A pesti bérházépítés a XIX–XX. század fordulóján ért csúcsra, ekkor több-ezres nagyságrendben épültek a túlnyomórészt belső udvaros, függőfolyosós és többlakásos házak.
Ez az épületállomány hatalmas épí-tészeti és történelmi érték, de komoly kihívás is, mert a házak rehabilitá-ciója nem halogatható tovább. A jellegzetes ornamentikával díszített épületek egyediek, mégis egységes város- és utcaképet alkotnak. A TERC Szakkönyvkiadó gondozásában megjelent Pesti bérházak – Stílus, mintázat, fejlődés című könyv háromféle megközelítésben mutatja be a bérházakat. Az első rész történeti jelleggel a városfejlődésre és városképre gyakorolt hatásukat taglalja. A második fejezet építészeti alkotóelemeikre bontva elemezi az épületeket. A harmadik rész az építészeti stílusuk szerint csoportosítva ismerteti a típusokat. Sugár Viktória és Kita Michihiro, az Óbudai Egyetem és az Oszakai Egyetem munkatársai egy tipológiai mátrixot készítettek.
A kötet előzménye, hogy egy kutatócsoport a Budapest Főváros Levéltára gazdag anyagát felhasználva több éven át, intenzív terepi munkával mért fel a Belső-Erzsébetváros kiemelt területein gyakorlatilag minden építészeti elemet – falat, ablakot, hozzáépítést, illetve bontást; kikérdezte az idősebb lakosokat, mi változott az idők során. A résztvevők számára serkentőleg hatott a különböző hagyományokon nevelkedett munkatársak együttműködése, a híres japán intuíció és a közép-európai módszeresség. Az ajánlott kötet a kutatás eredményeire építve, de kreatív módon szerkesztve, átfogóan és részletesen ismerteti a magyar főváros rendkívül értékes urbanisztikai egységét elsősorban építészmérnöki szemszögből. A mű magyar nyelven, de angol és japán összefoglalóval jelent meg.

















