Az alaplemez legnagyobbrészt jó minőségű homokos kavicstalajon fekszik, és legfeljebb helyenként lehetnek alátámasztási hiányok. A lemez területe 650 m2 és az alátámasztási hiányok (pl. 2 db. 1,0 m2-es akna, 10 méter hosszú, 0,2 m széles cső, és esetleg 10m2 alábetonozási hiányosság összesen 13 m2 területet tesz ki, mely 2%-a az egész területnek. A lemez átlagos süllyedése 1,0 cm-re volt becsülhető (ez megfelel az általános tapasztalatnak kavicstalaj esetében), és így arányosítva az esetleges hibák hatására legfeljebb 0,2 mm differencia adódhat.
Az épület egyenlőtlen tehereloszlása kétségtelenül adhat valamelyes elferdülést, mely a 20 méteres hosszon 0,5 cm-re becsülhető. Ez 0,5/2000 = 0,00025 ferdeséget ad, mely csak század része a 0,02 értékű megengedett elferdülésnek. De ha bekövetkezett volna is valamelyes elferdülés, vagy egyenlőtlen süllyedés, ez az épület rendkívül nagy doboz-merevsége miatt nem vezetett volna sem burkolatleváláshoz, sem repedésekhez. Az a süllyedéskülönbséget méréssel illett volna igazolni.
És itt jutottunk el a szakértők legsúlyosabb hibájához. Nem vették észre, hogy a tantermek külső falát képező fal nem téglafal, hanem egy két szint magas, lyukasztott, vasbeton faltartó, azaz egy kétszintes Vierendel tartó. Ez a tartó hordja a saját súlyán és a 12 cm-es téglaburkolat súlyán kívül a nagyelőadó terem, és a II. és III. emeleti tantermek födémeinek terhét.
Ennek a faltartónak F jelű, gerendajellegű vízszintes tartóelemei vannak, melyek a rájuk jutó hajlító nyomatékon kívül a tartó húzó és nyomóerőit hivatottak felvenni, és emellett a függőleges nyíróerőket továbbítják a támaszokra. A tartó függőleges oszlopelemei a gerendaelemeket kötik össze, és a vízszintes nyíróerőket felveszik, és ezzel a Vierendel szerű erőjátékot biztosítják.
Ezeken a függőleges oszlopokon voltak észlelhetők a jelzett ferde repedések. E repedések nagysága négyszeresen meghaladta a tűrhető repedésméretet, és ez a körülmény arra utalt, hogy ezzel a szerkezettel súlyos bajnak kell lennie. E körülmény mellett elsiklottak, és így nem észlelték az esetleges veszélyhelyzetet. A fentebb felsorolt hibák és tévedések miatt a T-N szakvélemény az épület értékelése szempontjából nem volt mértékadónak tekinthető.
A helyszín és a körülmények alapos megismerése céljából helyszíni szemlét kívántunk tartani. Az IPARTERV Rt. igazgatója hivatalosan megkérte a PF rektorát, hogy biztosítsa számunkra a helyszíni szemle lehetőségét. Ezt a kérést a PSZF rektora (ügyvédjük tanácsára) elutasította, azzal indokolva, hogy a helyszíni szemle zavarná az oktatási tevékenységet.
A szakértői vizsgálatok
Az IPARTERV Rt. rendelkezésünkre bocsátotta a D épület statikai tervdokumentációját. Az Európai Építő Rt. átadta megvalósulási dokumentáció címen a statikai dokumentációt, de ez teljesen megegyezik az IPARTERV dokumentációval, nincs rajta magvalósulási záradék, így az is tervezési dokumentációnak minősül. A tervek átvizsgálása alapján nyilvánvalóvá vált, hogy azokon a helyeken, ahol a repedéskárokat észlelték, egyáltalán nincsen alap, ami megsüllyedhetett volna, hanem nagyfesztávolságú vasbetonszerkezet.
A II. emeleti 7. és 8. tanterem, és a III. emeleti 9. és 10. tanterem utcai falán észleltek repedéseket. Ez a fal nem téglafal, hanem egy két szint magas, lyukasztott, vasbeton faltartó, azaz egy kétszintes Vierendeel tartó. Ennek F jelű, gerendajellegű vízszintes tartóelemei vannak, melyek a tartó húzó és nyomóerőit hivatottak felvenni, és emellett a függőleges nyíróerőket továbbítják a támaszokra. A tartó függőleges oszlopelemei egyrészt a gerendaelemeket kötik össze, másrész azzal, hogy a vízszintes nyíróerőket felveszik, biztosítják a Vierendel -szerű erőjátékot. Ezeken a függőleges oszlopokon észlelhetők a ferde repedések. A tartó alsó, II. emeleti része F18 jelet, a felső, III. emeleti része F21 jelet visel. A két rész külön terven van ábrázolva, így a felületes szemlélő nehezen veszi észre, hogy egy nagy tartóról van szó. Az I. emelet feletti födémen nincs is jelezve az F18 tartó. A tartó oldalnézeti terveit átnézve néhány rendellenesség és szokatlan megoldás tűnt fel. Az F18 tartó fővasalása az I. emeleti födémlemezbe van elhelyezve, vízszintes széthúzással. Ezeknek a vasaknak mintegy felét utólagos naplózással rendelték el. Ez rendben is van, és a legalsó gerenda ki is elégíti a szerkesztési szabályokat, és bírja a nagyterem I. emelet feletti födémének a terhét. Nem így a II. emelet feletti F gerendatartó, melynek vasalása messze nem elégíti ki a minimális vasalás követelményét. Egy 1,70 méter magas, 30 cm széles, 20 méter támaszközű tartóban megdöbbentően kevés a 3 db Ф12 mm alsó fővas, és a tartó oldalain 30 cm-ként elhelyezett, Ф6 mm hosszvasalás. A kengyelezés emellett megfelelően erős. A III. emelet feletti F21 gerendatartóban alkalmazott alsó húzott fővasalás is csak töredéke a minimális vasalásnak. A gerendákat összekötő oszlopokban (ezek repedtek meg) a húzott oldalon alkalmazott 3 db Ф10 mm fővas (ezt naplóban Ф12 mm-re módosították) szintén nem elégíti ki a minimális vasalásra vonatkozó szabályokat. A vasbetonlemezek terveit áttekintve feltűnő volt, hogy a kétirányban vasalt lemezfödémek hosszabbik irányú vasalása erősebb, mint a rövidebb irányú, pedig fordítva kellene.
Helyszíni vizsgálatok
Tekintve, hogy a Főiskola rektora a szakértői szemlére vonatkozó, az IPARTERV által közvetített kérésünket elutasította, kénytelenek voltunk a szerkezetek helyszíni megismerése céljából két alkalommal helyszíni megtekintéseket tartani. Ezeket az óraközi szünetekben tartottuk, hogy ne zavarjuk a tanítást. Egyeztettük a helyszínt a rendelkezésünkre bocsátott tervekkel, szemrevételeztük a D épület II. emeleti és III. emeleti (7,8,9,10) tantermeiben észlelhető repedéseket, az (5) előadó szerkezeteit. A repedések tágasságát szúrópróbaszerűen repedésmérő etalonnal mértük meg. Megállapítottuk: a legnagyobb repedés a D épületben II. emeletén jelentkezett, a 7. és 8. tanterem vasbeton ablakosztó falpilléreiben, 2 mm tágassággal (a megengedett repedés a vasbetonszerkezetben 0,4 mm). A III. emeleten a 9. és 10. tanteremben lévő hasonló repedések valamivel kisebbek. (A repedéstágasságot elég nehéz volt mérni, a falon lévő üvegszálas tapéta miatt. A szélső oszlopokon találtunk olyan 2 mm tágasságu repedést, melyeket korábban nem jeleztek. A szemlén megtekintettük a felrakott gipszpogácsák állapotát (néhányuk a gipsz zsugorodása miatt mintegy 0,1 mm tágassággal megrepedt). A felragasztott papírcsíkok nem szakadtak át.
A II. emeleten a szélső falaknál bemértük a padló és az ablakdeszka lejtését. Ezt a 8. tanteremnél egy méteren 7,5 mm-nek mértük, és a 7. tanteremnél pedig az ablakdeszka lejtését 7,0 mm-nek, a padló lejtését pedig 4 mm-nek mértük. Tekintve, hogy eredetileg nagyjából vízszintesre építették ezeket a szerkezeteket, a lehajlás az építés után keletkezhetett, részben a lassú alakváltozás, részben pedig az oszlopokon kialakult repedések hatására. Az észlelt repedésekről fényképfelvételeket készítettünk.
Statikai számítás
A jelenségek megértése, és az állékonyság ellenőrzése céljából statikai számítással leellenőriztük az épület főszerkezeteit. Azt, hogy a kivitelezésnél eltértek-e a tervektől, nem tudtuk ellenőrizni, mert átadási dokumentáció, és teljes építési napló nem állt rendelkezésre. Ezért a számítások során a kivitelezési terveken lévő adatokat és méreteket vettük figyelembe, figyelembe véve a meglévő naplóutasításokat. Ezek szerint az épület C20 betonból készült, B60.40 minőségű vasalás alkalmazásával.
A statikai számításban ellenőriztük az alapozás megfelelőségét, az alaplemez vasalását, a vasbetonfalak vasalását, és a vasbeton lemezfödémek vasalását. Ezek teherbírását megfelelőnek találtuk. A dokumentált számításban csak azokat a szerkezeteket szerepeltettük, melyeket valamilyen szempontból nem találtunk rendben, vagy valamilyen szempontból gyanúsak voltak.
A számítások során egyrészt az MSZ szabványoknak megfelelő mértékadó teherre kézi számítással ellenőriztük az (5) előadó feletti födémet, és ennek alakváltozási viszonyait. E szerkezetek teherbírása megfelelő volt.
Kézi számítással ellenőriztük az F18-F21 nagy vasbeton Vierendeel faltartót, majd ugyanezt a tartót megvizsgáltuk az AXIS nevű számítógépes programmal is. A két számítás egyeztetése során megfelelő egyezést találtunk. A gépi számítással megvizsgáltuk az építés közbeni állapotot, amikor az I. és II. emeleti födém már be volt betonozva, a födémet csak az önsúly terheli, és az I. emeleten kiállványoztak. (Batka Zsolt építésvezető elmondása.) Megvizsgáltuk azt az állapotot is, amikor a III. emeleti födém már elkészült, és a födémet az önsúly terheli. Végül megvizsgáltuk végleges állapot megnevezéssel azt az esetet, amikor a burkolatok is elkészültek, és fél hasznos teher is terhel.
Megvizsgáltuk a faltartó törőterhét (biztonság nélkül, a névleges folyási, ill. törési szilárdságokkal). E számítás során figyelembe vettük, hogy a faltartó a gyenge oszlopvasalás miatt a tehernek csak egy részét képes hordani, és ezért a tartó módosítja az eredeti statikai modellt, az alsó gerenda húzott vasalásának egy része a gerenda hajlító ellenállását növeli. Miután az így meghatározott törőteher éppen megegyezik a biztonsági szorzók nélküli önsúly és a fél hasznos teher összegénél, felmerült a kérdés, hogy a szerkezet miért nem károsodott súlyosan, és miért csak viszonylag kis repedések keletkeztek. Ezt a magyarázatot végül is abban találtuk meg, hogy a tanterveket elválasztó tégla válaszfal (melyet a burkolatok elkészítése előtt építettek be) befeszült, és besegített a tartószerkezetnek, és így a szerkezet állékonyságát a tantermeket elválasztó válaszfal biztosítja. A válaszfal dolgozását bizonyítják a holkerekben megjelent nyírási eltolódási repedések, és a tantermek közötti válaszfal 2-3 mm-es ferde repedései. Javaslatot adtunk a tűrhető állapot elérése érdekében egy, az ablakokba elhelyezhető dúcrendszer kialakítására, mely a Vierendel tartó erőjátékát részben rácsos tartó erőjátékká módosítja (lenti képen).
A belső 4 db ablaknál nem kellett dúc, így ott biztosított a szellőzés lehetősége. Végül megvizsgáltuk, hogy a repedések hirtelen bekövetkezése milyen nagy impulzust adott át az épületre. Úgy találtuk, hogy ez a lökés képes volt a nem tökéletesen felragasztott burkolatok leválását, ill. felpattogzását okozni.