Júniusban ünnepeljük Gábor Dénes mérnök, fizikus, feltaláló és humanista gondolkodó születésének 125. évfordulóját. A holográfia feltalálásáért Nobel-díjat kapott, de munkássága túlmutat ezen a világhírt hozó eredményen. Élete, tudományos pályája és szellemi öröksége ma is irányt mutat a technológiai fejlődés, az emberközpontú innováció útján. Életművét a Magyar Örökség és Európa Egyesület 2010-ben a Magyar Örökség részévé nyilvánította.
Gábor Dénes 1900. június 5-én Budapesten született, természettudományokat kedvelő nagypolgári családban. Édesapja, Günszberg Bernát a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nél cégvezetőként, végül igazgatóként dolgozott. Édesanyja Jakobovits Adél. A szülők 1899-ben kötöttek házasságot, három gyermekük született: Dénes (1900), György (1901) és Endre (1903). Apja 1902. március 8-án fiaival együtt engedélyt kapott arra, hogy családnevüket Gáborra változtassák. A középiskoláját a Budapest V. kerületi Markó utcai Főreáliskolában végezte. Itt a német, angol, francia nyelvek és a reál-tantárgyak oktatására fektették a hangsúlyt. A korai műszaki érdeklődésére utal az 1911. november 15-ei Aeroplán körhinta címet viselő szabadalmi leírása. A középiskola elvégzése után Műegyetemi tanulmányait Pesten a Gépészmérnöki Kar hallgatójaként kezdte, majd Berlinben erősáramú szakirányon folytatta. Önéletrajzában írta, hogy itthon kezdett tanulmányait származása miatt külföldön kellett folytatnia. Alapos matematikai ismeretekkel rendelkezett, így 1924-ben Charlottenburgban szerzett villamosmérnöki diplomát.
A németországi pályafutása során először a nagyfeszültségű villamos-távvezetékek tranziens jelenségeit vizsgálta, majd 1932-től a plazma-jelenségek elmélete foglalkoztatta, és szabadalmaztatott egy plazma-lámpát. 1933-34 között Pesten az Egyesült Izzó Laboratóriumában vendégkutatói státusban kezdett dolgozni. Az új közeg nem volt ismeretlen számára, hiszen Polányi Mihállyal, Bródy Imrével és Selényi Pállal szoros barátságot tartott, utóbbival rokoni kapcsolatban is volt. Kutatásaihoz pedig Budincsevics Andortól kapott segítséget. Igy itthon folytatta a gázkisülésű lámpák fejlesztését. A plazmalámpa előnye látható volt, hiszen olyan nagy hatásfokú gázkisüléses lámpáról volt szó, amelyet közvetlenül a 220 Voltos hálózatra kapcsolva, áramkorlátozó nélkül – vagyis energiatakarékosan – lehetett használni. Az első kísérleti lámpák a várt hatásfok mellett, sárgás színnel világítottak. A kedvezőtlen ion jelenségek azonban rövid időn belül a katód pusztulását eredményezték, a lámpa fényereje csökkent. A megfelelő élettartam érdekében még további fejlesztésre volt szükség. Idézzük a vele dolgozó Bundincsevics Andort: „Miután a plazmalámpának a felépítése és készítésének a technológiája megoldódott, elkészültek az első kísérleti plazmalámpák. Ezek is élénksárga színben világítottak az előre is számított fényteljesítménnyel és hatásfokkal. A váratlanul fellépő ionbombázás azonban néhány óra után a katód pusztulását okozta, és elektronemisszió hiányában a lámpa fénye rohamosan csökkent. Tehát bár a teória helyesnek bizonyult, a plazmalámpa élettartama mégis nagyon rövid volt.” További egy éves kutatómunka eredményeként valósult meg az eredeti elgondolás: „több száz órás élettartamú plazmalámpát készítettünk, amelynek fényereje nem csökkent…” Gábor Dénes bemutatta a találmányt Aschner Lipótnak, az Egyesült Izzó Rt. vezérigazgatójának és 25 ezer pengőt kért érte. Ajánlatát a vezérigazgató nem fogadta el. Egyrészt kereskedelmi szempontból még nem látta időszerűnek a plazmalámpa nagyüzemi gyártását, másrészt a Tungsram nem fizetett találmányi díjat a kutatóinak. A nemzetközi gyakorlat szerint minden tudományos munkatárssal az alkalmazás feltétele volt a következő szerződésrészlet: „Munkakörén belül akár egyedül Ön által, akár valamelyik alkalmazottunkkal együtt létesített találmányok a mi kizárólagos tulajdonunkat képezik, amint azokat Ön tartozik nekünk haladéktalanul tudomásunkra hozni. Ön vállalatunkhoz nem tartozó egyénekkel feltalálói működés céljából nem társulhat, az ilyenekkel közösen vagy idegen név alatt szabadalmakat, illetve védelmi jogokat nem eszközölhet ki.” Aschner Lipót azonban értékelte a tudást és állást ajánlott Gábor Dénesnek, de nem tudtak megegyezni…
Gábor Dénes 1937-től Angliában telepedett le, ahol a British Thomson-Houston Company kutató mérnöke lett. Egy segédeszköz nélküli háromdimenziós film közvetíthetőségével foglalkozott, az idevágó kísérleteket azonban már megakadályozta a II. világháború. A háborús évek alatt korlátozottá váltak az információszerzési lehetőségei. Első számú célja az elektronmikroszkóp olyan fokú felbontásának elérése volt, amivel az egyes atomok már megkülönböztethetők. 1947-ben itt alkotta meg a holográfiát.
Hologram készítés elve: A lézernyaláb, L féligáteresztő tükör, T tárgy,
H fényképlemez, R referencianyaláb
A kidolgozott eljárás lényege, hogy a hagyományos fényforrások sugárzásából kiszűrt koherens (tehát egy rezgéssíkban azonos ütemben rezgő) fénnyel világítják meg a „holografálandó” tárgyakat, majd a visszavert sugárzást az eredeti koherens sugárzással (úgynevezett referenciaháttérrel) „interferáltatják”. Az így rögzített interferenciaképet nevezzük hologramnak. A lézerelv felfedezése után a 60-as években a holográfia előtt új és sokoldalú lehetőség nyílt meg. A holográfiában és az informatikában elért eredményeiért 1971-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.
Nobel-díj átvételekor emlékezett a találmány születésére: „1947-ben nagyon foglalkoztatott az elektronmikroszkóp. E pompás műszer felbontóképessége akkoriban a legjobb fénymikroszkópok felbontó-képességénél százszor jobb volt, de mégis kiábrándítónak tűnt, hogy a felbontóképesség alig valamivel az atomi rácsok nagyságrendje előtt mondott csődöt. Miután a problémán hosszú ideig gondolkodtam, 1947 egy szép húsvéti napján hirtelen rájöttem a megoldásra. Miért ne járhatnánk el úgy, hogy elfogadjuk a rossz elektronképet, amely azonban tartalmaz minden információt, majd a rossz képet optikai eszközökkel korrigáljuk? Rövid idő alatt tisztába jöttem azzal, hogy amennyiben ez lehetséges és csak koherens elektronnyalábokkal, határozott fázisú elektronhullámokkal valósítható meg. Közönséges fényképen a fázisok teljesen elvesznek, a fénykép csupán az intenzitásokat örökíti meg. Ha elveszítjük a fázist, akkor nincs mivel összehasonlítani! Nézzük meg, mi történik, ha alapfázist, koherens hátteret adunk a fényhullámhoz!”
Gábor Dénest 1964-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává. 1967-ben elnyerte a Nemzeti Kommunikációs Intézet Genovai Cristoforo Colombo-díját és a Fizikai társaság Thomas Young emlékérmét. 1968-ban vehette át a Franklin Intézet Michelson emlékérmét és a Brit Királyi Társaság Rumford emlékérmét. 1970-ben az IEEE, az Amerikai Magyar Orvosi Szövetség és a Francia Fizikai Társaság adta át részére a szervezet kitüntetését. Az 1970-75 közötti időszakban az University of Southampton, a Delft University of Technology, a University of Surrey, a The City University, az Engineering College Bridgeport, a London University és a University of Columbia díszdoktorává fogadták. 1973-ban az USA Nemzeti Tudományos Akadémia Külföldi Tagjává választotta és ebben az évben az Amerikai Magyarok Tanulmányok Alapítványától átvehette a George Washington-díjat. Életművét a Magyar Örökség és Európa Egyesület 2010-ben a Magyar Örökség részévé nyilvánította.
Gábor Dénes 1947-től a londoni Imperial College professzora volt nyugdíjaztatásáig. A Római Klub alapító tagjaként kezdett nyilvánosan foglalkozni az innováció társadalmi összefüggéseivel. Nyugdíjazását követően Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Olaszországban töltötte éveit, 1979. február 9-én Londonban bekövetkezett haláláig. Életének a mérnöki-, feltalálói-, tudósi időszakát 1960-tól a tudósi-, humanista-, társadalomelemzői időszak váltotta fel. Ekkortól írta a legtöbb állításában ma is időszerű gondolatokat tartalmazó könyveit: a „Találjuk fel a jövőt”, az „Az érett társadalom” és a „Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk” című alkotásait.
Gábor Dénes 1962-től kezdve gyakran ellátogatott szülőhazájába, Magyarországra. Több előadást is tartott és mindig büszkén vallotta magát magyarnak. Gábor Dénest a holográfiát feltaláló fizikusként tartják számon, pedig 63 (!) jelentős szabadalma bizonyítja, hogy az elektrotechnika több területén is megoldásokat kidolgozó tudós elsősorban mérnök volt. Mélységesen hitt a tudomány és a tudósok társadalomformáló szerepében. Megtervezte a Természettudósok Hippokratészi Esküjét, amelyet ars poétikájának tekinthetünk: „Mi tudósok alkotjuk a férfiak és asszonyok legnagyobb olyan csoportját, akik gyakorlottak a gondolkodás olyan területén, ahol hamar kiderül bármely hazugság, ahol egy matematikai tévedést semmiféle hangoskodás nem tesz elfogadhatóvá. Megszoktuk, hogy önmagunkkal szemben is kritikusak legyünk, mivel egy megvesztegethetetlen kritikus felügyelete alatt dolgozunk. Ez a kritikus maga a valóság, amit semmiféle ékesszólás nem tud megváltoztatni…”
A 125. évforduló méltó alkalom arra, hogy újra felfedezzük Gábor Dénes gondolatait – különösen egy olyan korban, amikor a mesterséges intelligencia (MI vagy Artificial Intelligence, AI), a digitalizáció és a globális kihívások új válaszokat igényelnek. Az üzenete még ma is időszerű: a technológiai haladás valódi értékét az emberi méltóság és a társadalmi jólét szolgálatában nyeri el.
Gábor Dénes neve számos intézmény (középiskola, egyetem) és szakmai díj névadójaként él tovább. A NOVOFER Alapítvány által alapított Gábor Dénes-díjat évente azoknak a természettudósoknak, mérnököknek, feltalálóknak, kutatóknak, oktatóknak adományozzák, akik kiemelkedő innovációval vagy kutatási eredménnyel, illetve a képzésben nyújtott teljesítményükkel járultak hozzá a magyar tudományos-műszaki haladáshoz, az ország fejlődéséhez. Gábor Dénes szellemisége a fenntartható és felelős technológiai fejlődés szimbóluma. A bőséges szakirodalomból a Better kiadó és a NOVOFER Alapítvány 1998-ban kiadott Holográfia és humanizmus – A Nobel-díjas Gábor Dénes címet viselő mű külön figyelmet érdemel: Garay Tóth János ismerteti a Gábor Dénes-díj első évtizedét, egyben kéri a támogató szervezeteket, az innovációval foglalkozó intézményeket, a kutatóintézeteket, egyetemeket, szakmai szövetségeket, kamarákat és kormányzati szerveket, hogy az elért eredményeket tekintsék sajátjuknak és segítsék támogatásukkal az újabb sikerek elérését. Thomas E. Allibone: Gábor Dénes élete és munkássága c. fejezetben felhívja a figyelmet a Nobel-díjas tudós nézeteit bemutató „A jövő feltalálása” című könyvre, s benne az életünket fenyegető három veszélyre: a háborúra, a túlnépesedésre és a kényelemszeretetre. Greguss Pál: A holográfia hajnala és horizontja című írásból a szakmai részleteket, Nagy Ferenc: A Nobel-díjtól a holográfián át az információs társadalomig című fejezetből pedig egy sokoldalú mérnök-fizikus tudóst ismerhetjük meg.
Sipos László
Szakirodalmi források
[1] Holográfia és humanizmus – A Nobel-díjas Gábor Dénes Better Kiadó, NOVOFER Alapítvány, 1998.
[2] Thomas E. Allibone: Gábor Dénes – fordította: Gősiné Gregus Anna, NOVOFER Alapítvány, 2000.
[3] Gábor Dénes 1900-1979 című CD – A magyar tudomány és technika nagyjai sorozat, OMIKK, 2000.
[4] Gábor Dénes: Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk – OMIKK, Budapest, 2000.
[5] Gábor Dénes: Találjuk fel a jövőt – fordította: Búsné Pap Judit, NOVOFER Alapítvány, 2000.
[6] Gábor Dénes: Az érett társadalom – fordította: Búsné Pap Judit, NOVOFER Alapítvány, 2005.
[7] Gábor Dénes, a holográfia feltalálója – Sitkei Gy. A magyar elektrotechnika nagy alakjai, Energetikai K. 2005.
[8] Egy Nobel-díjas találmány – Sitkei Gy. Az elektrotechnika magyar alkotásai, Energetikai Kiadó Kht. 2007.
[9] Gábor Dénes hologramja… – Csiffári Gabriella: Akiktől más lett a világ 2. kötet, Corvina Kiadó, Budapest, 2025.
[10] NOVOFER Alapítvány: Gábor Dénes Szellemi Örökség Program – Tájékoztató a 2024. évi tevékenységről
[11] Pázmándi Gyula dr: Gábor Dénes méltatása – Magyar Örökség és Európa Egyesület Aranykönyve, 2010.
[12] NOVOFER Alapítvány: Gábor Dénesről https://www.gabordenes.hu/gabor-denesrol
