A mérnöki szakmai felelősségbiztosítás ma kötelező, de sokak szerint nem valódi védőháló: drága, nehezen értelmezhető feltételekkel működik, és konfliktushelyzetben gyakran magára hagyja a tervezőt. A Magyar Mérnöki Kamara ezért saját, közösségi alapú biztosítási modell létrehozását vizsgálja, amely nem pusztán pénzügyi termék lenne, hanem egy átfogó mérnök-életpálya rendszer első eleme. Wagner Ernő, az MMK elnöke szerint a kérdés valójában nem az, kell-e biztosítás, hanem az, hogy a kötelezően befizetett pénz a piaci szereplők profitját vagy a mérnökök biztonságát szolgálja.
Mi az a konkrét működési probléma a jelenlegi piaci szakmai felelősségbiztosításoknál, ami miatt egy saját kamarai biztosító gondolata egyáltalán felmerült?
A valódi probléma az, hogy a mérnöki kockázatok kezelésére mennyire „mérnökbarát” a rendszer: mennyire átláthatók a feltételek, mennyire gyors és szakmai a kárrendezés, illetve mennyire igazodik a termék a mérnöki munka sajátosságaihoz. A kamarai szövetkezeti modell célja, hogy erre adjon egy tagközpontú, szakmai alapú alternatívát, ha már egyszer ilyen átgondolatlan rendszert kellett tudomásul vennünk. Másképp közelítve a választ: vegyük a kezünkbe a sorsunkat.
Inkább a díjak túl magasak, a fedezet túl szűk, vagy bizonyos mérnöki tevékenységek egyszerűen nem biztosíthatók?
A három tényező gyakran együtt jelenik meg. Mi nem „mindenáron a legolcsóbb” biztosítást keressük, hanem a legjobb ár-érték arányt: olyan fedezetet és szolgáltatást, ami ténylegesen használható, és nem csak a minimum kipipálására alkalmas. A minőségi különbséget a szakmai háttér és a tagbarát működés adhatja. Mindezek ellenére az elsődleges számítások szerint még így is jelentősen kedvezőbb áron lehetne kínálni a szolgáltatást.
Volt már olyan beruházás vagy tervezési feladat, amely biztosítási okok miatt került veszélybe?
Konkrét ügyeket nem szeretnék névvel említeni, de a jelenség létezik: amikor a kockázatok nem egyértelműen kezelhetők, a biztosítás vagy drágul, vagy a feltételek szigorodnak, és ez feszültséget visz a projektbe. Mindemellett erkölcsi kötelességünk mindent megtenni azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő. A kamarai modell egyik célja, hogy a vitás helyzeteknél korai, szakmai tényállás-tisztázással és rendezett folyamattal csökkentse a bizonytalanságot
A jelenlegi rendszer inkább a mérnököt védi, vagy a megrendelőt?
A felelősségbiztosítás lényege, hogy mindkét félnek biztonságot ad, de a gyakorlatban a konfliktusok gyakran elhúzódnak, és a mérnök sokszor úgy érzi, hogy magára marad a helyzet kezelésében. A célunk egy olyan működés, ahol jogos kárnál gyors és korrekt rendezés történik, vitás igénynél pedig korán megszületik egy szakmai álláspont, ami a folyamatot rendezi és védi a mérnököt a nemtelen támadásoktól.
Valójában biztosítási piaci problémáról beszélünk, vagy jogi környezeti problémáról?
A jog akaratunkon kívül megteremtette a piacot. A piac nem ismeri a méltányosságot: ha keresletnövekedést lát, azt kíméletlenül beárazza. Erre nekünk a kínálat bővítésével kell reagálnunk, így állhat elő az értékarányosság. Az már csak a ráadás lehet, hogy több tekintetben versenyelőnyünk lehet, amit az termékárazásba kötelességünk visszaadni a tagoknak. A jogszabályi kötelezettség adja a keretet, a piac pedig erre árazással és termékekkel reagál. A kamara ott tud értéket teremteni, hogy a kötelező teher teljesítése mellé minőségi szolgáltatást és közösségi érdekeltséget kapcsol.
Milyen versenyelőnyökre gondol?
Például, hogy a mi szakértőink ténylegesen szakértők, nem kell biztosítási alkuszokat igénybe vennünk, a káresetek során minden segítséget meg tudunk adni a mérnöknek.
A tervezett biztosítóhoz való csatlakozás önkéntes lenne, vagy hosszabb távon kötelezővé válhat a szakmagyakorlás feltételeként?
Alternatíva, nem kényszer. A mérnök dönt: maradhat a piacon, vagy választhatja a kamarai modellt. A meggyőzés eszköze a minőség és az átláthatóság.
Milyen lehetséges konstrukciókat, modelleket vizsgál a kamara?
Megvizsgáltuk az egyesületi és a szövetkezeti megoldást is. A döntéselőkészítő munka alapján a szövetkezeti forma tűnik a legkiegyensúlyozottabbnak: részjegyen keresztül tulajdonosi érdekeltséget ad a tagoknak, a felelősség főszabály szerint a befizetett részjegy erejéig korlátozott, és a kilépéskor az elszámolás biztosított. Ez nem pusztán technikai kérdés, hanem szemléletbeli különbség: a mérnök nem csupán ügyfél, hanem tulajdonos. Induláskor tudatosan szűk portfólióban gondolkodunk. A kötelező szakmai felelősségbiztosítás az a terület, ahol azonnali, kézzelfogható szükséglet van. Nem célunk egyszerre mindent csinálni. A stabilitás, a prudens működés és a felügyeleti megfelelés az első lépcső. De ha a jövőről beszélünk, akkor nem állhatunk meg itt. A kamarában gyakran elhangzik két kérdés: mit ad valójában a kamara a tagjainak, és hogyan tesszük vonzóvá a fiatal mérnökök számára ezt a hivatást? Ha őszinték vagyunk, ma egy mérnöki életpálya végén a nyugdíj – még ha meghaladja is a hazai mediánnyugdíjat – sok esetben nem áll arányban azzal a felelősséggel és értékteremtéssel, amit egy mérnök évtizedeken át visel. A mediánnyugdíj szintje ismert, a mérnöknyugdíjak jellemzően ennek körülbelül kétszerese körül mozognak, de ritkán érik el azt az összeget, amely egy korábbi szakmai jövedelemhez mérten valódi biztonságot jelentene. Ez nem panaszkodás, hanem tény. És ebből következik a felelősség. Én azt gondolom, ha már létrehozunk egy közösségi alapú biztosítási rendszert, akkor hosszabb távon el kell gondolkodnunk egy mérnöki öngondoskodási, nyugdíjkiegészítő pillér kialakításán is. A jogi környezet ma ehhez adókedvezményeket is biztosít, de ami ennél fontosabb, szemléletet kell váltanunk. Nem egy biztosítót szeretnénk létrehozni.
Egy mérnök-életpálya modellt szeretnénk felépíteni. Olyat, ahol a pályakezdők egy szakmai közösség támogatásával, és nem elszigetelten kezdik meg a munkájukat, aktív éveikben szakmai és kockázatvédelmi háttér áll mögöttük, pályájuk végén pedig nem a bizonytalanság, hanem a tervezhetőség várja őket. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor a kamara nem adminisztratív kötelezettség lesz, hanem valódi szakmai közösség. És ez az a pont, ahol a biztosító már nem pénzügyi konstrukció, hanem a mérnöki önrendelkezés eszköze.
Milyen csatlakozási hajlandóság mellett érdemes belevágni a megvalósításba?
Olyan részvétel mellett, amely egyszerre biztosítja a működés stabil ügyfélkörét és a szükséges tőkét. A döntési anyagok 4.500-6.000 fős induló részvételt is modelleznek a 15 ezer körüli érintetti körből.
Az MNB által előírt 1,5 milliárd forintos minimális tőke alapján nagyságrendileg mekkora befizetés jutna egy átlagos kamarai tagra?
Ez konkrétan nincs megszabva, jogi személyek maximum 500 millió Ft-ig jegyezhetnek részjegyet, a maradék összeget kell természetes személyektől lejegyezni.
Ez egyszeri tőkehozzájárulás lenne vagy folyamatos befizetés?
Egyszeri, amely 2-4 éven belül térülhet meg.
A kamarai tagok által befizetett részjegy visszajár kilépés, nyugdíjba vonulás vagy tevékenység megszüntetése esetén?
A szövetkezeti logika szerint a részjegy tulajdonjogot testesít meg, és kilépéskor a névértékkel történő elszámolás az alapelv, a pontos szabályokat az alapszabály rögzíti. Szerintem a piac beárazza majd.
Miért éri meg tagnak lenni, nem csak ügyfélnek?
Mert el kell dönteni, hogy a kötelező biztosítás költség marad, vagy lehetőség lesz belőle. Ma befizeti a díjat, és a pénz egy külső tulajdonos profitját növeli. Holnap dönthet úgy, hogy ugyanazt a kötelező díjat egy olyan rendszerbe fizeti, ahol tulajdonos, és ahol a működés eredményének akár fele visszakerülhet a tagokhoz. Ez nem elmélet, ez üzleti racionalitás. Tagként részesedik az eredményből, beleszólhat a működés alapelveibe, stabilabb, hosszú távú díjpolitikában érdekelt, és vitás helyzetben egy szakmai közösség ereje áll mögötte. Ügyfélként csak fizet. Tagként épít. A kérdés tehát nem az, hogy kell-e biztosítás, hiszen az kötelező, a kérdés inkább az, hogy a kötelező pénzáram kinek az érdekeit szolgálja. Ha a mérnökök nem maguknak szervezik meg ezt a rendszert, más fogja megszervezni – a saját profitja érdekében. Ez a modell nem romantika. Ez önrendelkezés, és ez az a pont, ahol a kötelezettségből stratégiai előny lehet.
Mi indokolja, hogy a tőke egyharmadát a kamarák, kétharmadát pedig a tagok adják?
A jogi keret: a nem természetes személyek (így a kamarák) hozzájárulása 33%-ban korlátozott, ezért a többségi tagi (természetes személyi) tulajdon strukturális elem.
Lesz különbség a befizetés mértékében a különböző kockázatú szakágak között?
Kell majd aktuáriust – biztosítási matematikust – foglalkoztatni ennek meghatározása majd az ő feladata lesz.
A biztosítók megfelelően értik a mérnöki tevékenység szakmai sajátosságait?
Szerintem nem, ők inkább statisztikákban, valószínűségekben gondolkodnak, épp emiatt leszünk jobbak.
Egy nagy káresemény megrengethet egy ilyen kamarai biztosítót?
Az ilyen jellegű veszélyek viszontbiztosítással háríthatók el.
Előfordulhat-e, hogy nagy kárkifizetések után pótlólagos befizetést kell kérni a tagoktól?
A szövetkezeti modell egyik előnye, hogy a tag felelőssége főszabály szerint a részjegy erejéig korlátozott.
Ki viseli a végső kockázatot: a biztosító, a tagok vagy közvetve a kamara?
A rendszer lényege, hogy a biztosító, és azért kell az 1,5 milliárdos szolvencia összeg, hogy minimális legyen a kockázat.
Mi történik, ha a biztosító veszteségessé válik?
Az indulás éve nyilván jelentősebb kiadásokkal jár. Normál működés és a szolvencia tőke rendelkezésre állása esetén – aktuárius vélemény szerint – egy-egy üzleti év veszteségének valószínűsége 2,5%, annak, hogy az ezt követő év is veszteséges legyen csupán 0,625‰. Tovább csökkenthető a kockázat egy minimális eredményre törekvő költségesebb viszontbiztosítás megkötése esetén.
Mi a következő lépés?
A választmány nagy többséggel támogatta a további lépéseket, a minisztériumtól kaptunk 10 millió Ft-ot a folyamat tovább gondolására. A megyei elnökök nagy többsége igényt tartott arra, hogy taggyűléseken, küldöttgyűléseken részletesen tájékoztassuk a tagságot a lehetőségekről. Rengeteg feladatot kell még megoldani. 2027 a felkészülés éve lesz. 2028 remélhetőleg a működés kezdete.
Az egyértelműen már most érzékelhető pozitív fogadtatás ellenére rendre ugyanaz a kisebb kritikus csoport fogalmaz meg bizalmatlanságot, akár a vezetői szándékokkal kapcsolatban is. Milyen garanciák vannak arra, hogy a konstrukció teljes mértékben átlátható és ellenőrizhető lesz?
Érdemes megnézni a kamara elmúlt éveinek mérlegbeszámolóit: a saját tőke folyamatos növekedését, a stabil likviditási helyzetet, a tudatos költséggazdálkodást. Az irodabérleti konstrukció átalakítása is azt mutatja, hogy hosszútávú, prudens döntések mentén gondolkodunk, nem rövid távú érdekek alapján. A legjobb garancia a múlt. Az új biztosító esetében ugyanez a szemlélet érvényesülne. A működés több szintű ellenőrzése kötelező: felügyeleti engedélyhez kötött, könyvvizsgálattal auditált, tagi kontroll alatt álló, és intézményesített prudenciális szabályok szerint működő rendszer. A szövetkezeti forma ráadásul önmagában is átláthatósági garanciát jelent: a tagok tulajdonosok, a közgyűlés dönt, az eredmény felhasználása szabályozott. Őszintén szólva, ha valaki visszaélést szeretne, nem a legszigorúbban szabályozott pénzügyi szektorban alapítana intézményt. Ez a konstrukció nem személyekre, hanem szabályokra épül. A szabályok pedig nyilvánosak, ellenőrizhetők és számonkérhetők.
Kollektív gondolkodás Kecskeméten: napirenden a kamarai biztosító
– Csaknem húsz éve vagyok a Magyar Ingatlanszövetség tagja, ahol az éves tagdíj mellett már az első évtől kezdve felelősségbiztosítással is rendelkezem, vagyis a szakmai biztosítás kérdése nem újkeletű számomra – nyilatkozta lapunknak a választmányi ülést követően Bocz Gábor, a Baranya Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke. – A MAISZ-nak ugyan nincs saját biztosítótársasága, ugyanakkor versenyezteti a piaci biztosítókat annak érdekében, hogy a tagság a lehető legkedvezőbb biztosítási konstrukciókhoz jusson. A Magyar Mérnöki Kamara saját biztosítótársaság alapítását fontolgatja, ami a tagok számára kettős előnyt jelenthet: egyrészt teljesülne a jogszabályi előírás, amely szerint a szakmagyakorló mérnököknek felelősségbiztosítással kell rendelkezniük, másrészt ezt a piaci árnál kedvezőbb feltételekkel tehetnék meg. A februári, kecskeméti választmányi ülés – amelyet joggal nevezhetünk sikeresnek – során két, kiemelkedően felkészült biztosítási szakember tartott előadást a témában, értelmezési keretet adva a kamarai elnökök és tisztségviselők számára. Szó esett arról, milyen modellekben és konstrukciókban lehet gondolkodni egy kamarai biztosítási szervezet létrehozásakor, milyen konkrét pénzügyi háttér szükséges ehhez, milyen éves hozamokkal lehet számolni, illetve milyen megvalósítási ütemterv állhat a kamara előtt. Úgy gondolom, az MMK elnökének személyükben sikerült megtalálnia a lehető legjobb és leghitelesebb biztosítási tanácsadókat. Örvendetes az is, hogy mára a TEF (Területi Elnökök Fóruma) korábbi jelentősége csökkent, és a választmányi ülések váltak valódi, érdemi egyeztetési fórumokká. Kecskeméten is kollektív gondolkodás zajlott: a területi és a tagozati elnökök együtt keresték a megoldásokat, és nem hangzott el olyan felvetés, amely szerint ne kellene érdemben foglalkozni a saját biztosító létrehozásának lehetőségével – mondta el lapunknak a területi kamara elnöke.
– Aktív szakmagyakorlóként a projektjeink során napi szinten találkozom a szakmai felelősség kérdésével, ezért a felelősségbiztosítás ügye számomra is különösen hangsúlyos és fontos terület – mutat rá Szántó László, a Tartószerkezeti Tagozat elnöke. – A mérnöki tevékenység sajátossága, hogy a kockázatkezelés nem elméleti kérdés, hanem a szakmagyakorlás egyik alapfeltétele. A tervezőmérnökök – különösen a tartószerkezeti szakma képviselői – számára ez kardinális kérdés, hiszen munkájuk közvetlen hatással van az élet- és vagyonbiztonságra, miközben döntéseik következményeiért életre szóló (büntetőjogi) felelősséget viselnek. Éppen ezért időszerű és indokolt, hogy a Magyar Mérnöki Kamara stratégiai szinten vizsgálja, miként tud a tagság számára biztonságosabb és egyben kedvezőbb biztosítási környezetet teremteni.
A kamara előtt álló egyik lehetséges irány egy saját biztosítási konstrukció vagy intézményi megoldás kialakítása. Ez a tagok számára kettős előnyt jelenthet: egyrészt egységesen és kiszámítható módon segítené a jogszabályban előírt felelősségbiztosítási kötelezettség teljesítését, másrészt lehetőséget adna arra, hogy a mérnöki tevékenység valós kockázataihoz jobban illeszkedő, a piacinál versenyképesebb feltételek jöjjenek létre. Elég itt arra gondolnunk. hogy a generáltervezői és alárendelt tervezői felelősségbiztosítások együttes megléte jelenleg duplázza a költségeket (ezek a sávos leosztás szerint jelentősen emelkedtek), vagy arra gondolnunk, hogy a visszamenőleges biztosítási, vagy utófedezetet biztosító feltételek jelentősen eltérnek. Kedvezőtlen esetben ma könnyen találhatja magát abban a helyzetben egy tervező, hogy ugyan folyamatosan van biztosítása, de egy hiba felmerülésekor mégsem rendelkezik kártérítésre alkalmas biztosítással. A februári választmányi ülésen elhangzott szakértői előadások erős szakmai alapot adtak a további munkához. A meghívott biztosítási szakemberek világos képet adtak a szóba jöhető modellekről, a szükséges pénzügyi háttérről, a várható kockázatokról és hozamokról, valamint a megvalósítás lehetséges ütemezéséről. Ez érdemben segítette a kamarai vezetőket a felelős mérlegelésben. Kifejezetten pozitívnak tartom, hogy a választmányi ülés valódi szakmai műhelyként működött. A területi és tagozati vezetők konstruktív, együttműködő légkörben keresték a megoldásokat, és egyértelmű volt a szándék: a kamarának érdemben kell foglalkoznia a felelősségbiztosítás hosszú távon fenntartható, a tagság érdekeit szolgáló megújításával. Meggyőződésem, hogy a most elindult közös gondolkodás jó alapot teremt egy megalapozott kamarai döntéshez – hangsúlyozta Szántó László.
Dubniczky Miklós
