Az értékek mentén gondolkodó csendes többség határozottan és felelősen alakította a kamarai közélet irányát. Összességében optimistán tekintek a folytatásra, bízom benne, hogy a közelgő tisztújítás tovább erősíti majd ezt a tendenciát, és azok kapnak bizalmat, akik valóban közösségben, felelősséggel kívánják formálni a mérnöktársadalom jövőjét – mondta el interjúnkban az országos köztestület elnöke, Wagner Ernő.
– Kettő lesz belőle… Emlékszik még, mikor és hol hangzott el?
– „Egyet mondok, lehet, kettő lesz belőle” – négy éve válaszoltam arra a kérdésre, hogy hány ciklusra tervezek.
– Miért döntött úgy, hogy maradna még egy ciklusra az országos köztestület élén?
– Mert sokat változtunk, de nem eleget…
– Ha csak címszavakban kellene összefoglalni az elmúlt négy esztendőt, mit mondana, mindent egybevetve milyen volt?
– Paradigmaváltás. Stabilitás. Elérhető elérhetetlen. Talmi mítoszok.
– Melyek azok az elvégzett feladatok, körülmények, teljesítmények, aktivitások, amiket egyértelműen a ciklus sikerei közé sorolna?
– Közel negyedszázad meddő próbálkozásai után végre lesz egy otthonunk. Elindult a Köztestületek Háza építésének közbeszerzési eljárása. Itt is egyet mondtunk és kettő lett belőle, hiszen ezáltal sikerült az ország legnagyobb területi kamarájának is megoldanunk ezt a problémáját, a BPMK is velünk költözhet. Végre megteremtettük az MMK stabil működésének feltételeit, a kamara vagyona az elmúlt ciklusban reálértéken annyit növekedett, mint az azt megelőző huszonöt évben összesen, ma már nem kell kölcsönt kérnünk az első negyedév működésére. Ezzel párhuzamosan a költségvetésből sikerült fedezetet elkülönítenünk arra, hogy már két éve valamennyi kamarai tagnak és hozzátartozójának – sajnos korkorláttal – legyen élet- és baleset-biztosítása, amely súlyos esetekben nagy segítség lehet. Sajnos ez a segítség már nem egy ízben realizálódott az elmúlt időszakban. A mérnökök szerepe előtérbe kerül, került, ennek a jogi háttere adottá vált, már csak a nemzetgazdasági helyzetnek kellene növekedési pályára állnia – ez az, amire csekély a befolyásunk. Lesz nemzeti mérnöknap és dedikált mérnöki teljesítményekért adható, magas rangú állami kitüntetés. A kamarai tagok száma 25%-kal növekedett, a jövőben nincs erkölcsi és szakmai felelősség nélküli műszaki ellenőrzés. Modern, XXI. századi etikai-fegyelmi szabályzat született, amely védi a jó mérnököt a méltatlan támadásoktól, és óvja a társadalmat a rossz mérnöki teljesítményektől. A mérnök szakértők 2025-től ismét egyenes ágon lehetnek igazságügyi szakértők, nem kell egy Canossa-járáson átesniük ennek érdekében. Ez év júniusára megújul a kamarai honlap, és el tudunk indulni azon az úton, hogy a tagozatoknak ne külön-külön kelljen honlapot szerkeszteniük. Augusztusra új, integrált irányítási rendszerünk lesz, a több mint tízéves, elavult, széteső IIR-t lecseréljük. Megkezdtük az érdeklődő kamarai tagok szabványhozzáférésének biztosítását. A BPMK-val közös nonprofit kft.-ben – ahol az MMK szinte semmilyen szerepet nem kapott – a tulajdonunkat megszüntettük, így megtaláltuk a nonprofit kft.-nk működésének értelmét, és már kizárólag csak a mérnökök érdekét szolgálja, nincs három fizetett ügyvezető, nincs SZÉP-kártya, nincs ügyvezetői rezsitámogatás, nincs civil autóra országos autópálya-matrica. 2025-től mind az MMK, mind a megújult nonprofit kft. jogosult kiemelt ügyekben igazságügyi szakértői véleményt adni, így lehetőséget kapnak a nagy tudású, de nem igazságügyi szakértő kollégáink is, hogy növeljék a mérnökök társadalmi elismertségét. Természetesen ezt oly módon kell végrehajtani, hogy ne teremtsünk konkurenciát a tagjainknak. Számos eset igazolja, hogy ezt kulturáltan meg tudjuk tenni. 2024 végétől végre kiegyensúlyozottá vált a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a kapcsolatunk…
– Álljunk meg egy pillanatra! Ha csak egy dolgot kellene mondani, hogy mire a legbüszkébb, mit felelne?
– Talán azt emelném ki, hogy külső szervezetek elismerik a Magyar Mérnöki Kamara szerepét, ennek talán a leginkább nyilvánvaló mozzanata, hogy nemrégiben felkértek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közhasznúsági felügyelőbizottsági elnökségi tisztségének betöltésére.
– Négy éve meglehetősen turbulens, felfokozott hangulatú kamarai miliőben választott új tisztségviselőket az MMK. Most ennek nyoma sincs, mintha lecsendesedett, megnyugodott volna minden és mindenki…
– Erre a jóleső megállapításra egyben kérdésként tekintek. Valóban, négy éve egy turbulensebb időszakban zajlottak a kamarai események, ahogy azt elődöm, Nagy Gyula találóan megfogalmazta. Mostanra sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb a kamarai közéletünk, amit a legutóbbi sikeres választmányi ülés is megerősít. Ha tovább vinném ezt a képet: az elnökség dinamikája megőrizte egy „hegyi patak” mozgalmasságát és kiszámíthatatlanságát, de a konfliktusok – amelyek nagy része öncélúnak tűnik – mára jóval kisebb hullámokat vetnek. A választmány és a küldöttgyűlés egyértelműen a progressziót képviseli, a szakmai fejlődés és a kamarai megújulás mellett tette le a voksát. Természetesen előfordul, hogy a hegyi patakban akadnak örvények. Az elnökség egy hangos kisebbsége időnként ma bonyolultabbá teszi az előrehaladást, és ez rányomja bélyegét az egyébként építő munkára. Szerencsére az értékek mentén gondolkodó csendes többség határozottan és felelősen alakította a kamarai közélet irányát. Összességében optimistán tekintek a folytatásra, bízom benne, hogy a közelgő tisztújítás tovább erősíti majd ezt a tendenciát, és azok kapnak bizalmat, akik valóban közösségben, felelősséggel kívánják formálni a mérnöktársadalom jövőjét.
– Kudarcok is akadtak?
– Sajnos több a kelleténél…
– Beavatná az olvasókat?
– Az elnökség hangos kisebbsége kapcsán már kifejtettem a véleményemet. Leginkább az tesz szomorúvá, hogy az építészetről szóló törvényben a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv az MMK kötelékébe került volna, és ennek reménye az utolsó pillanatban szertefoszlott. Kétszáz mérnök, építészmérnök végzi ott a munkáját. Biztos vagyok abban, hogy sokkal jobb szakmai hátteret és támogatást tudnánk nyújtani ennek a többre érdemes szervezetnek. Az pedig lehangoló, hogy volt olyan elnökségi tag, aki az államtitkárnak fejtette ki azon véleményét, hogy ugyan miért is kerülnének hozzánk. Azt is nehéz elfeledni, hogy volt, aki azzal büszkélkedett, hogy befolyásos kapcsolata révén „sikerült elintéznie”, hogy egy szakértői jogosultságból tizenkettő legyen, azóta van „Települési szennyvízkezelési program, gördülő fejlesztési tervet alátámasztó műszaki dokumentáció” készítő szakértő a kamarában. A Környezetbarát energiagazdálkodás című országos konferenciát ebben a ciklusban is ugyanazok akadályozták meg, akik miatt ez korábban is meghiúsult, vajon milyen víz- és környezetvédelmi attitűd társul ehhez a gondolkodáshoz?
– És mi a helyzet a személyes tanulságokkal?
– Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo – vájja a csepp a követ, nem erővel, sűrű eséssel… Mindamellett csak olyan ügyet szabad támogatni, amely kapcsán a legcsekélyebb kétségeim sincsenek. Újra meg újra megtapasztaltam: sokan kiválóan tudják hátulról tolni a szekeret — feltéve, hogy más ül rajta, és más borul le róla.
– A családja hogyan tolerálta az elnöki tisztséggel járó terhelést, elfoglaltságot, távollétet?
– Hogy stílszerű maradjak, turbulensen…
– Óvatos becsléssel is elautózott közben negyedmillió kilométert, azaz hatszor megkerülhette volna a Földet…
– Ahová meghívtak, mindenhová elmentem, legalább egy alkalommal minden területi kamaránál voltam, többeknél évente. Úgy érzem, rendkívül gyorsan és hatékonyan sikerült kapcsolatokat építeni a kamara számára meghatározó minden belső és külső szervezettel.
– Miről fog szólni a májusi kamarai tisztségviselő-választás?
– Visszautalva az előbbi kérdésre, a „hegyi pataktól” el kell jutnunk egy síkvidéki, hajózható vízfolyáshoz. Szerencsére sok jelölt vallja ugyanezt. Ehhez értékek mentén kell gondolkodni, remélem, a megmondókapitányok ideje lejárt. Alapvetően a szakmagyakorlók kamarája vagyunk – véleményem szerint, aki már évtizedek óta nem gyakorolja a szakmáját, nem biztos, hogy hiteles tisztségviselő tud lenni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a hasznos tapasztalatokból merítenünk. Az is fontos, hogy meg kell becsülnünk egymás szellemi termékét. Nincs jogunk azzal foglalkozni bizonyos jól értelmezhető, de meglehetősen tág határokon belül, hogy ki miként cselekszik a külvilágban. Azonban kamarán belül ezek a határok erőteljesen leszűkülnek, különösen akkor, ha tisztségviselőkről van szó. Könnyű belátni: 25 ezer ember bizalmáról van szó. Ami a társadalomban még akár lehet jó értelemben vett csibészség, az itt mutyi! Ott a jog, belső életünkben az etika a vezérelv. Arról ne is beszéljünk, ha egyes tettek még a jogrendszerrel sem egyeztethetők össze. Olyanok vállaljanak tisztséget, akik ezt tartják szem előtt. A kamaráért és nem a kamarából élnek.
– Miről fog szólni az MMK következő négy éve? Melyek lehetnek a szakmai önkormányzatunk előtt álló legfőbb teendők? Miben kellene a leginkább előrelépnie a Magyar Mérnöki Kamarának?
– Fontos, hogy a mérnök ne csak a már megszületett jogszabályok tükrében, hanem a gyakorlatban se lehessen megkerülhető a közgondolkodásban. Meggyőződésem, hogy kifelé nagyon jól szervezett, megbecsült köztestület képét mutatjuk, ezt belső viszonyainkkal is igazolni fogjuk. Behozzuk a negyedszázados lemaradást, és szervezeti kultúrájában is megteremtjük a XXI. század mérnöki kamaráját. Egy sajnálatos körülmény, a Covid rámutatott, hogy képesek vagyunk paradigmát váltani a kapcsolattartásban, közelebb lett a távol. Meggyőződésem, hogy amennyire csak lehetséges, a sorsunkat a kezünkbe kell venni. Például, ha kötelező biztosítással szembesülünk, akkor azt ne az extraprofitot realizáló biztosítókkal kelljen a tagjainknak megkötniük, hanem szervezzük meg, miként tudunk egy biztosítási társulást létrehozni a lehető legrövidebb időn belül. A kamara vagyona jelentős mértékben megnőtt, ennek trendjét és értékét meg kell őrizni. Ahol méz van, ott hamar megjelennek a darazsak… Nem szabad hagyni, hogy arra, amit megteremtettünk, bárki is szemet vessen, e tekintetben nem lehet pardon. Ha ezek tekintetében tudtunk konzekvensek lenni, illetve lépést váltani, akkor meggyőződésem, hogy együtt sikerülni fog, és végre tényleg egy szerethetőbb kamarát fogunk építeni, amely méltó a magyar mérnöktársadalomhoz.