ZIELINSKI SZILÁRD

1860. május 1-jén született Mátészalkán. Apja Stanislaus Zieliński, politikai okokból Magyarországra menekült lengyel nemesember volt, anyja Böhm Terézia. Tanulmányait a Budai Főreáltanodában, majd Pesten, a m. kir. József-Műegyetemen végezte, majd 1888-ig állami ösztöndíjjal Németországban, Angliában és Franciaországban tanult, illetve Párizsban dolgozott az Eiffel-cégnél. 1889-től mérnöki irodát nyitott Budapesten, és elsősorban hídtervezéssel és vasúti nyomjelzéssel foglalkozott. Ekkoriban még főleg vasszerkezeteket alkalmazott. 1897-től tanár a Műegyetemen.
A XIX. sz. második felében London, New York, Chicago és Párizs metróépítési lázban égtek, 1897-re Zielinski Szilárd is megalkotta a budapesti „Magyar Metropol Vasút” tervét. Meghatározta az észak-déli és a keleti-nyugati főirányokat is. Így a mérnökök közt ő volt az első, aki a metróhálózati építési tervekért doktori címet kapott.
Miután megismerte François Hennebique francia mérnök vasbetonépítésre vonatkozó szabadalmát mérnöki munkájában az országban elsőként szorgalmazta a vasbetonszerkezetek alkalmazását. Kezdetben francia tervek alapján és francia munkások alkalmazásával dolgozott, majd nem sokkal később már saját tervek és szegedi munkások segítségével függetlenítette magát.
Mérnöki munkássága mellett sok éven át küzdött a Mérnöki Kamara megalakításáért. Erre vonatkozó első javaslatát még 1900-ban nyújtotta be, de egészen 1923-ig kellett várnia, amíg a Mérnöki Kamara, illetve nem sokkal később a Budapesti Mérnöki Kamara megalakulhatott. Utóbbinak ő lett az első elnöke a március 8-ai megalapítástól április 24-én bekövetkezett haláláig.

A kamara kezdetben az egylet 1908 óta birtokolt székházában működött. A Reáltanoda utca 13–15. szám alatt álló épületet 1868-ban építtette báró Redl Béla. Az akkori számozás szerint Reáltanoda utcza 8-as számú, többemeletes lakóépületet Wagner János tervezte.

A Mérnök Tanács 1928. szeptember 1-én az V. kerületi Akadémia utca 12. számú épületbe költözött. Az 1872-ben Buzzi Bódog által az Alföld–fiumei Vasút Társulat megbízásából tervezett épületben csupán november 15-ig maradt, mikor a kamara későbbi székházául is szolgáló, Scitovszky téri épületbe költözött.
„Ebben az évben (1928), Károlyi Emma grófnő VIII. kerületi, Scitovszky tér (ma Lőrinc pap tér) 2–5. sz. alatti házában béreltek 10 utcai és 4 udvari szobát, valamint egy 84 m²-es üléstermet (bérleti díj: 13 920 P + fűtési díj).” A Scitovszky téren álló Zichy-palota ma is eredeti állapotában látogatható, kisebb átalakításokat leszámítva szépen megőrizték építészeti értékeit. A belső udvar a földszinten üvegtető lefedést kapott, amelyet a jelenlegi szállodai funkció indokolt. A telken álló tekintélyes, többemeletes lakóház 1897-ben épült Havel Lipót tervei alapján, a korábban itt lévő, egyszintes épület elbontása után.

Scitovszky tér

Krisztina krt

Szerémi út 4.

1933-ban újabb bérleménybe kényszerültek, az I. kerület Mészáros utca 19. sz. alatt álló, a MÁV tulajdonában lévő épületbe.

1935-ben a kamara Közleményeiben ismertetik az önálló székház ügyében tett előterjesztést, miszerint a kamara a Budafoki út, illetve a Bertalan utca sarkán 315 négyszögöl nagyságú telket kapott. Ezzel először nyílt lehetőség egy önálló székház építésére. Az 1937-ben megjelenő közleményben azonban már az olvasható, hogy a XI. kerületi telket az V. kerületi Szalay utca 4. sz. alatt lévőre cserélték. A következő év első negyedében tervpályázatot hirdettek a kamara új székházára.[1]
A pályázaton első díjat nyert Wanner János, másodikat Csicseri Orosz György és Paksi Gyula, harmadikat Dobl Géza és Halássy Jenő, valamint három másik tervezőcsoport kapott elismerő oklevelet.[2] Így a megbízást Wanner nyerte el a hétemeletes épület tervezésére; a statikai számításokat „társadalmi munkában” Sávoly Pál készítette.[3]

A kamara 1939-es közleményei igen részletesen beszámolnak az új, immáron saját székházba való költözésről: „Tavasszal indult meg az építkezés, és október 23-án már beköltöztek a hétemeletes épületbe, bár az teljesen még nem volt kész. (…) Az új székház jelentőségét azzal érzékelhetjük igazán, hogy 15 év alatt a kamarának ötször kellett költözködnie, és egyik székhelye sem volt igazán jó.”[4] Ezek fényében még sajnálatosabb, hogy a kamara számára tervezett székház csupán 1945-ig volt birtokukban, amikor is Szálasi Ferenc akkori miniszterelnök megszüntette a működését. A közlöny utolsó száma 1944. december 14-én jelent meg.

A kamara újraalakítására először 1989. január 4-re hívtak össze alakuló gyűlést. A gyűlés céljára az Uvaterv Vigadó tér 1. sz. alatti székházának nagytermét adta kölcsön Szécsi László akkori igazgató. Mivel 1988-ban még nem született meg az egyesülési törvény, így a gyűlés mintegy 300 résztvevője nem tudott jogszerű egyesületet alapítani. A törvény megszületése után ismét a Vigadó téri épületbe hívták össze az alakuló gyűlést 1989. március 9-re. Fél évvel a köztársaság kikiáltása előtt a közgyűlés megvitatta és elfogadta az alapszabályt, mely a későbbi kamarai törvény alapelveit tartalmazta. Ekkor az elkövetkezendő egyéves időtartamra még nem elnökséget, hanem ügyvezetőséget választottak. Az újonnan alakult Mérnöki Kamara ügyvezetője dr. Hajtó Ödön okl. mérnök lett.

Az egyesületi Mérnöki Kamarát így jegyezte be a bíróság 1989. április 1-én:

„A Fővárosi Bíróság a Mérnöki Kamarát (székhely: Budapest V., Vigadó tér 1. I. em. 113. szám) az 1989. évi II. törvény 15. §-ának (1) bekezdése alapján 68 sorszám alatt a társadalmi szervezetek nyilvántartásába veszi.”[5]
Az egyesületi stílusú kamarának kezdetben a Mélyépterv akkori igazgatónője, Horváth Z. Kálmánné biztosított irodát a Vigadó tér 1. szám alatt. A szükségtelenné vált MSZMP-párthelyiség használatát térítésmentesen kapták meg. Ezt az irodát 1993. elején, a Mélyépterv felszámolása után kellett elhagyniuk, ekkor költöztek a VÁTI Krisztina krt. 99. szám alatt álló épületébe. A hetedik emeleti (manzárd) helyiségeket Kálnoki Kiss Sándor akkori igazgató biztosította a kamara számára. Azonban 1996-ban innen is költözni kellett, az épület a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tulajdonába került, s a megemelt bérleti díjat már nem tudták fizetni.
Így 1996–1997 fordulóján az Erőterv irodaházába költöztek, a IX. kerület Angyal utca 1–3. sz. alá, ahol Szluha Dénes akkori igazgató a kamara számára átépíttette és bérbe adta a földszinti irodákat. 1997. január 11-én megalakult az országos hatáskörű Magyar Mérnöki Kamara, melynek elnöke dr. Hajtó Ödön lett. Az MMK elnöke több kísérletet is tett, hogy irodát béreljen a kamara számára az MTESZ Kossuth téri székházban, ám ezek ára túl magasnak bizonyult.[6]
Igen hosszú ideig az Angyal utcai épület volt a Magyar Mérnöki Kamara otthona. Végül 2019 áprilisában költözött jelenlegi székhelyére, a XI. kerületi Szerémi út 4. alatt lévő, tágas irodaépületbe.

[1] Dr. Tóth Ernő, i. m., 26.
[2] A Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei, 1938. 3–4. sz.
[3] Dr. Tóth Ernő, i. m., 47.
[4] A Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei, 1939, 1940.
[5] Dr. Hajtó Ödön: A Mérnöki Kamaráért – A kezdeti évek, 1988–1996. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mérnöki Kamara, 2016. 26.
[6] Uo., 42–43.