Tanulmányi elakadások, szociális körülményekből vagy megváltozott élethelyzetből adódó nehézségek, pályaválasztással kapcsolatos bizonytalanságok – a leggyakrabban ezekkel a problémákkal szembesülnek a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának (PTE MIK) mentorai, akik sokszor már akkor észlelik, hogy egy hallgatónak nehézségei lesznek, amikor az érintett még tudatosan nem szembesül a problémával. Az oktatókat, hallgatókat, kari munkatársakat és a kari vezetést magában foglaló mentorhálózat a PTE-n zajló, a szolgáltató egyetem irányába mutató kultúraváltás része, és hosszú évek óta sikerrel működik az intézményben. Hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy számos esetben sikerült a kihívások miatt az oktatási rendszert elhagyni készülő hallgatókat szakszerű támogatással hozzásegíteni a tanulmányaik befejezéséhez.
A 2018-ban az oktatók és kari munkatársak által mentorklubként működtetett támogatórendszer mára komoly mentorhálózattá, egy többrétű szervezetté fejlődött a PTE MIK-en. A mentorprogramnak hallgatómentorok, diáktanárok, oktatómentorok és a különböző feladattal megbízott adminisztratív dolgozók ugyanúgy részesei, mint a karvezetés, illetve az egyes intézetek vezetői. Célja, hogy azok a hallgatók, akik az egyetemi tanulmányaik során bármilyen – pl. szociális, magánéleti, tanulmányi – problémával szembesülnek és ez elakadást jelent a mindennapjaikban, a teljesítményükben, a mentorok segítségével megoldási lehetőségeket találjanak rájuk. Ezzel az intézmény a lemorzsolódás mértékének csökkentése mellett azt is szeretné elérni, hogy a hallgatók érezzék: egy közösség részei, ahol probléma esetén segítséget kaphatnak. A mentorrendszer a tehetséggondozást is támogatja, többek között ezáltal derítik fel a karon tanulók között azokat, akik akár tudományos, akár közösségi munkát végeznének, netalán érdemes lenne folytatniuk a tanulmányaikat mesterszakon vagy a doktori képzésben.
A kari mentorhálózat „belépő szintje” a hallgatói mentorok csoportja, amely minden szakon megtalálható. Tagjai jobbára a tapasztaltabb felsőbb éves hallgatók közül kerülnek ki, és a munkájuk ellátásához többfajta képzésben részesülnek. Ösztöndíjprogram keretében dolgoznak, akár a tanulmányokkal kapcsolatban – sok esetben korrepetálással –, akár támogató beszélgetésekkel segítik diáktársaikat. Mivel maguk is hallgatók, közel állnak a karon tanulókhoz, így könnyen elnyerik a segítségre szorulók bizalmát és hamar meglátják, hogy esetleg kinek van szüksége támogatásra. Gyakran találkoznak a tevékenységi körükön túlmutató problémával, ilyenkor el tudják irányítani a megfelelő szakemberhez a segítségre szorulót. Az oktatómentorok többnyire a tanulmányi elakadásokkal kapcsolatban segítik a hallgatókat, de a tanulmányi rendszerből is kapnak jelzést, hogy valakinél probléma merülhet fel, mert várhatóan nem fogja tudni teljesíteni az előírt követelményeket. Előfordul, hogy a hallgatók nem mindig követik a tanulmányi előrehaladásukat, ami a képzési idő alatt súlyos nehézségekhez vezethet. Az oktatómentorok a kar vezetésével és a Tanulmányi Csoporttal együttműködve tudnak támogatást nyújtani az adott hallgatónak.
„A legtöbb esetben nem a tanulmányok teljesítésével vagy egy oktatóval kapcsolatos problémával fordulnak a mentorokhoz a hallgatók, sokkal inkább egy előállt élethelyzettel összefüggésben. Van, aki elbizonytalanodik, mert esetleg megváltoztak a családi körülményei, és nem tudja, hogy így képes-e folytatni az egyetemet. Van, akinek egy komplett tanulmányi előrehaladási tervet állítunk össze, amivel már teljesíthetőnek látja az elvárásokat, másnak azt javasoljuk, hogy ne kapkodja el az egyetemmel való szakítást és egy passzív félév alatt gondolja át a döntéseit. Volt olyan esetünk is, amikor valaki azt fontolgatta, hogy abbahagyja az alapképzést, mert az nehéz volt számára, az elől viszont nem zárkózott el, hogy egy felsőfokú szakképzésben (FOKSZ) folytassa a tanulmányait. Az utóbbi években jellemző, hogy az egyetemi tanulmányok végzése mellett a létfenntartásuk vagy a tanulmányaik finanszírozása érdekében akár rész- vagy teljes munkaidőben dolgoznak a hallgatók, és nehezen tudják összeegyeztetni a kettőt – ennek megoldásában kérnek segítséget. Tavaly éppen egy egyetem–munka–magánélet tréninget szerveztünk számukra, ahol olyan módszereket sajátítottak el, amelyek alkalmazásával összeegyeztethetők a sokszor kényszerű kihívások” – vázolja Udvardi Péter oktatómentor, hogy milyen helyzetekben kell helyt állniuk mentorként.
A hallgató- és oktatómentorok a mentortanács éves munkaterve szerint meghatározott képzéseken, tréningeken vesznek részt, ahol a mentoráláshoz szükséges kompetenciájukat fejlesztik. Mégis talán a legfontosabb az empátia, a bizalom és a kommunikációs képességek sajátos elegye, aminek birtokában sikeresen végezhető ez a munka. „Az oktatásban szükségszerű a hierarchikus viszony, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hallgatókra ne partnerként, kollégaként tekintenénk. A hallgatók sikerei egyben az oktatók sikereit is jelenti, ezért minden egyetemi oktató egyben mentor is, még ha nem is »címkézett« formában végzi ezt a tevékenységet” – teszi hozzá Udvardi Péter, aki azt is megjegyzi: a kari mentorprogram sikeressége objektív számokkal is igazolható, azonban a számokon túl a legfontosabbak mégis azok a hallgatók, akiket egy élethelyzetből adódó elakadásukon átsegítenek.
