A városok a szabadság, az innováció és az emberi kapcsolatok sűrűsödési pontjaiként szolgálnak. A közösségi terek ma is komoly társadalmi szerepet töltenek be, ösztönözve lakóik összekapcsolódását és egymás megismerését. Mindenki kötődik a saját városához, identitása részét képezi még akkor is, ha az nem tökéletes, azonban a modern város szinte elvesztette közösségteremtő funkcióját. A modern város minden korábbinál pontosabban megtervezett, szigorúan meghatározott területfelhasználási szabályokkal rendelkezik, e rendezettség azonban nem képes lakóit közösségvállalásra és közösségként való együttműködésre ösztönözni. A szigorú határok elidegenedést szülnek: elszeparálva érezzük magunkat másoktól, a város közösségi tereitől és az épített környezet szépségeitől egyaránt.

Pablo Sendra mérnök és Richard Sennett szociológus professzor – a Pallas Athéné Könyvkiadó révén – immáron magyar nyelven is megjelent A rendezetlenség megtervezése című kötetükben azokra a tervezési módokra és épített környezeti elemekre hívják fel a figyelmet, amelyek társadalmi interakciókra ösztönöznek, az elmagányosodás ugyanis még soha nem öltött akkora méreteket, mint napjainkban. A mű a tervezés azon formabontó lépéseit tárja fel, amelyek újrateremtik az informalitás és a közösségi élet lehetőségeit. Olyan tervezési kísérleteket mutatnak be, ahol megbontják e túlszabályozott környezetet, és elősegítik a közösségi terek rugalmasabb, több területfelhasználási lehetőséget kínáló kialakítását. A kötet nem egy előíró jellegű kézikönyv, sokkal inkább olvasmányos, inspiráló, ugyanakkor tanulságos javaslatcsomag arra vonatkozóan, hogy a várostervezés és ezzel együtt mi, a benne élő polgárok, hogyan válhatunk nyitottabbá és közösségibbé a gyakorlatban.