A peres eljárás még 2015 júniusában kezdődött, Németországot ebben az európai perben egyedül Magyarország támogatta, a tárgyaláson részt vettek: az Igazságügy Minisztérium részéről Tátrai Melinda Marianna, a Közszolgálatért Felelős Államtitkárság részéről Balogh Bence (lásd lenti keretes írásunkat). Az ECEC, az Európai Mérnöki Kamarák Tanácsa azonnal nyilatkozatot adott ki, melyben kiállt a németek Építészeti és Mérnöki Díjszabása (németül Honorarordnung für Architekten und Ingenieure, rövidítve HOAI) mellett. [2]
A Visegrádi Négyek ez évi októberi lengyelországi találkozóján – az alapítás 25. évfordulóján – mint alapítót meghívtak engem is. Alaposan felkészültem egy előterjesztésre, miszerint a mi V4-ek is álljunk ki német kollegáink mellett, erősítsük meg a mérnöki díjszabások jogosságát és célszerűségét. A témát éppen még elő is tudtam vezetni, de annak megvitatására, és a 2019 október 5-i zárónyilatkozatba történő bevételére már nem került sor, mert jött az autóbusz, és városnézésre, majd a záró bankettre kellett mennünk. Mivel a következő 2020. évben Magyarország lesz házigazdája a V4 találkozónak, a mostani találkozóból le kell vonnunk azt a következtetést, hogy sokkal részletesebb előkészítő munkára van szükség. Nem elég, ha egy zárónyilatkozat [lásd a honlapon] csak tárgyszerűen felsorolja miről volt szó, hanem állást is kellene foglaljon valami mellett, vagy akár valami ellen.
Röviden a per tárgyáról. A németországi mérnökök éltek azzal a jogukkal, hogy a mérnöki és építészeti szellemi szolgáltató tevékenységet belügynek tekintették és elkészítették az Építészeti és Mérnöki Díjszabást, a HOAI-t. [2] Azt elfogadta német kormány is és a Bundestag, a parlament felsőháza is, majd azt 2013-ban kihirdették a hivatalos közlönyben. A HOAI két részből áll: egyrészt részletesen meghatározza mérnöki szolgáltatások tartalmát, másrészt meghatározza a mérnöki szolgáltatásért járó díjazás minimális és maximális mértékét. A díjszabást 18 műszaki egyesületnek és 16 területi kamarának küldötteiből álló – AHO rövidítéssel jelzett – bizottság készítette. [3] Elveiben a HOAI-hez hasonló a Magyar Mérnöki Kamara által készített MÉDI is. [4]
Röviden a mérnöki szolgáltatásról. Az európai mérnöki és építész kamarák tagjai az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos mérnöki és építészeti szellemi szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak, akár szabadfoglalkozásként, akár vállalkozóként, akár alkalmazottként. Az épített környezet fogalmát az építési törvényünk igen jól határozza meg. [5] Ami lényeges: ezt a tevékenységünket a kamara alapítása során szabályozott szakmai tevékenységként sikerült elismertetnünk, amely fogalmat uniós direktívák, irányelvek vezették, illetve vezetik be. [6], [7], [8] Az irányelvekben foglaltakat minden ország a saját jogrendjébe be kell illessze, amit már 2004. évi belépésünk előtt is és azóta is folyamatosan meg kell tennünk és meg is tesszük. Az ide vonatkozó irányelvek nemzeti hatáskörben hagyják meg, hogy mely szakmákat minősítenek a szabályozott szakmának, melyek gyakorlásához előírt végzettség, gyakorlati idő, esetleg nyelvismeret tartozik. Ilyenek különösen az orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, ügyvédi, közjegyzői, mérnöki, építészeti és hasonló hivatások. A szabályozott szakmai tevékenység lényegére vonatkozóan idézem az alakuláskor érvényben volt 1989. évi irányelvből [6] az alábbi részletet:
„…szabályozott szakmai tevékenység (…) ha egy olyan szövetség vagy szervezet tagjai gyakorolják, amelynek célja az érintett foglalkozás színvonalának fejlesztése és megőrzése, és amelyet az egyik tagállam e cél elérése érdekében egy bizonyos formában elismer, és amely
- tagjainak oklevelet ad ki,
- biztosítja, hogy tagjai az általa megállapított szakmai magatartási szabályokat betartják, és
- feljogosítja tagjait egy bizonyos cím viselésére, illetve meghatározott rövidítés használatára vagy ennek az oklevélnek megfelelő jogállásra.”
A szakmai szövetség, vagy szervezet önkormányzati jogkörben állapítja, állapíthatja meg az olyan szakmai magatartási formákat mint:
- tagfelvétel módja,
- alkalmassági vizsga;
- regisztrációs díj;
- tagdíj;
- szakmai képesítés köre;
- tapasztalat szintje és ideje;
- továbbképzés módja és ellenőrzése;
- etikai és fegyelmi szabályok;
- felelősségbiztosítás szükségessége, vagy mértéke;
- nyelvismeret;
- minimális és maximális díjazás mértéke;
- reklámozás.
Összefoglalva még egyszer: a szakmai magatartási szabályokat a szakmai szervezetek maguk határozzák meg, nem országgyűlési törvények, sem kormány, sem miniszteri rendeletek. Ezektől a magasabb rendű jogszabályoktól csak annyit kell várnunk, hogy a mérnöki és az építész kamarai tagjainak tevékenységét szabályozott szakmai tevékenységként ismerjék el. Erről az a véleményem, hogy van még deregulálni való, ha autonómiáról akarunk beszélni.
Visszatérve a luxemburgi ítélethez, annak indoklásául a bíró azt hozta fel, hogy a fentebbi bajuszos sorokban felsorolt tételeket a szakmai szervezetek, kamarák csak akkor alkalmazhatják, amennyiben azzal közérdeket valósítanak meg, és a díjszabás alkalmazására vonatkozó német indoklást elégtelennek találták. Erre a témára a hazai jogrend is rámozdult egy kormányhatározattal, a 1410/2019. (VII. 9.) kormányhatározat a hazai szabályozott szakmák rendszerének felülvizsgálatáról és a szabályozott szakmák számának csökkentéséről szól. Fel kell készülnünk annak bizonyítására, hogy kamaránk esetében „érvényesül a szükségesség elve, azaz közérdekű célt szolgál, és nem gazdasági jellegű vagy tisztán adminisztratív indokok alapján áll fenn”.