A negyedik ipari forradalomra jellemző a hálózatosodás, az eszközök egymás közti kommunikációja. Létrejött a robotika, a mesterséges intelligencia, a nanotechnológia, a kvantum-számítástechnika, az 5G hálózat, a 3D nyomtatás és az autonóm autózás stb. A designról való gondolkodás és a tervezői gyakorlatokat átszövő felhasználóbarát emberközpontúság ma egyre inkább ökológiai, tudományos, technológiai fejlemények és kihívások által lett árnyalt. A tervezők figyelme olyan határhelyzetekre terelődik, amelyek ember és nem ember interakciójából születnek, vagy elrugaszkodnak az egyes ember – „felhasználó” – közvetlen síkjától, és kiterjesztik a tervezés térbeli-időbeli horizontját. E folyamatot érzékelve készült a Typotex Kiadó gondozásában Az emberközpontú tervezés határai – Spekulatív design és poszthumán állapot címet viselő kötet. „Kényelmesen vagyunk idegenek a saját világunkban – erre az alapvető designproblémára reflektál a könyv” – írja a szerző. Schneider Ákos designkultúra-kutató, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézetének oktatója az ökológiai válság és a hálózati technológia felől tesz kísérletet az emberközpontú tervezés kritikájára, hogy teret nyisson egy tágasabb tervezői kultúrának. Az ember mint „minden dolgok mércéje” már egyre kevésbé jelent biztos középpontot: poszthumán rendszerekbe gabalyodva élünk, miközben a kezünkre álló, jól megtervezett interfészeink kitakarják az eszközök belső mechanizmusait. A felhasználói élmények és a barátságos felületek önmagunk félreértéséhez vezetnek, a „jó design” pedig emberi arcot kölcsönöz a léptékünket meghaladó világnak. A mű alternatív kiindulópontokat keres a kortárs designkultúra számára, és igyekszik áthangolni a tervezés időbeli-térbeli síkját egy olyan megkerülhetetlen helyzetben, amelyben a „természetes” és a „mesterséges” határa elmosódik.