Technikatörténeti érdekességek, programok, műszaki- és mérnöki évfordulók 2026 augusztusában.
160 éve alakult a Magyar Mérnök-Egyesület
A XIX. század második felében hazánkban is megindultak a víz és vasútépítési munkák. Egyre többen felismerték, hogy a hazai érdekeknek megfelelő megvalósítás csak magyar mérnökök irányítása által lehetséges. Hollán Ernő (1824-1900) hadmérnök a következő nézetet képviselte: „Ha idegenek végzik a munkát, a hazai ipar is idegen lesz, és ennek elhatalmasodása oly függésbe ejthet bennünket, amely veszedelmesebbé válhat nemzeti önállóságunkra, mint voltak Bach és Schmerling beolvasztási kísérletei.” Ennek a gondolatnak a jegyében már a kiegyezést (1867) megelőző években egyre sűrűbben jöttek össze lelkes mérnökök Hollán Ernő pesti Hatvani utcai lakásán bizalmas, a magyar műszaki szakemberek érdekeit képviselő egyesület megvalósítását előkészítő megbeszélésekre. Történelmi tény, az egyesületek alakítását az osztrák hatóságok nem nézték jó szemmel, mögöttük mindig valamilyen forradalmi szervezkedést gyanítottak (a XIX. század elején a jakobinus mozgalom, a század közepétől a szabadságharc hatása miatt), ezért – amennyire lehetett – igyekeztek akadályozni, vagy legalább bürokratikus kifogásokkal késleltetni létrejöttét. A pesti mérnökök 1860. február 15-én rendezett táncvigalmán már beszéltek az egylet alapításáról és egy műszaki tárgyú folyóirat megindításának szükségességéről. Szilárdy Lajos kecskeméti városi mérnök 1861-ben és 1862-ben a Pesti Hírnök és a Magyar Sajtó hasábjain sürgette egy mérnök-egylet megalakítását és egy műszaki közlöny megindítását is. Micskey Imre 1862-ben és 1864-ben „Technikai művelődésünk” című cikkében mindkettőt aktuálisnak tartotta, jelezve, hogy – „ezek az intézményeink legjobbjaink gondját éppúgy megérdemlik, mint nemzeti létünk és jobb jövőnk föltételei közé tartozó többi ügyek is.” Lassan kialakult az a csoport, mely érdemi lépéseket tett a mérnök-egyesület megalakítására. Ennek élén Hollán Ernő, ekkor már közismert és köztiszteletben álló személy állt. Ismert volt a szabadságharc alatti tevékenysége, ismerték kapcsolatait Széchenyi Istvánnal, 1859 óta levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, s a Helytartótanács alelnöke őt kérte, fejtse ki véleményét, hogy a Bach-rendszer bukása után hogyan közeledhetne egymáshoz a nemzet és az uralkodó. Hollán Ernő hívására, a Magyar Tudományos Akadémián 1866. február 4-én egy hatóságilag is engedélyezett szakértői „tanácskozmányt” tartottak, melyen „a technikai ügy anyagi és szellemi érdekeit előmozdító Magyar Technikai Egyesület alakítása iránt értekeztek.” E történelmileg jelentős első hivatalos tanácskozáson a magyar műszaki és tudományos élet 25 reprezentánsa – köztük Sztoczek József, a Műegyetem rektora, Ybl Miklós, Feszl Frigyes, Szkalnitzky Antal építészek, Kauser Lipót, Lechner Gyula, Reitter Ferenc mérnökök, Schlick Ignác vasgyáros, Szily Kálmán műegyetemi tanár – vett részt és elkészítették az alapszabály-tervet. Ezt követően a Magyar Technikai Egyesület megalakításának engedélyezése tárgyában Hollán Ernő (1824-1900) mérnök, Ybl Miklós (1814-1891) építész, Herrich Károly (1818-1888) mérnök, Sztoczek József (1819-1890) mérnök és Reitter Ferenc (1823-1874) mérnök kérelmet és egy alapszabály-tervezetet nyújtott be a Magyar Királyi Helytartótanácshoz, amit az tovább küldött felülvizsgálatra Pest Szabad Királyi városának és az Országos Építészeti Igazgatóságnak. Közben nem tétlenkedtek a szervezők, április 29-én összeült Hollán vezetésével az előkészítő bizottság, a jegyzői teendőkkel Petényi Ottót bízta meg és egy felhívást bocsátottak ki. A jelzett, június 10-ére kitűzött közgyűlést el kellett halasztani. Az osztrák-porosz szembenállás, mely háborúba torkollott, nem tette alkalmassá a körülményeket. Csak a július 3-i königratzi osztrák csatavesztés után tértek vissza ennek megtartására, így 1866. augusztus 5-7. között a fővárosi és vidéki mérnökök nagy érdeklődése mellett tartották az alakuló közgyűlést. Hollán Ernő beszédében arról szólt, hogy a kor a technikai fejlődés kora: „… azt mondják az angolok, hogy e század az ingenieurök százada s én azt hiszem, hogy sok tekintetben igazuk van. Az európai társadalom nem kis részben a műtan roppant fejlődésének s a természettudományok fejlődéseinek köszöni nagy előrehaladását (…) Egyik felfedezés a másikat követi. Gőzerő és villanydelejesség, mintegy nagyszerű lökéssel egyszerre mozdította ki lassú menetéből az emberiség fejlődését (…) A fejlődés az ipar fejlesztése nélkül következhet be (…) amely nemzet pl. csupán földműveléssel foglalkozik, az vagyonait tetemesen nem gyarapíthatja, mert egyszerű földmívelést űző országban a természeti erőknek nagy része kihasználatlanul hever (…) nem lehet azonban az emberi nem történetében felmutatni egy országot sem, melyben a földmívelés, műipar nélkül a tökély fokára emelkedett volna. A jelenlévőket (és a jelen nem lévőket) arra kérte, hogy az ipar fejlesztésének és ezzel az ország fejlődésének nagy munkájában vegyenek részt és egyesüljenek ennek érdekében. (…) Mutassuk meg tehát mi is uraim, hogy rendeltetésünk öntudatával bírunk, hogy erőinket fölhasználni tudjuk (…) nincs tehát egyéb hátra, mint kijelenteni és elhatározni, hogy a mai naptól legyen magyar mérnöki egyesület. E határozatban felleljük a reményt s az erőt hivatásunk betöltésére, mint tőlünk követelni a hazának joga van.” Megvitatták, ahol kellett módosították, finomították és elfogadták az alapszabályt. Gyakorlati kérdésekkel is foglalkoztak: az állást kereső mérnökök és a mérnököket kereső vállalatok egymásra találásának segítségével az Egyesület titkárát bízták meg. A Magyar Mérnök-Egyesület alakuló közgyűlésen mintegy 200 jelenlévő írta alá a belépési nyilatkozatot és Hollán Ernőt elnökké választották. A Magyar Mérnök-Egyesület 1872-től immáron Magyar Mérnök- és Építész-Egylet néven szerepelt, és a taglétszáma a századfordulóra elérte a kétezer főt.
275 éve született Bedekovich Lőrinc mérnök
Jászapátiban, 1751. augusztus 8-án született Bedekovich Lőrinc (1751-1828) mérnök, térképész. Felsőfokú tanulmányait a Budai Királyi Egyetemen végezte, 1779-ben itt szerzett földmérő végzettséget. Mint a Jász-kerületek mérnöke 1779-től a Jászságban, valamint a Kis- és Nagykunságban szinte minden nagyobb településről készített térképet. Jász-Kun vármegye területét ábrázoló összefoglaló térképe 1791-ben jelent meg nyomtatásban. Jelentős szerepe volt a Zagyva- és Tarna-szabályozás terveinek elkészítésében, illetve a kivitelezés irányításában.
180 éve született Freund Vilmos építész
Pakson, 1846. augusztus 12-én született Freund Vilmos (1846-1920) építész, a historizmus egyik jelentős alkotója. Zürichben végezte tanulmányait. 1883-ban az új Országház tervpályázatán tűnt fel először, majd számos pályázaton aratott sikert: Budapesti Izraelita Kórház 1888, New-York-palota 1892, Lipótvárosi Kaszinó. Számos magánpalotát épített Budapesten, főleg az Andrássy-úton (Sváb-palota 1885-87), ezeken kívül több kórházépületet: Ferenc József Kereskedelmi Kórház, a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs-utcai kórháza (1889), Bródy Adél Gyermekkórház (1895-96), azután a Siketnémák Országos Intézetének Bethlen-téri palotáját. Egyik legismertebb munkája a Lipótvárosi Kaszinó palotája (1896), melyért a millenniumkor művészdíjat nyert (1896). Egyéb munkái még: a rákoskeresztúri zsidótemető halottasháza, az Erzsébet-körúti Körúti fürdő palotája, továbbá Fiuméban az Adria Tengerhajózási Rt. székháza volt.
130 éve született Vágó Artúr mérnök
Budapesten, 1896. augusztus 12-én született Vágó Artúr (1896-1970) gépészmérnök. Tanulmányait 1914-ben kezdte a Műegyetem gépészmérnöki karán. 1916-ban katonai szolgálatra hívták, 1917-ben fogságba esett, 1921-ben került haza. Oklevelét 1925-ben kapta. Pályáját az Egyesült Izzólámpagyár mechanikai osztályán kezdte, ahol vasúti biztosító berendezések és távbeszélőközpontok tervezésében vett részt. 1928-ban a Standard Villamossági Rt.-ban dolgozott, mint mérnök, majd cégvezető főmérnök. Az alközpontok fejlesztési osztályát vezette, és ő irányította az alközpontok szerelési munkáit, valamint a külföld számára készülő központok gyártását. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet távbeszélőtechnikai osztály vezetője lett. Ugyancsak 1950-től kezdve oktatott az Állami Műszaki Főiskolán, 1951-től a BME-en lett meghívott előadó, majd tanszékvezető egyetemi tanár a vezetékes híradástechnikai tanszéken. 1951 és 1954 között a villamosmérnöki kar dékánja volt. Több éven át vezette a TIT budapesti szakosztályát.
50 éves a Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus által ültetett füredi emlékfa
Balatonfüreden a látnivalók közül kiemelkedik a Tagore-sétány. Rabindranáth Tagore költő, polihisztor 1926. november 1-jén érkezett a füredi szanatóriumba, majd gyógyulásának örömére fát ültetett. E fa előtt 1956-ban egy indiai küldöttség felavatta Tagore bronzszobrát, és 1957-től a korábban Deák Ferencről elnevezett sétány is az ő nevét viseli. A fa mellé emléktáblát tettek, amelyen a költő ez alkalomra írt verse olvasható. Tagore példáját először indiai politikusok követték, és ezután, néhány év alatt hagyománnyá vált, hogy az itt megfordult híres személyiségek fát ültetnek a parkban. Marx György fizikus kezdeményezésére a Nobel-díjasok folytatták a sort. Wigner Jenő (1902-1995) vegyészmérnök, Nobel-díjas fizikus, a világ első reaktormérnöke 1976. augusztus 14-én ültetett emlékfát a Taggore-sétány parkjában.
140 éve született Schuller Aladár mérnök
Budapesten, 1886, augusztus 21-én született Schuller Aladár (1886-1960) vegyészmérnök, feltaláló. A Műegyetemen tanult, Berlinben doktorált, majd L. Gevaert meghívta az antwerpeni gyárába, ahol évtizedekig sikeresen munkálkodott. Számos újításával továbbfejlesztette a filmanyagok gyártástechnológiáját és a gyártó berendezéseket. Találmányai alapján hozta forgalomba a Gevaert cég 1937-ben az első nem gyúlékony, biztonsági filmanyagot.
130 éve született Vavrinecz Gábor mérnök
Budapesten, 1896. augusztus 21-én született Vavrinecz Gábor (1896-1979) vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa (1971). Tanulmányait 1921-ben fejezte be a budapesti műegyetemen. 1921-24-ben a Selypi Cukorgyárban dolgozott. 1924-55 között a Kaposvári Cukorgyár vegyész főmérnöke, közben 1945-ben a Sárvári Cukorgyár fővegyésze volt. 1955-ben ismét a Selypi Cukorgyárnál lett fővegyész, innen vonult nyugdíjba 1958-ban, majd a Cukoripari Kutató Intézet tudományos munkatársaként folytatott kutatásokat. Tudományos munkássága kezdetén ásványok elemzésével, kristálytani vizsgálatokkal foglalkozott, a cukorrépával, a híglé-bepárlás kémiai kérdéseivel, de főként a kész cukorral, a szacharóz fizikai tulajdonságaival, kristályosodásával és a melasz képződésével.
100 éve született Antal János mérnök
Csépán, 1926. augusztus 22-én született Antal János (1926-1988) gépészmérnök, fizikus, egyetemi tanár. 1944-ben iratkozott be a BME-re és még hallgató korában demonstrátor lett az akkor még ugyancsak fiatal Atomfizika Tanszéken. 1977-ben, elnyerve a Fizikai Intézet különféle vezető megbízatásait is. Mérnök-hallgatók ezreit tanította a fizika szépségeire, mindig nagy lelkesedéssel és mindig nagy hivatástudattal. Széles körű, enciklopedikus tudását hallgatói is, kollégái is egyértelműen elismerték. Előadásait a precízség, igényesség jellemezte. A matematikát, mint a fizika kifejező, leíró apparátusát, kommunikációs nyelvét nagy biztonsággal kezelte, használatát hallgatóitól is elvárta. Tanítványai szerették, tisztelték, a legjobbak követték. Elsők között vezette be a műegyetemi oktatásba a számítástechnika felhasználását. Tudományos tevékenysége elektronikai és vákuumfizikai kutatásokkal indult. Később érdeklődése a szilárdtestek felületi tulajdonságainak kutatása felé orientálta. Munkásságának elismerését bizonyítja, hogy a Nemzetközi Vákuumtechnikai Uniónak (IUVSTA) megalapítása óta tagja, majd 1983-ban elnyerte ezen nemzetközi szervezet elnöki tisztjét is. Munkásságának egyik legkiemelkedőbb és talán legmaradandóbb eredménye az általa szerkesztett Fizikai Kézikönyv Műszakiaknak című kétkötetes monográfia. 1978-tól 1988-ig Antal János volt az országosan egységes fizika írásbeli felvételi feladatokat összeállító bizottság vezetője.
40 éves a „Paksi Atomerőmű” középiskolája
Az első hazai vállalati iskola – a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) szerves részeként – 1986. augusztus 26-án nyitotta meg kapuit. Mivel az oktatás a villamos-, és hőenergiát termelő cég szakemberutánpótlását célozta, így az energetikai szakképzésre specializálódott. Az Energetikai Szakképzési Intézet (ESZI) létesítéséhez és a működéséhez a költségfedezetet a PAV vezetése biztosította. A cég szellemi, technikai és anyagi bázisát jól ismerve, az ESZI alapítás ötlete Pónya József villamosmérnök, a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) „zászlós-hajójának” szakmai körben elfogadott PAV vezérigazgatójának köszönhető. Az 1976-ban alapított cég vezetése a kezdetektől figyelmet fordított az alkalmazottak alap- és továbbképzésére, de az addig nem létező nukleáris középfokú szakemberképzés paksi biztosításával az alapítók 1985-ben igyekeztek az erőműben gyakorlatot szerzett szakemberek bevonásával hozzájárulni a naprakész ismeretekkel rendelkező középfokú képzettségű szakemberek kiképzéséhez, az oktatást korszerűen felszerelt laboratóriumok, számítógéptermek, oktatótermek, az atomerőmű blokküzemei és műhelyei segítségével. A 2001-ben bekövetkezett jogszabályi változás – amely a hazai iskolák működési és finanszírozási területét jelentősen érintette – hívta életre a fenntartói jogok gyakorlására és az ESZI működtetéséből adódó stratégiai, illetve operatív feladatok ellátására az ESZI Intézményfenntartó és Működtető Alapítványt, amelynek neve teljességében jelzi a minőségi oktatásért és szakképzésért végzett mindennapos feladatait tanügyigazgatási és működtetési területen. Az ESZI továbbra is az atomerőmű egyik emberarca, az ifjúság iránti érzékenységének és elkötelezettségének megtestesítője. Az iskola vezetése kiemelt feladatának tekintette és ma is tekinti az arra érdemleges ifjúság szakirányú egyetemi és főiskolai továbbtanulásra való felkészítését, s ahogy az lenni szokott az ESZI-ben, majd a felsőfokú intézményekben végzett fiatalok egy jelentős része már a diploma birtokában jelentkezik az erőműben felvételre. Az ESZI-en keresztül magyar családok ezrei kerültek kapcsolatba az atomerőművel, és lettek annak szimpatizánsai, támogatói. Ez önmagában felbecsülhetetlen eredmény! Az ESZI a negyven éves fennállása óta meghatározó szerepet tölt be Tolna megye és az ország középfokú oktatásában, különös tekintettel a szakképzésében. Fontos és objektív számok jelzik az intézményben folyó kiemelkedő színvonalú szakmai munkát, melyekről az ESZI évkönyvek számot adnak. Visszatekintve az eddig megtett útra, az erőműves és középiskolai vezetők, a szaktanárok és erőművön belül dolgozó, gyakorlati tudást átadó oktatók munkájára, és a belső motivációval is rendelkező 14-19 év közötti válogatott ifjúság által elért eredményekre, a negyven éves vezérelv, mi szerint „tanítsad az utódodat” még ma is zseniálisnak tekinthető!
180 éve kezdték a Tisza szabályozását
Tisza folyó hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások. Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István (1791-1860) szervezte meg a Tisza szabályozását. 1846. augusztus 27-én „a legnagyobb magyar” kapavágásával megkezdődött Tiszadobnál a Tisza szabályozása.
Mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítás
A Debreceni Egyetem augusztus 27-29. közötti ad otthont a 35. Farmer-Expo Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari szakkiállításnak, mely fórumot biztosít a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó, illetve az ehhez a szférához kapcsolódó, azzal partneri viszonyban álló cégeknek, vállalkozásoknak és szervezeteknek a termékeik, szolgáltatásaik bemutatására. Bővebb infó: www.farmerexpo.hu
250 éve született Erdélyi József mérnök
Tolnán, 1776. augusztus 28-án született Erdélyi (Verebélyi) József (1776-1850) mérnök. Először az Építési Igazgatóság zágrábi, később a pozsonyi kerület igazgató-mérnöke, majd Pozsony vármegye táblabírája volt. Egyetlen munkája Pozsonyban jelent meg: Hydrotechnikai jegyzetek, és jelesen a folyóvizek és vidékjük földjének természetéről; kölcsönös hatásukból következő eredményekről, úgy a folyamoknak jobb karba helyeztetését tárgyazó elvekről; egy toldalékkal mindenféle szekérutak építését illető szabályokról.
150 éve született Kövesi Antal mérnök
Tápióságon, 1876 augusztus 31-én született Kövesi Antal (1876-1961) gépészmérnök, műegyetemi tanár. Oklevelét a Műegyetemen 1898-ban szerezte. 1901-ben a selmecbányai Akadémián Herrmann Emil (1840-1925) professzor segítője, 1907-ben ugyanott a mechanika tanára, majd több ízben rektor is volt. 1919-ben a főiskolával Sopronba távozott, s 1934-ben a főiskolai egyetemi rangra emelésekor műegyetemi tanárrá nevezték ki. Tanári működése alatt mechanikát, szilárdságtant, gépészeti iparműtant, vasszerkezeteket, erdészeti géptant és kohógéptan tantárgyakat adott elő. Több mint száz, a technika legkülönbözőbb ágazatába tartozó tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.
Felhasznált irodalom:
MMK Történeti (Bizottság) Munkacsoport: Magyar mérnökök évfordulói 2026-ban
Internet: mmk.hu/kamarai/historia
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban
MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága sorozatának egyes kötetei
História – Tudósnaptár – Természettudósokhoz kapcsolódó évfordulók
Internet: tudosnaptar.kfki.hu/historia
Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Informatikatörténeti Fórum
Internet: itf.njszt.hu
Dr. Hajtó Ödön: A mérnöki hivatásért
2021. – Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara
Nagy Ferenc szerk.: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig
1997. – BETTER – MTESZ – OMIKK
Kenyeres Ágnes szerk.: Magyar Életrajzi Lexikon I-IV. 1967-1990. – Akadémiai Kiadó
Internet: arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) és
a jogelőd Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) kiadványai
Mérnök Újság (MÚ) és MÚ Online História rovat (Magyar Mérnöki Kamara)
Internet: mernokvagyok.hu és mernokvagyok.hu/blog/category/historia
Mérnöki évfordulók, emléknapok és programok – 2014. január 1-től havi bontásban
Internet: mmk.hu/kamarai/historia
EMT Tudomány- és Technikatörténeti Konferenciák kiadványai
(Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság) Internet: ttk.emt.ro
Fejér László szerk.: Vizeink Krónikája (Vízügyi múzeum 2001.)
Internet: library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_067/?pg=0&layout=s
A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2017 között (MHT, 2019.)
Internet: hidrologia.hu/mht/letoltes/LEXIKON_WEB.pdf
Kozák Péter író, szerk.: © Névpont, 2022. Nemzeti életrajzi adatbázis, virtuális sírkert
Internet: nevpont.hu/
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár: Magyar Tudós Tárlat – életrajzok
Internet: mezogazdasagikonyvtar.hu/a-gyujtemeny/elektronikus-forrasok/magyar-tudostarlat-eletrajzok
Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ: Események / Évfordulók rovat
Internet: memmdk.hu/esemenyek
Egyéb szakmai életrajzok és műszaki források
Készítette: Sipos László József villamosmérnök, minőségügyi szakmérnök
Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Történeti (Bizottság) Munkacsoport tagja
