11. 70 éves a Magyar Épületgépészet
A Magyar Épületgépészet címet viselő szaklap elődje, az Épületgépészet c. szakfolyóirat 1952 tavaszán jelent meg először. Első főszerkesztője Macskásy Árpád (1904-1977) gépészmérnök professzor volt, aki megteremtette a hazai felsőfokú épületgépészeti oktatást (BME Épületgépészeti Tanszék) és lerakta a szakterület elméleti és tudományos szintű alapjait is.
12. 120 éve született Bartha Lajos mérnök
Aranyosgyéresen, 1902. március 12-én született Bartha Lajos (1902-1971) mérnök, timföldtechnológus, a mosonmagyaróvári timföldgyár első vezetője. 1927-ben végzett vegyészmérnökként a Műegyetemen és a nyáron munkába állt az Alumíniumérc Bánya és Ipar Részvénytársaságnál (ALUÉRC). Először a gánti bauxitbánya laboratóriumában dolgozott, majd Bodajkon. A vállalat budapesti kísérleti laboratóriumában több fontos kísérletben vett részt. Hiller József, az ALUÉRC vezetőjének kérésére utazott ki 1932 februárjában Németországba, hogy elsajátítsa a timföldgyártás technológiáját. Hazatérve Magyaróvárra költözött, és már helyi lakosként irányította a timföldgyár építését. Kezdetben cégvezető volt, 1934 szeptemberétől üzemvezető főmérnök, 1940 júniusától helyettes igazgató, majd 1941 márciusától igazgató lett. Szakmai tudásának elismeréseként a magyaróvári gyár vezetése mellett 1941-ben megbízták az almásfüzitői üzem építésével és irányításával is. 1944. április 14-én Hiller József vezérigazgatót a GESTAPO letartóztatta, Mauthausenbe hurcolták, ahol meghalt. Munkakörét a gyakorlatban Bartha Lajos vette át. 1954. december 1-jétől a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium Alumíniumipari Igazgatóságán dolgozott, mint műszaki osztályvezető. 1959-től az ALUTERV keretében az Almásfüzitői Timföldgyár létesítményei főmérnökeként részt vett a gyár bővítésében és korszerűsítésében, ami a hazai timföldgyártást világszintre emelte. Vezetésével valósult meg hazánkban a légkeveréses eljárás, és a vanádium-pentoxid termelés. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen előadásokat tartott, s megírta a magyar timföldgyártás történetét.
12. 140 éve született Schmidt Sándor mérnök
Felsőbányán, 1882. március 12-én született Schmidt Sándor (1882-1953) bányamérnök, feltaláló, bányaigazgató, magyar bányaügyi főtanácsos. 1904-ben szerzett mérnöki oklevelet Selmecbányán, 1905-ben került Dorogra Petrozsényből. 1911-től 28 éven át volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányavállalat dorogi igazgatója. Igazgatósága alatt újra Dorog lett a szénmedence központja. Az 1915-ben benyújtott, a szénbányászat fejlesztésére vonatkozó terve tartalmazta a munkásság, a tiszti- és mérnöki állomány elhelyezésének megoldását is, a bányászokat és a tisztviselőket centralizáltan, a központi fekvésű, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Dorogon kívánta letelepíteni. Elképzeléseinek megfelelően 1916-ban egyszerre kezdték meg a Tisztviselőtelep és az Újkolónia építését. 1919-ben nagyközségé vált a település, a falu lakossága Schmidt Sándor igazgatósága alatt 2000-ről 8000 főre növekedett. A korábbi vizenyős völgyet munkástelepek foglalták el a vasút mentén, felépült a legtöbb mai közintézmény – városháza, bányakaszinó (ma könyvtár), két iskola, óvodák, bányafürdő, két templom, művelődési ház, kórház, sporttelep, bányaszékház (ma Intézmények Háza) – főként Gáthy Zoltán építészmérnök, Mende Valér építész és Fleischl Róbert építészmérnök tervei alapján. Schmidt Sándort a Tanácsköztársaság idején a dorogi bányászok bújtatták Szamuely Tibor különítményesei elől. Érdekesség: Schmidt Sándor 1933-ban elsőként nyerte el a bányamérnöki doktori fokozatot hazánkban. 1938-ban Budapestre került, ahol a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgató-helyettese lett. 1945 után szakértőként vett részt a Gellért-hegyi földalatti víztározó építésénél. Schmidt Sándort 1953-ban az ÁVH letartóztatta „népellenes szervezkedés” koholt vádjával. Két hónap múlva belehalt a kínzásokba. Tevékenységének köszönhető, hogy Dorog várossá fejlődött, ezért is nevezik a „város atyjának”. Érdemeit a szocializmus alatti vezetők megpróbálták csökkenteni, azonban 1990 után újra elfoglalta jól megérdemelt helyét a kiváló magyar bányamérnökök és Dorog város nagyjai között.
12. 175 éve született Korbuly József mérnök
Sárosmagyarbenkeszen, 1847. március 12-én született Korbuly József (1847-1914) gépészmérnök. Eredetileg kovács- és géplakatos volt, mérnöki tanulmányait a megtakarított pénzéből végezte. Az akkoriban alakult Magyar Államvasút (MÁV) szolgálatába lépett, és 1906-ban mint a MÁV aradi üzletvezetőségének vezető helyettese vonult nyugdíjba. Jelentős találmánya a vasúti kocsik csapágyazásának tökéletesítése volt. A Korbuly-féle csapágyban az alsó és felső csapágycsésze zárt tokban kapott helyet. A tok körüli házban tárolt olaj végezte a csapok kenését. A ház és a tengely közötti hézag, bőrös tömítéssel volt lezárva, hogy az olaj ne tudjon kifolyni, illetve az olajba ne kerülhessen szennyezés kívülről. Ez a tömítés az elődje volt a jelenlegi Simmering- vagy Goetze-tömítéseknek. Az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntetett csapágy anyagi okok miatt a MÁV-nál nem került bevezetésre. Az akkor még fennálló más vasutak (Arad-Csanádi, Oderbergi stb.) ugyanakkora sikerrel alkalmazták kocsijaikon, mint a Budapesti Városi Villamosvasutak, a Budapesti Közúti Villamos Társaság, valamint a Földalatti Villamos Vasút.
14. 200 éve született Szabó József mérnök
Kalocsán, 1822. március 14-én született Szabó József (1822-1894) bányamérnök, geológus, egyetemi tanár, akadémikus, a hazai geológus iskola megteremtője és a kőzetkutatás világhírű szaktekintélye. 1837-től 1841-lg a pesti Tudományegyetemen filozófiát és jogot hallgatott, majd a selmecbányai bányászati Akadémián tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett, mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1851-ben a filozófiadoktorává avatták; 1855-ben a budai állami főreáliskola, 1858-ban a pesti kereskedelmi akadémia, 1862-től a pesti Tudományegyetem ásvány-földtan tanszékének r. tanára. 1883-84-ben az egyetemi rektora. Tudományos munkásságának fő területe Magyarország harmadkori vulkánosságának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Úttörő jelentőségűek a magyar Alföld geológiai viszonyaira vonatkozó kutatásai is. Legelsőként állapította meg az. Alföld medencealjzata jelentős mozgásainak észlelhető nyomait. Kiváló geológusok, mineralógusok egész nemzedékét nevelte fel; nevéhez fűződik a Budapesti egyetemi ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi i tankönyv megírása. Emlékének megörökítésére 1897-ben a Földtani Társulat Szabó József emlékalapítványt létesített, s a legkiválóbb geológiai szakmunkákat háromévenként Szabó József éremmel tünteti ki.
15. 150 éve született Wodetzky József csillagász
Versecen, 1872. március 15-én született Wodetzky József (1872-1956) csillagász, matematikus, egyetemi tanár. A pesti Tudományegyetemen, a párizsi Sorbonne-on és a szintén párizsi Collège de France-on tanult. Ezek után Pesten lett tanársegéd utána pedig magántanár. 1923-tól Debrecenben fizikatanár, egyetemi tanár, a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karának dékánja (1928/1929, 1929/1930), majd 1934-től Pesten lett professzor. 1942-ben vonult nyugalomba, mint a Csillagászati Intézet igazgatója. Debrecenben kezdeményezte a csillagvizsgáló létrehozását. Kutatási területe a klasszikus csillagászat, az égi mechanika, az égitestek pályája és a többtest-probléma volt. A matematika területén is jelentőset alkotott. Számos könyv és publikáció írója volt.
15. 125 éve született Winter Ernő mérnök
Győrben, 1897. március 15-én született Winter Ernő (1897-1971) vegyészmérnök, akadémikus, a magyar híradástechnika és vákuumtechnikai ipar és kutatás kimagasló képviselője. Munka mellett végezte tanulmányait a József Műegyetemen, ahol 1925-ben vegyészmérnöki képesítést szerzett. Friss diplomásként az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában dolgozott vegyészként. Kitűnő nemzetközi tekintélyű tudósokkal dolgozott Pfeifer Ignác műegyetemi professzor vezetése mellett. Bródy Imre, Selényi Pál, Bay Zoltán, Simonyi Károly, Millner Tivadar és mások munkássága számos szabadalom és találmány forrása lett. A Tungsramban dolgozta ki jelentős találmányait, a bárium elektroncsöveket, amelyek a külföldiekkel minden tekintetben versenyképesek voltak. Kifejlesztette a közvetett fűtésű katódot, valamint – munkatársaival – több eredeti rádiócső-konstrukciót is kidolgozott. Tőle származott az a világszerte alkalmazott eljárás, amellyel a rács másodlagos-emisszió megakadályozására a rácsot arany bevonattal látták el. A II. világháború után Winter dolgozta ki a legkisebb fogyasztású telepes csöveket, és a közvetlen fűtésű D sorozatot. 1950 után mikrohullámú csövek fejlesztésével is foglalkozott: különlegesen hosszú élettartamú, nagy teljesítményű készletkatódot dolgozott ki. 1950-ben a Távközlési Kutatóintézet munkatársa lett, 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének elektronfizikai osztályát vezette.
15. Nemzeti ünnep, és a magyar sajtó napja
Március 15. napja a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja. Az 1848. március 15-i forradalom célja a Habsburg uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. A sajtó-szabadság törvényi feltételeinek kiharcolására is emlékeznek a hazai sajtó képviselői, annak emlékére, hogy 1848-ban e napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékét: a Tizenkét pontot és a Nemzeti Dalt.