Az elmúlt három évtizedben a hazai mélyművelésű bányászat szinte teljes egészében megszűnt, a hozzá tartozó épületek jelentős része megsemmisült. Szinte az utolsó pillanatban ébredtek rá a szakmáért és az ipartörténetért felelősséget érzők, hogy ezek az építmények mindenképpen megőrzésre érdemesek, mert nemcsak ipar- és építészettörténeti szempontból fontosak, de a bányásztársadalom hagyomány- és identitásőrzésének is fontos elemei. A TERC Szakkönyvkiadó által megjelentetett Bányászati műemlékek című könyv bemutatja a hazai bányászat múltjához kapcsolódó műemlékeket, azok történetét és állapotát. A szerző, Mednyánszky Miklós bánya- és geotechnikai mérnök elsősorban az ipari műemlékekre koncentrál, de nem lehet említés nélkül hagyni a nem termelési célú olyan építményeket, épületeket sem, amelyek szintén a bányászathoz köthetők. 

Hazánkban jelenleg tucatnyi bányászati műemléket tartanak nyilván, amik között a mérnöki alkotás csúcsát jelentő vasbeton aknatornyot ugyanúgy találunk, mint egykori teljes bányaüzemet. Ezekről az épületekről, építményegyüttesekről – az 1980-as években pár száz példányban kiadott minikönyv kivételével – még nem jelent meg kiadvány magyar nyelven. Napjainkban téves vélekedés, hogy a bányászat kárt okozó tevékenység, de emiatt egyre jobban háttérbe szorul, és sok helyen megszűnik. Ennek következtében gyorsan elterjedt a társadalomban az iparág lenézése, lebecsülése és a bányászat elutasítása – amiben nagy szerepet játszottak a korábbi évtizedek termelési körülményei, elsősorban a foglalkozás veszélyessége, a nehéz, piszkos munka képe és a gyakori balesetek és tragédiák emléke. A szakkönyv nem titkolt célja a műemlékek bemutatása mellett a bányászat elismertségének, elfogadottságának növelése is.