Tizennégy éve jelent meg azonos címmel az első kötetünk, melyben akkor 82 mérnök életrajzát mutattuk be. Most éreztük időszerűnek a folytatást. A szerkesztőbizottság újabb 55 mérnököt talált méltónak arra, hogy emléküket ily módon megörökítsük.
A kötet keményborítós, az elsővel közel azonos grafikájú. A bemutatott mérnökök névsora megtalálható ABC rendben is, szakmák szerint is, és születési idő szerint is csoportosítva.
Az egyes életrajzok a lehetőségekhez képest gazdagon illusztráltak, tartalmazzák a bemutatott kolléga életrajzi adatait, tanulmányait és szakmai munkásságát. A szerkesztési alapelveknek megfelelően az egyes leírások 2 vagy 4 oldalasak, ritkán 6 oldal terjedelműek. Miután kizárólag már nem élő elődeinkről szól a kötet, így gyakran bravúros munka kellett a szerzők részéről ahhoz, hogy ezeket az adatokat megtalálják. Szerencsére mind az önkormányzati, mind a könyvtári, levéltári forrásoknál segítőkész munkatársakra találtunk. Nem egy esetben a temetkezési vállalat volt a hiteles forrás.
Az új kötetben szereplő mérnökök szakma szerinti rendje lényegesen eltér az első kötethez képes. Az építészek itt is dominálnak 20 fővel, geodéta és térképész 7 fő, viszont megjelentek a kohó- és gépészmérnökök 18 fővel, és 12 fő egyéb szakterületről vegyesen. Ezek a számok azt az örömteli változást is jelentik, hogy ez alkalommal sikerült fellelkesíteni a dunaújvárosi szerzőket is. Ez a megoszlás már jobban jellemzi a kamaránk által képviselt régió valódi szakmai lefedettségét, bár erre igazán a két kötet együttesen alkalmas. Ebben a szaklapban talán érdemes felsorolni azokat, akik a mi szakmánkból kerültek be a kötetbe (még ha más is az alapvégzettségük); ők egyébként valamennyien a fehérvári GEO volt oktatói, egytől egyik emlékezetes, neves egyéniségek. Névsoruk: dr. Fenyő György, dr. Hankó András, dr. Hörömpő János, Kádár István, Marton Tibor, Nagy Lajos, dr. Szabó Gyula.
A kötet szerkesztése során ébredtünk rá arra is, hogy milyen szerencsés időpontban fogtunk hozzá az alkotáshoz. Ennek az áll a hátterében, hogy a most bővülő tájegység – Dunaújváros és környéke – épp napjainkban éli újabb válságát munkaügyi területen, amikor a néhai Dunai Vasmű agóniáját kell végig néznünk. Nem tudni, a válság után hol fognak majd élni azok, akik még emlékezhetnek a szakmák korábbi nagyjaira. Legalább ekkora változások zajlottak le már korábban is a régió néhai nagyüzemei kapcsán, amikor megszűnt vagy átalakult a Videoton, az Ikarus gyár, bezártak a bauxitbányák, a KÖFÉM már ki tudja hányadik változásán esett/esik át. Ezek természetes gazdasági folyamatok nemcsak országunkban, az egész világban követhetőek. Ami azonban minket, illetve jelen céljainkat illeti, mindez a népesség változásával, gyakran elvándorlásával jár, és letűnnek azok, akik még együtt dolgoztak hőseinkkel. Ez azért kiemelten fontos kérdés, mert ők azok a kollégák, akik gyakran olyan apró részletekre is emlékeznek, melyek nem találhatóak meg a szakirodalomban. Csak ha saját szakmánkban gondolkozom, kortársaim és közvetlen követőink számára természetes fogalom volt a Naszluhácz-képlet a területszámításkor. Ma már nem sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert a számítógépes program megoldja a feladatot a képlet ismerete nélkül is. Emiatt azonban a képletet kitaláló ember munkássága is feledésbe merülhet. Mint ahogy még a Székesfehérváron élők többségét is meglepte az a hír, hogy Naszluhácz Lajos Fehérváron van eltemetve. A róla szóló cikk szerzője sok energiát fektetett abba, hogy kiderítse életrajzi adatait, melyek a korábbi művekben ráadásul hibásan jelentek meg.
A kötet bár szűkebb az elsőhöz képest, de legalább annyi újdonságot mutat be mindazoknak, akik hajlamosak egy-egy építmény mellett gyorsan elhaladni anélkül, hogy felfelé is néznének. Mert ott járunk ezen nevezetességek mellett anélkül, hogy tudnánk, ki volt a szerzője/tervezője, alkotója. Ezt a hiátust hívatott könyvünk részben betölteni.
Az új kötet igyekezett az első szerkezetét követni. A két előszót a szerkesztőbizottság két tagja, Igari Antal építészmérnök és dr. Szepes András építőmérnök írták azzal a meggyőződéssel, hogy a kötet segíti a mérnöki munkát és a mérnöki hivatást szélesebb körnek bemutatni, amire napjainkban igen nagy szükség van. Vissza kell szerezni az egyes mérnöki szakterületek elismertségét, megbecsülését! Könyvünk hiánypótló, gondolatébresztő, talán még tanulságos is.
Mindenképpen szólni kell az életrajzok szerzőiről, akik ezzel együtt a kutatói munkát felvállalták. Olyan mértékű könyvtári, ezzel együtt internetes keresési munkát takar ez a tevékenység, ami példaértékű lehet a mai ifjúság számára is. A kötet végén minden munkatárs bemutatkozására is lehetőség adódott, ami színesíti a kiadványt.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a megjelenés támogatói megemlítése nélkül, ők azok, akik nélkül ez a mű nem jöhetett volna létre. A fő támogatók, akik kifejezetten céltámogatással segítettek: Székesfehérvár polgármestere, a Fejér Vármegyei Építészek Kamarája, Fejér Vármegyei Mérnöki Kamara, Fehérvár Travel Kft. Nagyon fontos támogató az a 21 szerző, aki munkájáért nem kért szerzői díjat. Névsoruk a kötet végén megtalálható.
Fejér Megyei Mérnöki Kamara, Székesfehérvár, 2025, B5, 202 oldal.
A kötet tartalma elérhető az interneten is: https://fvmk.hu/mernokokfejerben/2/ címen.
Dr. Szepes András, a kötet főszerkesztője
