Az éghajlatváltozás lehetséges hatásairól tanácskoztak és a károk mérséklésének módjait vették számba a Balatonnal foglalkozó szakértők Tihanyban. A bemutatott új modellek szerint 2040-től szükséges lehet a Balaton vízpótlása – közölte június 6-án a tanácskozásnak otthont adó Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója.

Erős Tibor emlékeztetett arra, hogy a Balaton esetében 1921-től rendelkezünk vízmérlegekkel, de 2000 előtt még soha nem fordult elő annyi szélsőséges helyzet, mint 2000 és 2022 között. Ebben az időszakban kilenc év során is csökkent a Balaton vízszintje. A 2000 és 2003 közötti aszály okozta károk után a szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, de intézkedést akkoriban még nem tartottak időszerűnek. Akkori megoldási lehetőségként előtérbe került a vízvisszatartás a mederben vagy a vízgyűjtőn létesített tározókkal – mondta. Az igazgató beszélt arról is, hogy az ülésen több előadó sürgette a döntést a vízhiány kezeléséről. A bemutatott modellek szerint ugyanis a jövőben vélhetően vízpótlásra lesz szükség, 2040 és 2060 között alkalmanként, utána pedig viszonylag rendszeresen. Emiatt olyan részletességű terv kidolgozását javasolták, amellyel a rendszer egy-két év alatt megépíthető, ha azt vészhelyzet indokolja. Erős Tibor felidézte: az utóbbi évtizedekben vizeink fokozódó melegedésével jelentős számban jelennek meg idegenhonos növény és állatfajok, amelyek kiszoríthatnak őshonos fajokat. Kiemelte: óvakodni kell a klímaváltozás negatív hatásainak felerősítésétől, azaz például a mikroklímát, széljárást megváltoztató és a természetes élőhelyeket átalakító beavatkozásoktól. Megjegyezte, hogy a Balaton jövője szempontjából nagy szerepet játszik a társadalom érzékenysége, a tóhoz való viszonyulása. (MTI)