztására figyelemmel. Mint ilyen, jogosan merülnek fel aggályok azzal kapcsolatban, hogy az AI képes-e olyan szerződést készíteni, amely specifikusan az adott projektre szabott, és a felek álláspontját precízen lefekteti.

Az építőipari szakembereknek fel kell tenniük a kérdést, hogy a mesterséges intelligencia képes-e kezelni az érintett felek egyedi kérdéseit, aggályait, az egyes csoportok alkupozíciójának kiegyensúlyozatlanságát, valamint a szerződéssel járó kockázatok, felelősségek, kötelezettségek és jutalmak közötti különbséget.

A szóban forgó kérdés

Nem arról van szó, hogy a mesterséges intelligencia nem képes egy összetett szerződés nagy részét létrehozni, a kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia még nem tud olyan szerződést készíteni, amely teljes mértékben egy projektre szabott. Konkrétan nem képes felismerni, hogy a kockázat és a felelősség megosztása egy szerződésben nem mindig egyenlően oszlik meg, és hogy a felek alkupozíciója gyakran nem kiegyensúlyozott. Előfordulhatnak olyan záradékok, amelyek nem tartalmazzák a kockázat egyensúlyát, hanem egyszerűen csak a felelősség/kockázat megszabását.

Az egyszerű, 180 fokos változtatások ritkán fordulnak elő a szerződésszerkesztés során, mivel legtöbbször finom módosításokra van szükség. Ennek oka, hogy a kockázatmegosztás valószínűleg nem lesz egyenlő a szerződés teljes időtartama alatt. Valójában előfordulhat, hogy a felek a kockázatot 60:40 arányban osztják meg az egyik ponton, míg egy másik ponton 70:30 arányban.

Az is ritkán fordul elő, hogy az egyik fél által vállalni kívánt kockázat megegyezik azzal, amit egy másik fél ugyanazon információk alapján vállalna. Ennek oka, hogy a kockázatvállalási hajlandóságot vagy a kockázattól való félelmet gyakran a személyes tapasztalatok határozzák meg. Ha például egy felet korábban az építőipari beszállítói láncot érintő globális események miatt jelentős késedelmek és komoly pénzügyi költségek sújtottak, akkor a jövőbeni szerződések megfogalmazásakor nagyobb valószínűséggel fog figyelmet fordítani ezekre a konkrét kockázatokra.

Az emberek vannak előnyben?

Tény, hogy a mesterséges intelligenciát már elkezdték használni a szabványos építési szerződések megalkotására. Jelenleg azonban nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy megjósolja és lehetővé tegye a szerződések szövegezésében a kockázati hajlandóságot, és az építési projektben részt vevő egyes felek személyes tapasztalatai alapján történő eltéréseket.

Ezért amíg az emberek nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az AI-eszközöket úgy programozzák, hogy előre jelezzék a szerződés szövegezésének eltéréseit, és felismerjék a kockázathoz és a felelősséghez kapcsolódó egyensúlytalanságokat a szerződés egészén belül, addig az emberek továbbra is meg fogják tartani a fölényüket a generatív technológiákkal szemben.

Hangsúlyozva, hogy bár a generatív mesterséges intelligencia képes forradalmasítani az építőipar képességeit, az igazi kihívást az jelenti, hogy a mesterséges intelligencia előnyeit és a vele járó kockázatokat egyensúlyba hozzuk, ami végső soron döntő fontosságú az iparág hosszú távú növekedése és fenntarthatósága szempontjából.

Forrás: Building the case: the efficacy of AI in crafting construction contracts | New Civil Engineer