Felgyorsult világunk alig ad időt és módot a töprengésre, pedig alapvető intellektuális és mentális igényünk a kétségek megfogalmazása is. A TERC Szakkönyvkiadó gondozásában megjelent Párbeszéd a csenddel – 50+ építészeti kritika
Magyarország ezredforduló utáni építészetéről című mű az elemi kérdéseken való töprengést kínálja. A szerző, Okrutay Miklós építész, kritikus harminc éve írja észrevételeit a hazánkban megépült házakról. Írásai jobbára a régi/új Magyar Építőművészet szakfolyóiratban jelennek meg. A Hunga-rian Architecture a kulturális életünk egyik alapvető kordokumentuma, mely egyedülálló módon, a vezérfonalát üzleti szempontok helyett az elvárt építészeti minőség és a kultúra mentén fogalmazza meg. Olyan átfogó képet ad a kortárs építészet eredményeiről, amely a szakma folyamatos fejlődésében, az oktatásban, a tervezői gyakorlatban és – az építészet hagyományainak megfelelően a műfajokat összefogó – vizuális műveltségben egyaránt iránymutató, illetve tájékozódást biztosít a szakmának és az érdeklődőknek egyaránt.
A Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Magyar -Művészeti Akadémia támogatásával megjelent, fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált kötetbe rendezett több mint ötven írás fő célja az volt, hogy a szakmai folyóiratban bemutatott épületek és ezek értelmezése eljusson az építészeti szakmán kívülre is, hiszen a magyar építészet mindannyiunk, így a hazai mérnökök számára is kiemelt témakör. Bár véletlenszerűnek tűnik a szerzői válogatás, mégsem teljesen az. Okrutay Miklós konzekvensen ragaszkodik néhány elvhez: egy építésztől legfeljebb két házat ismertet, és ha lehet, inkább vidéki épületet választ. Ezért a kötet mégiscsak gazdagnak mondható ahhoz, hogy a kortárs magyar építészet kirajzolódjon benne.
