Bár Glasgow az Egyesült Királyság egyik legcsapadékosabb városa, az épülettüzek mégis feltűnően gyakoriak. Loader szerint 2004-es érkezése óta egyértelműen gyorsul a leégő épületek száma. Már egy hónappal később elveszett az „A” kategóriás Elgin Place Church (más néven „The Shack”), majd a város legismertebb épülete, a Glasgow School of Art kétszer is leégett.
Ezek az esetek korántsem elszigetelt, szerencsétlen balesetek. A közelmúltban a B kategóriás műemléknek számító Forsyth House is tűz martaléka lett, tovább gyarapítva a kulturális veszteségek sorát. Mindez óhatatlanul felveti a kérdést: miért ég le ennyi történelmi épület Glasgow-ban? Az ilyen események után rendre felerősödnek a találgatások, hiszen a műemlékek „rejtélyes” tüzei nehezen magyarázhatók puszta véletlennel. Nem véletlen, hogy Glasgow műemléképületeinek ilyen jelentős része válik tűz áldozatává – állítja Matt Loader.
Loader szerint a probléma rendszerszintű. Nem egyedi balszerencséről van szó, hanem egy olyan működésről, amely nem képes időben megvédeni az épületeket a tűztől, az állagromlástól vagy az elhanyagolástól. A közös nevező nem a véletlen, hanem a következmények hiánya: a tulajdonosok gyakran mindenféle érdemi felelősségre vonás nélkül hagyhatják üresen és leromlani a műemléképületeket. Hiányzik az a szabályozási környezet, amely még a katasztrófa előtt cselekvésre kényszerítene.
A város helyzetét sajátos történeti és gazdasági tényezők is súlyosbítják. Glasgow gazdag viktoriánus építészeti öröksége a hajógyártás és a kereskedelem egykori fellendüléséből származik, az iparágak hanyatlása után azonban a város hosszú ideje keresi új szerepét. Nincs egységes, koherens jövőkép arra vonatkozóan, hogy mi is Glasgow. Ennek hiányában számos történelmi épület került olyan tulajdonosokhoz, akik nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel, nincsenek tisztában az állapotukkal, vagy egyszerűen nincs forrásuk a felújításra. Ez – a korlátozott örökségvédelmi eszközökkel és az új iparágakba irányuló beruházások hiányával együtt – végső soron azt jelenti, hogy a város nem tud élni saját épített örökségének potenciáljával.
A Forsyth House tűzvésze után a városi tanács hangsúlyozta: az épületek karbantartása a tulajdonosok felelőssége. A kérdés azonban adott: ki kényszeríti ezt ki? Mi történik akkor, ha a tulajdonos elérhetetlen, vagy jogi helyzete rendezetlen?
Loader szerint átfogó belvárosi stratégiára lenne szükség – olyan jövőképre és ösztönzőkre, amelyek segítik a történelmi épületek újraélesztését még azelőtt, hogy gazdaságilag menthetetlenné válnának. Saját tapasztalata szerint azonban ilyen átfogó elképzelés jelenleg nem áll rendelkezésre.
Bár a legutóbbi tűzesetet követően munkacsoport felállítását jelentették be, ez inkább utólagos reakciónak tekinthető. A skót kormány helyreállítási forrásokat biztosít, valamint külön keretet különített el bontási munkákra is. Mindez azonban azt eredményezi, hogy jelentős összegeket költenek éppen azoknak az épületeknek az eltüntetésére, amelyek Glasgow karakterét adják. Ez nemcsak építészeti, hanem gazdasági és társadalmi veszteség is. Ezek az épületek megmenthetők lettek volna – ráadásul jelentős anyag- és szén-dioxid-megtakarítással. Jogosan merül fel a kérdés: mi történt volna, ha a bontásra fordított forrásokat időben felújításra költik? A probléma összetett, és nincs rá egyetlen egyszerű megoldás. Ugyanakkor elengedhetetlen lenne a szabályozási környezet megerősítése, hogy a hatóságok időben beavatkozhassanak, amikor az örökségi értékek veszélybe kerülnek.
A történelmi épületek megőrzése nemcsak kulturális, hanem gazdasági és környezeti kérdés is. Az épületállomány jelentős része már ma is létezik, így a klímacélok eléréséhez kulcsfontosságú ezek felújítása és újrahasznosítása. Különösen nagy jelentőséggel bírnak a történelmi középületek és kulturális létesítmények, amelyek kézzelfogható kapcsolatot jelentenek múltunkkal. Ilyen például az Egyptian Halls is, amely évtizedek óta kihasználatlanul áll, pedig megfelelő megközelítéssel jelentős gazdasági és közösségi szerepet tölthetne be. A tűzben elpusztult épületek nem csupán fizikai struktúrák: otthonok, munkahelyek, közösségi és vallási terek, a kollektív emlékezet részei. Glasgow építészeti öröksége egyedülálló, és ha ezek az épületek eltűnnek, végleg elvesznek. Bármilyen mértékű finanszírozás sem képes visszahozni azt, ami már megsemmisült. A kérdés az, hogy hagyjuk-e, hogy a következő is így járjon.
Forrás: “Glasgow’s burning problem is a symptom of a greater failure”
Fotó: dezeen
