A tervezéskor figyelembe kell venni a szélsőségeket, a mérnöki gondolkodást azonban nem csak a szélsőségeknek kell mozgatniuk. Az nem kérdés, hogy változik a klíma, változik a környezetünk ezért szükség van a mérnöki szemlélet változására is. A településeken a víz több helyen és formában jelenik meg, még sincs meg még az az egységes szemlélet – amit a szakmánkban integrált települési vízgazdálkodásnak neveznek –, ami a csapadékvizet, szennyvizet, ivóvizet, az árvizet, a természetes ökoszisztémákat, összefüggéseiben kezelné – vélekedett interjúnkban Jancsó Béla tervező (Főmterv), az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának elnöke.

A nemrég napvilágot látott IPCC-jelentés szerint a klímaváltozás egyre gyorsuló ütemű és minden régiót érint. Tényleg „körmünkre ég” a klímaválság, illetve mérnökszemmel mi ennek az ENSZ bizottsági anyagnak a legfontosabb üzenete?

A jelentés megerősíti azon érzéseket, amikkel nap mint nap találkozunk. A jelentésnek mérnöki szempontból két üzenete van. Egyrészt át kell gondolni, hogy mi mérnökök mit tehetünk a klímaválsággal szemben, másrészt és talán ez most a fontosabb, hogy hogyan kell felkészülnünk a klímaváltozás okozta hatásokra. Mit és hogyan kell másként tervezni, méretezni. Az általunk tervezett létesítményeknek meg kell felelni azon hatásoknak változó környezetnek, amik körülöttünk zajlanak, így talán egyre kevésbé lehet már a megszokott módon a szokásos méretezési és tervezési megoldásokat alkalmazni. A másik, ami ezzel kapcsolatban felmerül, hogy már annyi ilyen jelentésről lehet hallani, hogy félő, hogy a társadalom, vagy a döntéshozók nem veszik komolyan. Hosszú ideje mantrázzák nekünk, hogy a huszonnegyedik órában járunk, ehhez képest viszont nem, vagy alig történik valami érdemi előrelépés. Élünk, félünk és dolgozunk tovább majdnem ugyanúgy, mint eddig, talán kicsit több aggodalommal magunkban. A mérnöki létesítményeinket nem egy-két évre vagy egy rövid garanciális időszakra tervezzük, hanem ötven-száz évre, és nagy kérdés, hogy ebben a regiszterben, ebben a változó környezetben tudunk-e a tervezőasztaloknál akárcsak 10-20 évre is előre gondolkodni. Vagyis a sokadik fenyegető jelentés mellett el kellene kezdeni erőforrásokat biztosítani arra, hogy a mérnöki tervezéshez, megfelelő adatok, műszaki szabályozások álljanak rendelkezésre, amik már figyelembe veszik klímaváltozás hatásait, következményeit.

Az idei július a Földön valaha mért legforróbb hónap volt. A mediterrán országokban erdőtüzek tomboltak, északon áradások okoztak katasztrófát… Az időjárási szélsőségek szaporodása milyen jelentősebb változásokat kíván a települési vízgazdálkodás területén?

A klímaváltozást elsődlegesen a hőmérsékletváltozással és ezen keresztül az időjárási eseményekkel hozzák összefüggésbe. Melegebb van és szárazabb az éghajlat. Ma már azonban egyre többet beszélünk arról is, hogy a klímaváltozás közvetve hatással van a vízgazdálkodásunkra a vízre, és ez új kihívások elé állítja a mérnököket. Azt viszont sajnos még nem tudjuk pontosan, hogy ez a hőmérsékletváltozás egyébként a csapadékmennyiségben és eloszlásban vagy a vízgazdálkodásban pontosan milyen hatásokat fejt ki. Vannak általánosságban vett, kissé már közhelyes megállapítások, hogy kevesebb de sokkal intenzívebb a csapadékhullás, gyakoribbak a nyári hőhullámok, szélsőségek, amik természetesen igazak, de ezek az érzetek mögött, még hiányoznak azok a kutatások, vizsgálatok, amik a mérnöki tervezéshez szükséges tényszerű alapadatokat, iránymutatásokat biztosítják. Az elkövetkező időszak egyik lényeges szakmai feladata annak tisztázása, hogy ezen időjárási szélsőségeknek milyen műszaki, gazdasági és társadalmi kihatásai lehetnek. Ha nagy bajt kiáltunk és mindent jelentősen túlméretezünk nagyon sok pénz kell majd a megoldáshoz, és az biztosan nem lesz. Ha legyintünk és azt mondjuk, még nincs gond, akkor meg senkinek nem lesz fontos pénzt biztosítani ezekre a területekre. Kérdés, hogy hol van az a határ, ahol a realitás talaján maradva tudunk a szükséges és indokolt beavatkozásokról beszélni. Hol van az a társadalmi érzékenység, ahol a megelőzésre szánt sok-sok pénzt nem feleslegesnek érzik a döntéshozók, hanem szükségesnek a későbbi problémák megelőzése érdekében.

Azaz egy lehetőségnek ott a megelőzés eszköze…

A mostani döntéshozói gondolkodásban még inkább az ellenkezője tapasztalható, utólag kezelünk egy-egy problémát: jön a nagyeső, elmossa az árkot, aztán majd kijavítjuk valahogy. A pályázati rendszerek, kármentesítési alapok is jobbára ezt a szemléletet támogatták, tulajdonképpen és ezzel nem megbántva senkit, de akár érdeke is lehet egy önkormányzatnak, hogy efféle káresemények történjenek, mert így biztosan és gyorsabban juthat fejlesztési forrásokhoz. Ebből a szemléletből kellene átlépnünk a megelőzés gondolatába, amikor előre kell elkölteni pénzt ahhoz, hogy ne legyenek káresemények. Egy tér leburkolására persze szívesebben áldoz a polgármester, ám olyan beruházásra, hogy ne kelljen többé kimenni a gátra, már sokkal nehezebb pénzt szerezni. Hol lesz az a fordulópont, amikor a káresemények sűrűsége olyan mértékű lesz, hogy már a megelőzésre is el kezdenek költeni a döntéshozók? Minden évben tudjuk, hogy eljön a karácsony, mégis az utolsó pillanatban vesszük meg az ajándékokat. Azt is tudjuk, hogy jönni fog a viharszezon meg a nagy eső, mégsem szeretünk előre gondoskodni a várható károk enyhítéséről, akkor sem, ha a szükséges erőforrások egyébként rendelkezésre állnának. De azért szerencsére vannak már kedvező jelek is és ha lassan és nehézkesen is, de reméljük, hogy a jövőben leindulnak azon tervezési folyamatok, amik már nem a helyreállításról, hanem a megelőzésről szólnak. A tervezésben valóban figyelembe kell venni a szélsőségeket, a mérnöki gondolkodást azonban nem csak a szélsőségeknek kell mozgatniuk. Ma a klímaváltozás népszerűsége és a villámárvizek közvetlen hatása okán elsődlegesen a csapadékproblémák kezelése kerül előtérbe, noha egy településen a vízgazdálkodás ennél sokkal többet jelent. Egy település akkor tud jól fejlődni, gazdálkodni az erőforrásaival, ha a településfejlesztést és a vízgazdálkodást együtt vizsgálja, nem pedig egyik vagy másik elemének parciális és lokális előnyeit látja csak. Jelenleg még kicsit hiányzik gondolkodásunkból, hogy a települési vízgazdálkodással ugyanúgy foglalkozni kell, mint mondjuk a település közlekedésével vagy iparosításával, idegenforgalmával, és hogy egyébként a különféle infrastrukturális fejlesztési projektek hatással vannak a vízgazdálkodás elemeire, illetve, hogy a települési vízgazdálkodás, víziközmű infrastruktúra állapota kihat a település életére, élhetőségére. A településfejlesztés nem létezhet vízgazdálkodás nélkül. Mérnöki szempontból nem kérdés, hogy szükség van az integrált települési vízgazdálkodásra, hiszen a településeken lévő víz több helyen és formában megjelenik, még sincs meg az az egységes szemlélet, ami a csapadékvizet, szennyvizet, ivóvizet, az árvizet stb. azaz a természetes ökoszisztémákat, egységesen, összefüggéseiben kezelné. Kívánatos lenne, ha ebben a döntéshozók kikérnék a szakmai véleményét és a szakma tudna helyes irányokat adni.

Van erre példa, gyakorlat és persze tudás?

Igen. Mérnökeink számára nem lehet az a kérdés, hogy hogyan néz ki egy „zöld” megoldást támogató  szivárgó rendszer, egy zöldkert, tározó, szikkasztó, vagy miként kell ezeket megtervezni. Ezzel együtt persze szükség van a folyamatos képzésre, de talán ma már nem az a kérdés, léteznek-e jó gyakorlatok, követendő példák az integrált vízgazdálkodásban a települési vízgazdálkodásban, hanem hogy vannak-e olyan jó megbízók, akik ezt szeretnék alkalmazni, és akik felismerték, hogy a települési vízgazdálkodással is foglalkozni kell. Az a jó hír, hogy akadnak már ilyenre példák, jó városfejlesztők. Másfelöl a döntéshozók gyakran esnek abba a hibába, hogy konkrét megoldásokat javasolnak, annak alapján, hogy hol mit láttak a nagyvilágban, vagy mit javasoltak nekik. A tervező mérnöknek viszont nem erre van szüksége, hanem arra, hogy megteremtsék azt a hátteret, amivel dolgozni tudnak, jó megoldásokat tudnak tervezni, és akkor a helyi adottságokhoz, viszonyokhoz leginkább passzoló műszaki megoldás valósulhat meg. Léteznek elvek, típusmegoldások és irányok, viszont a települési vízgazdálkodás egy olyan műfaj, ahol mindig az adott környezethez kell ezeket megfelelően adaptálni. A megrendelők mégis sokszor kész megoldásokkal kérnek: mérnök úr, akkor ezt tervezze be nekünk ide! Ez nem szerencsés. A megbízó legyen elkötelezett, hogy a problémát meg szeretné oldani, ne lepődjön meg, hogy ez pénzbe kerül, és a mérnök feladat pedig, hogy az adott helyszínre a legjobb és gazdaságos megoldást tervezzen. Bízzunk a mérnökeinkbe és ha kérdésünk van forduljunk hozzájuk bizalommal!  

Akkor az alkalmazkodó, komplex és rugalmas rendszereké a jövő?

Pontosan. A típus és általános megoldásokkal szemben, a jövőben olyan rugalmas a helyszínre adaptált rendszereket kell terveznünk és építenünk, amelyek képesek a változó hatásokkal és igénybevételekkel szemben is megvédeni a környezetünket, és amelyek alkalmazkodni is képesek a jövő kihívásaihoz. Azokhoz a kihívásokhoz, amiket ma még nem is látunk pontosan. A vízgazdálkodás egy ilyen mérnöki terület. Elvárt, hogy rendszereink, létesítményeink, műtárgyak legalább ötven-száz évre készüljenek, úgy, hogy nem tudjuk előre mi lesz ötven-száz év múlva, ezért kell olyan rendszert terveznünk, amely képes a különféle hatások kezelésére. Ezért kell modellezni, szimulációs vizsgálatokat végezni a vízgazdálkodás területén is. A jó hír az, hogy egyre több mérnökkollega kezd el a gyakorlatban ennek megfelelő gondolkodással tervezni, és nő azon megrendelők száma is, akik megértették: ahhoz, hogy élhető városuk legyen, bizony e célra is áldozniuk kell.  Egy város életében vízgazdálkodási rendszereinknek már nemcsak passzív elvezető rendszereknek kell lenniük, hanem olyan komplex, alkalmazkodó rendszernek, amely akár figyeli a meteorológiai észlelőrendszer adatait, monitorozza a különféle környezeti állapotokat, és ennek megfelelően szabályozza önmagát – ha kell betározza a vizet, ha kell elengedi, vagy átirányítja mint például az egyik legegyszerűbb vízkormányzási megoldás. A klímaváltozás hatásait már tapasztaljuk a mindennapokban, mindenkinek hozzá kell járulni ezen folyamatok megfékezéséhez, viszont látható, hogy ezek lassú folyamatok, ezért a vízgazdálkodás területén fel kell készülnünk ezen változások kezelésére is. Ha nem tudunk megfelelő válaszokat adni megfelelő rugalmas és alkalmazkodó rendszereket tervezni, akkor félő, hogy nem fogunk tudni megfelelni az elvárásoknak. Ehhez mérnöki oldalról megvan a képesség, a tudás, viszont a megrendelői, döntéshozói oldalról is szükség van a felismerésekre, hogy szükség van a mérnöki közreműködésre. Az elmúlt években több fórumon, szakmai térben hangzottak el a témával kapcsolatos előadások. Azt is lehetne mondani, hogy szakmailag már minden oldalról körbe lett járva a települési vízgazdálkodás kérdése. Itt az idő, hogy ezt követően már konkrét cselekvések és programok induljanak el, mert minden késlekedéssel egyre messzebb kerülünk a megoldástól. A környezetünk pedig folyamatosan változik.