Tartós aromájú kávék, Illy Ferenc, Diadal és Kossuth Lajos kávé, Omnia, kapszulás kávé – a kávé világnapja alkalmából a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala összegyűjtött néhány érdekességet a fekete nedűhöz kapcsolódó találmányok, védjegyek közül.

Az élénkítő hatású kávét a legendák szerint Etiópiában készítették el először, az viszont egyértelmű, hogy utána az egész világot meghódította, hiszen napjainkban a víz után ez az egyik legtöbbet fogyasztott ital. Nem meglepő az sem, hogy a kávét, a kávézást nemzetközi szinten is ünneplik, bár a világnap pontos dátumával kapcsolatban nincs teljes egység. Például Ausztriában, Belgiumban, Etiópiában, az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Magyarországon ez a nap minden évben szeptember 29.

Az élelmiszeriparban állandó innovációk övezik a termékek előállítását, tartósítását, csomagolását, illetve a márkaépítésnek is fontos szerepe van a fogyasztók minél szélesebb körű elérésében. Nem csoda, hogy a kávéhoz köthető újítások területen is lényeges a szellemitulajdon-védelem: már 120 évvel ezelőtt is figyeltek arra, hogy oltalmat kérjenek a találmányokra, a védjegyekre. 

 A kolozsvári Gracza Györgyné például 1902-ben a tartósság javítását célzó újítással állt elő. Ötlete arra épült, hogy nyers répacukrot főzött fel, majd vízzel hígította, végül pedig az egészet átszűrte őrölt és pörkölt kávén. A leírás szerint e módszer segítségével az „elkészített feketekávé jól eldugaszolt üvegekben 1-12 hónapig eláll, a nélkül, hogy friss ízét elveszítené.”

 És ha már kávé és tartósítás, fontos megemlítenünk Illy Ferencet is, akit az olasz presszókávé atyjának is tekintenek. Nevéhez köthető a frissen pörkölt kávé légmentes csomagolása, amelynek segítségével a kávé hosszabb távon megőrizte aromáját és illatát. Illy 1933-ban alapította meg a még ma is a család tulajdonában működő céget, az Illycaffèt, majd 1935-ben szabadalmaztatta Illetta nevű találmányát, a világ első automata eszpresszó kávégépét.

 A Magyarországon a török hódoltság alatt meghonosodott „fekete leves” hazai története során számtalan sikeres és jó pár, hamar feledésbe merült márka és márkajelzés is felbukkant az üzletekben és a hirdetésekben. Például a budapesti Schmidl Sándor és Fia fűszernagykereskedés az 1900-as évek elején Diadal fantázianevű kávéja esetében már az ábrás védjegybe is belevette az „Óvakodjunk utánzásoktól!” – feliratot. Az újpesti Pintér J. Antal pedig 1902-ben kért védjegyoltalmat a „Vörös alapon fekete nyomtatás”-ú Kossuth Lajos kávé ábrás védjegyre. A védjegy érdekessége az a szöveg, amely szerint a kereskedő a kávé eladásából származó bevétel 5 százalékát egy tervezett Kossuth-szobor felállítására fordította.

 Természetesen a szocializmus évtizedeiben sem hagyott alább a kávéfogyasztás, sőt, a népszerű Omnia márka bevezetése kisebb csörtét is okozott a Magyar Édesipari Vállalat (MÉV), illetve az Élelmiszer és Vegyicikkeket Csomagoló Vállalat (ÉVCSV) között. Az 1960-as években a MÉV volt az egyetlen cég itthon, amely kávépörköléssel foglalkozott, a kávékat csomagoló ÉVCSV azonban bankkölcsönök segítségével betört a pörkölési „piacra”, és kávéjuk az 1968-ban bejegyeztetett Omnia védjegy alatt megjelent a boltok polcain. A MÉV ugyan gyorsan bevezette a konkurens Amigo kávét, az ÉVCSV ügyesebb marketingstratégiája azonban olyan sikeressé tette az Omniát, hogy az még a rendszerváltást is túlélte, és azóta is kedvelt márka a kávéfogyasztók körében.

 Bár sokan még most is a kotyogós kávéfőzőre esküsznek, a 2000-es években az egyik legnagyobb innovációt a (Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő) Nespresso kapszulás kávéfőző rendszer bevezetése jelentette. A svájci Eric Favre találmánya egyszerre tette könnyűvé a kávéfőzést és hozott új megközelítést a kávézás élményébe is. Az elérhető adatok szerint 1996-ban volt a csúcs, amikor 1700 szabadalom védte a Nespresso-t attól, hogy másolják a termékeit. Nem meglepő, hogy a 20 éves szabadalmi oltalmi idő lejárta után a megoldásaikat számtalan vállalat kezdte el alkalmazni.