A DLR (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, Német Űrkutatási Központ) új 6 kilós műholdja, az OTTER, mostantól 500 km-rel a világ óceánjai felett köröz – küldetése: az illegális halászat, a csempészet és a környezetszennyezés felderítése.
Valahol a Csendes-óceánon egy halászhajó kikapcsolja helymeghatározó jelét. A legénység észrevétlenül akar behatolni egy tengeri védett övezetbe, hogy ott illegálisan halásszon. Amit azonban nem tudnak: 500 kilométerrel felettük egy műhold lebeg, alig nagyobb egy cipősdoboznál, és pontosan az ilyen manőverek leleplezésére készült. A neve: OTTER, amely 2025. november 28-án indult útnak a DLR műholdjaként egy SpaceX-rakétával. A mindössze hat kilogrammos műhold – kevesebb, mint egy rekesz sör – mégis komoly szerepet kaphat a tengeri bűncselekmények visszaszorításában.
Amikor a hajójel hamisít
Az OTTER-misszió ötlete egyszerű, mégis rendkívül hatékony. A hajók az úgynevezett Automatic Identification System (AIS) segítségével folyamatosan küldik pozíciójukat. Ezt eredetileg az ütközés elkerülésére fejlesztették ki, és a legtöbb hajó számára kötelező.
Aki viszont törvénytelenséget tervez, manipulálhatja az AIS-jelet, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatja – hogy például védett területen halásszon, szankciókat kerüljön el, vagy csempészárut szállítson.
Itt jön képbe OTTER: a nanoszatellit fogadja az AIS-jeleket, miközben ugyanarról a tengerrészről optikai felvételeket is készít. A földi irányításnál a két adatforrást összevetik:
Ha egy hajó jelet küld, de a képen nincs ott, ahol lennie kellene…
Vagy ha a képen látható egy hajó, de nem sugároz AIS-jelet…
…ezek az eltérések illegális tevékenységek jelei lehetnek – a tiltott halászattól kezdve az olajszennyezésen át egészen a bajba jutott, de nem jelentett hajókig.
Paradigmaváltás az űriparban
A világtávérzékelés korábban a több tonnás, százmillió eurós műholdak privilégiuma volt. Évekig fejlesztették őket, egyedi gyártmányként. A miniatürizáció azonban mindent megváltoztatott: ma már a kis műholdak is értékes felderítési adatokat szolgáltatnak – töredékáron. Már 2021-ben megjósolták, hogy 2030-ig körülbelül 15 200 műhold indul majd az űrbe, ezek több mint 90%-a 500 kg-nál kisebb tömegű lesz. A VDI (Német Mérnöki Kamara) és a BDI (Német Iparkamara) közös állásfoglalásban sürgette a „Német kis műholdak” program elindítását, hogy Németország ne maradjon le ebben a rohamosan fejlődő szektorban. Az OTTER bizonyítja: Németország nem tétlenkedett. A műhold a nanoszatelliták közé tartozik, amelyek 1–10 kg tömegűek. A CubeSat-szabványt követi: három egymás mellé kapcsolt, 10×10×10 cm-es kockából áll. Amit tömegből elveszít, azt szenzorokkal pótolja: kamerával, AIS-vevővel, antennákkal és reflektorokkal szerelték fel.
Sok kicsi többet ér, mint egy nagy
A valódi áttörést azonban nem maga a műhold jelenti, hanem a mögötte álló koncepció. A DLR az OTTER-rel a „Responsive Space” elvét kutatja: azt a képességet, hogy műholdas rendszereket gyorsan és rugalmasan lehessen bevetni. A kis műholdak ebben kulcsszerepet játszanak: gyorsabban építhetők, olcsóbbak felbocsátani, és nagyobb számban működtethetők. Egy műholdflotta gyakrabban tudja megfigyelni ugyanazt a térséget, mint egyetlen nagy műhold – különösen fontos ez például:
a tengeri bűnözés elleni fellépésnél, a környezetvédelmi megfigyelésnél, vagy a kutató-mentő műveleteknél.
A rendszer ellenállóbb is: ha egy műhold meghibásodik, a többiek tovább működnek.
Irányított megsemmisülés: OTTER két év után elég
Az OTTER körülbelül két évig marad Föld körüli pályán. Ezután irányított módon belép az atmoszférába, ahol teljesen elég. A gyorsított visszatéréshez elektromos hajtóművet használ – ez is része a kísérletnek. A kontrollált megsemmisítés nem mellékes szempont: az ESA szerint több mint 128 millió törmelékdarab kering már a Föld körül. A műholdak által termelt űrszemét csökkentése létfontosságú. Az OTTER-féle, előre tervezett visszatérési megoldások fontos lépések e probléma kezelésében.
Egy kutatóközpont a Lüneburger Heide szívében
Az OTTER-misszióért a DLR traueni telephelyén működő Responsive Space Cluster Competence Center (RSC³) felel. A központ 2020-ban jött létre a német védelmi minisztérium támogatásával, és ma már nemzetközi hálózat része: együttműködik a NATO Tudományos és Technológiai Szervezetével és az Európai Védelmi Alappal is.
Trauenben tisztaszobák és speciális tesztlétesítmények állnak rendelkezésre, ahol a kutatók minősítik a kis műholdakat az űrbeli alkalmazásra. Az OTTER itt esett át többek között: termál-vákuumteszteken, az orientációs és stabilizációs rendszerek vizsgálatán.
Az RSC³ ipari partnerekkel együtt folyamatosan optimalizálja a fejlesztési folyamatokat – céljuk, hogy a jövő missziói még gyorsabban valósulhassanak meg. A testvérprojekt, a HERMELIN, szintén nanoszatellitákra épül, de a korai erdőtűz-felderítésre fókuszál.
A világűrből nincsenek határok
A műholdas megfigyelés egyik legnagyobb előnye, hogy független a szárazföldi vagy tengeri határoktól. Különösen a nyílt tengeren – ahol a nemzeti illetékességek gyakran tisztázatlanok – nyújt felbecsülhetetlen értékű információkat. Ezért az RSC³ nemzetközi együttműködésekben gondolkodik. Az egyik terv az OTTER adatainak összevetése más műholdas és tengerészeti érzékelőrendszerekkel, hogy még pontosabb tengeri helyzetképet lehessen létrehozni. Hogy a kisméretű műhold beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, azt a DLR a következő két év során értékeli majd. A kutatók számára az OTTER ideális esetben kettős célt szolgál: egyrészt eszköz a tengeri bűncselekmények visszaszorítására, másrészt tesztalany az űripar jövőjét formáló új technológiák számára.
Kép: DLR
