Az elmúlt napok vitájában úgy jelenhetett meg, mintha egymással ellentétes álláspontokat képviselnénk a Duna jövőjéről. Valójában a problémák megítélésében és az elérendő célok jelentős részében egyetértünk, még ha az alkalmazandó műszaki eszközök megítélésében vannak is hangsúlybeli különbségek közöttünk.
Baranya Sándor, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékvezetője és Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke fogalmazta meg közös álláspontját nyílt levélben.

Min múlik a Duna jövője?

A Duna magyarországi szakaszán kialakult rendkívüli kisvízi helyzet nem kezelhető pusztán időjárási szélsőségként. A meder több évtizedes mélyülése, a süllyedő kisvízszintek, a mellékágak vízellátásának romlása, a parti talajvíz csökkenése és a stratégiai vízkivételek növekvő sérülékenysége egymással összefüggő problémák. Abban egyetértünk, hogy a jelenlegi folyamatok mellett nem elegendő a Duna mai állapotának változatlan fenntartására törekedni: ahol szükséges, aktív beavatkozásokkal kell javítani azt.

A duzzasztás ennek egyik lehetséges eszköze. Nem helyes sem történelmi vagy politikai okokból eleve kizárni, sem pedig a szükséges vizsgálatok előtt kész megoldásként kezelni. Egy Fajsz térségében létesített műtárgy például képes lehet a kisvízszintek emelésére Paks térségében. De egy ilyen beavatkozás teljes mérlegéhez a hidraulikai hatások mellett a hordalékmozgást és a hosszú távú mederváltozást, a felszín alatti vizeket, a vízbázisokat, Gemenc és más értékes folyó menti élőhelyek állapotát, az ökológiai átjárhatóságot,  a vízminőséget, valamint az energiatermelési, hajózási és gazdasági szempontokat is értékelni kell.

Szükséges a vita a Duna jövőjéről

A kiindulópont tehát nem az, hogy kell-e vagy nem kell vízlépcsőt építeni a Dunán.

Először azt kell pontosan meghatároznunk, milyen állapotot szeretnénk elérni, majd ehhez kell összehasonlítani a rendelkezésre álló műszaki és természetalapú megoldásokat, illetve ezek kombinációit.

Abban mindketten egyetértünk, hogy ezt a szakmai vitát le kell folytatni, és a duzzasztás kérdése sem lehet tabu. A döntést azonban mérésekre, modellezésre, átlátható hatásvizsgálatokra és a lehetséges változatok összehasonlítására kell alapozni.
A cél nem egy előre kiválasztott műszaki megoldás igazolása, hanem annak megtalálása, amely bizonyíthatóan kedvezőbb állapotot teremt a Duna és a folyóhoz kapcsolódó társadalmi, gazdasági és természeti rendszerek számára.

(Kiemelt kép: A Duna augusztus elején a Paksi Atomerőműnél, fotó: MTI, H. ZS.)

Kapcsolódó cikkek:

A vízlépcsőtabu árát most Pakson fizetjük meg (Telex – G7)
A vízlépcsődilemma már nem tabu, ezt pedig ki kell használnunk (Mérce.hu)