Erdeinkre óriási nyomás nehezedik, melynek fő oka az éghajlatváltozás. A kutatás és a politika szakértői egyetértenek: csak fajgazdag, vegyes erdőkkel, célzott támogatási programokkal és természetes megoldásokkal tudnak az erdők a jövőben is klímaberendezésként és szén-dioxid-tárolóként működni. Carsten Schneider német szövetségi környezetvédelmi miniszter nemrégiben a németországi fákat és lápokat fontos szövetségeseknek nyilvánította. Tervei szerint olyan intézkedéseket hoznak, amelyek kifejezetten az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását célozzák. Ezek célja, hogy Németország jobban megbirkózzon a globális felmelegedéssel. Az „Éghajlathoz alkalmazkodó erdőgazdálkodás” programot a következő tíz évben évente tízmillió euróval, összesen 145 millió euróra kívánják növelni.
A program a fajgazdag lombhullató vegyes erdőkre, valamint a lápok újra nedvesítésére és az úgynevezett nedves mezőgazdaság támogatására összpontosít. Mint Schneider a dpa-nak kifejtette, az erdők és a lápok természetes légkondicionáló rendszerként működnek, mivel vizet tárolnak, hűtik a mikroklímát és megkötik a szén-dioxidot.
Az éghajlati hatások költségeinek megelőzése
A német kormány célzott kezdeményezésekkel és jelentős pénzügyi támogatással egyrészt az erdei ökoszisztémák alkalmazkodóképességét kívánja erősíteni, másrészt pedig meg akarja előzni a jövőbeli éghajlatváltozási költségeket. „A természet a legfontosabb szövetségesünk, mind a hőség és a szárazság, mind a heves esőzések és áradások ellen” – magyarázza a miniszter. „Ha jól csináljuk, segít a víz tárolásában és a környezetünk hűtésében”. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó valamennyi intézkedésre fordítandó pontos összeget még nem határozták meg. Egy biztos: 2026-tól a német kormány először szisztematikusan meg akarja határozni, hogy az egyes minisztériumok mennyit fordítanak a klímavédelemre.
A német erdők jelenlegi helyzete
Németországban az erdők számos funkciót töltenek be: szabadidős tevékenységek helyszíne, kikapcsolódást kínálnak, élőhelyek a növények és állatok számára, ugyanakkor hasznosítható és gazdasági területek is. Az erdőgazdálkodás fenntartható megközelítése évszázadok óta ismert. A kezdetek a 18. század elejére nyúlnak vissza. Az alapelv: nem szabad több fát kitermelni, mint amennyi visszanő. Németországban azonban a tulajdonviszonyokat tekintve változatos struktúra van érvényben. Az erdőterületek valamivel kevesebb mint fele magántulajdonban van, valamivel kevesebb mint 30 százalék a szövetségi tartományoké, és egy kis rész a szövetségi kormány (pl. az autópályák mentén fekvő területek) és a helyi hatóságok (pl. önkormányzati erdők) tulajdonában van.
11,4 millió hektár erdő
Globális összehasonlításban a németországi erdőterület 11,4 millió hektár, ami az ország területének mintegy harmadát teszi ki. Világszerte az erdők a földterület mintegy 31 százalékát borítják, ami körülbelül négymilliárd hektárnak felel meg. Ezek a számok világossá teszik, hogy mennyire sürgős a cselekvés: az erdők a globális szénciklus alapvető részét képezik, és szén-dioxid-nyelőként működnek. Évente közel 1,2 milliárd tonna szén tárolására való képességük döntő szerepet játszik a globális éghajlat alakulásában. A németországi erdőket azonban egyre nagyobb veszély fenyegeti: az erdők állapotáról szóló jelentés szerint csak minden ötödik fa igazán egészséges.
Az éghajlatváltozás fenyegeti erdeinket
Az éghajlatváltozás az elmúlt években látható nyomokat hagyott a német erdőkben. A felmelegedés mellett a szélsőséges események, például aszályok, viharok és heves esőzések fokozott kockázatát is magával hozza. Különösen a hosszú aszályos időszakok, amelyek 2018 óta egyre gyakoribbá váltak, hatalmas károkat okoztak: A talajok szárazabbá válnak, a fák kiszáradnak, vagy fogékonyabbak a betegségekre és kártevőkre. A legismertebb példa erre valószínűleg a lucfenyő: a tűlevelűek sekély gyökerűek, ezért a hosszan tartó szárazság idején már nem tudnak elegendő vizet felvenni a talajból, és a legrosszabb esetben kiszáradnak. Ráadásul hiányzik a gyantatermeléshez szükséges folyadék – a gyanta pedig a kártevők elleni védekezéshez szükséges. Az így meggyengült fák már nem sok mindent tudnak nyújtani a kéregbogárnak. Végül pedig a viharok gyakrabban fordulnak elő, és hatalmas pusztításokat végeznek a lucfenyőerdőkben.
Az erdők állapotáról szóló 2024. évi jelentés
Ez csak egy példa az alapvető problémára. A 2024-es német erdőállapot-jelentés szerint az erdei fák több mint 75 százalékának koronakárosodása van. Ennek következtében a rossz egészségi állapotban lévő erdők nemcsak szén-dioxid-tároló képességüket veszítik el, hanem az emberek és állatok számára élőhelyként és rekreációs területként is veszélybe kerülnek. Emellett a fák hiányában az áradások és az erózió is valószínűbbé válik. Az erdőknek tehát alkalmazkodniuk kell az éghajlatváltozáshoz, mivel a jövőben is biztosítaniuk kell fontos ökológiai szolgáltatásaikat – például a tiszta levegőt, a víz tárolását és a biológiai sokféleséget.
Éghajlatváltozás az erdőkben: miért kell cselekednünk?
Németország számos erdeje a múltban monokultúrák formájában jött létre. Különösen a lucfenyőerdőket tervezték gazdasági hozamra és gyors növekedésre. Ez azonban ma már problémásnak bizonyul. A monokultúrák kevésbé tudnak alkalmazkodni a változó éghajlati viszonyokhoz, mivel hiányzik belőlük a szükséges genetikai és fajspecifikus sokféleség. A talaj évtizedeken át tartó intenzív erdészeti hasznosítása szintén gyengíti az egész erdei ökoszisztéma ellenálló képességét. Ezen túlmenően a talaj a lápréteken korábban végrehajtott vízelvezető intézkedések miatt ma már kevesebb vizet képes tárolni.
Az erdőre gyakorolt következmények
Az éghajlatváltozás következményei különböző szinteken érintik a német erdőket. A viharokat kísérő szélviharok, valamint az aszály és a kártevők okozta problémák egy másik szempontot is táplálnak: a fajösszetétel megváltozik. Az erdőállományok biológiai sokfélesége csökken, ha egyes fajok eltűnnek, és a hiányukat nem pótolják természetes vagy célzott, az éghajlatváltozással szemben ellenálló fák telepítésével. A talaj természetes anyagkörforgása tartósan megszakad, ami súlyosan akadályozza a helyreállítást.
Milyen konkrét intézkedések segíthetnek?
A tudósok és a gyakorlati szakemberek egyetértenek abban, hogy a sokféleség a kulcs. A fajokban gazdag, vegyes erdők támogatása a modern erdészeti politika középpontjában áll. A különböző lombos és tűlevelű fafajokból álló vegyes erdők jobban megbirkóznak a változó éghajlati viszonyokkal. Különböző tulajdonságaik – a mély gyökerektől a különböző levelekig – javítják a víztárolást, csökkentik az erózió kockázatát és növelik a kártevőkkel szembeni ellenálló képességet. Az éghajlatnak ellenálló fafajokat, például a szelídgesztenyét, a Douglas-fenyőt vagy a kocsánytalan tölgyet támogatják vagy újratelepítik. A természetközeli erdőgazdálkodás lehetővé teszi a spontán megújulást is, és a helyi genetikai sokféleségre támaszkodik, ami elősegíti a változó körülményekhez való alkalmazkodást.
A szövetségi program támogatja az erőfeszítéseket
Az „Éghajlathoz alkalmazkodó erdőgazdálkodás” szövetségi program erősíti ezeket az erőfeszítéseket. A program központi eleme az erdők ellenállóbbá tételét célzó intézkedések hosszú távú pénzügyi támogatása – a megfelelő fafajok kiválasztásától a talajvédelemig és a természetes felújítás támogatásáig. Ezen kívül a lápok visszagyepesítésére is vannak beruházások. A Német Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium által előterjesztett, megnövelt finanszírozás elengedhetetlen az erdészeti és mezőgazdasági vállalkozások részvételének ösztönzéséhez.
Új megközelítések az erdészetben
Az éghajlatváltozással szemben ellenálló erdőkre való átállás az erdőtulajdonosok számára is kihívást jelent. Az új fafajok kiválasztása és keverése, az ültetési idő módosítása vagy a nagyméretű tarvágások elkerülése megváltoztatja a megszokott munkafolyamatokat. Nagyobb figyelmet fordítanak a hosszú távú talajápolásra, a fiatal növények védelmére és a sérült állományokban végzett célzott beavatkozásokra. Az erdőgazdálkodási tevékenységeknek a jövőben egyensúlyt kell teremteniük: A természetvédelem és a fahasználat ésszerű kombinálása, mivel a fa mint megújuló nyersanyag továbbra is keresett marad. Egyre fontosabbá válnak az olyan új gazdálkodási formákkal való kísérletezések, mint a természetközeli erdőgazdálkodás és az éghajlatvédelmi koncepciók integrálása.
Milyen kihívások várnak ránk?
A kihívások mindenekelőtt a rövid távú gazdasági érdekek és a fenntartható erdőátalakítás közötti célkonfliktusból adódnak. Miközben a társadalom az éghajlatváltozással szemben ellenálló erdőket követel, az erdészeti vállalatoknak gazdasági kilátásokra van szükségük. A monokultúrákról a klímabarát vegyes erdőkre való átállás kezdetben magas költségekkel jár, amelyek előnyei csak hosszú távon térülnek meg. Emellett az új, esetleg idegenhonos fajok célzott betelepítése kockázatokat rejt magában az ökoszisztémára nézve. A természetvédelem, a fahasználat, a helyi rekreáció és a vadászat érdekeit is egyensúlyba kell hozni.
Összegzés és kilátások: az erdők, mint a jövő éghajlati rendszerei
Erdőinknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása az egész társadalom feladata. A Német Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium legutóbbi bejelentései a nagyobb elkötelezettség, a pénzügyi támogatás és a hosszú távú gondolkodás mellett szólnak. Az erdők nem csak fát szolgáltatnak, hanem Németország éghajlatát, tájképét és biológiai sokféleségét is meghatározzák. Szövetségeseink a globális felmelegedés elleni küzdelemben – feltéve, hogy körültekintően és az éghajlathoz igazodó módon gazdálkodunk velük. A küszöbön álló intézkedések hatalmasak, de meghatározhatják a jövő generációi számára az egészséges és változatos erdők hátrahagyásának irányát.
