A Közbeszerzési Hatóság megújítja a minősített ajánlattevők jegyzékébe való felvételhez és a státusz megtartásához előírt minősítési szempontrendszert. Az új, három fokozat szerinti feltételrendszernek való megfelelés az ajánlattevő és az ajánlatkérő adminisztrációs terheit is csökkentheti – hívta fel a figyelmet dr. Kovács László, a Közbeszerzési Hatóság elnöke a május 20-án, a fővárosi Eiffel Műhelyházban rendezett Közbeszerzési Expón. A szakmai rendezvény megnyitóján Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke mondott beszédet. 

Több száz közbeszerzési szakember és több mint húsz kiállító szervezet vett részt a közbeszerzési piac szereplőinek legfontosabb éves szakmai rendezvényén, a Közbeszerzési Expón. A konferenciát és szakkiállítást is magába foglaló interaktív szakmai eseményen a jelenlévők első kézből kaphattak információkat a minősített ajánlattevők jegyzékének megújításáról. A panelbeszélgetések keretében a résztvevők olyan fontos témákat elemeztek, mint az összeférhetetlenség, az aránytalanul alacsony ár a közbeszerzésekben, az építési beruházásokhoz kapcsolódó jogszabályok közbeszerzési vonatkozásai, továbbá az egyajánlatos közbeszerzések csökkentését szolgáló ellenőrzési intézkedések.

– Megújítjuk a minősített ajánlattevők jegyzékébe való felvételhez és a státusz megtartásához előírt minősítési szempontrendszert – jelentette be dr. Kovács László, a Közbeszerzési Hatóság elnöke, a Közbeszerzési Expón. Rámutatott, a felülvizsgálat célja egy olyan új, több fokozatú, ágazatspecifikus, magas szakmai követelmények teljesítésén alapuló jegyzék létrehozása, amely az abban szereplők számára jelentősen megkönnyíti a részvételt a közbeszerzési eljárásokban. – Számunkra rendkívül fontos az integritási szempontoknak való megfelelés, ezért a jegyzékben szereplő valamennyi ajánlattevő egyúttal csatlakoznia kell a Hatóság közbeszerzési etikai kódexéhez is” – tette hozzá a szervezet vezetője. A jogintézmény fokozatosan, felmenő rendszerben újul meg, a május 20-tól megjelenő bronz fokozat és a zöld fokozat csupán az első lépcső, az újabb minősítési feltételek folyamatosan, az év folyamán jelennek majd meg. Összesen 3+1 fokozat jön létre: bronz, ezüst, arany és zöld. Az ezüst és az arany fokozat – tervezetten – ágazatspecifikus minősítési feltételeknek való megfelelést igazol majd – első körben az építési beruházások esetében magas- és mélyépítés, illetve tervezés kategóriákban. A minősítést szerzők számára egy, a kategóriát jelző logó használatát biztosítja a hatóság, amelyen szerepel a jogosultság érvényességének lejárata is.

– Szeretném néhány olyan kérdésre ráirányítani a figyelmet, amelyek talán nem látványosak, de alapjaiban határozzák meg a közpénzből történő beszerzések minőségét, tisztaságát és eredményességét – kezdte megnyitóbeszédét Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke. – Elsőként az összeférhetetlenség dilemmájáról ejtsünk szót, ami nemcsak jogi, hanem társadalmi és emberi kérdés is. A közeljövőben elengedhetetlen lesz, hogy valós hatástanulmányok készüljenek e témában, mert a közbeszerzések világát egyre inkább átszövi a kapcsolati hálók sokasága. Érdekes, hogy erről Karinthy írt az elsők között a Láncszemek című 1929-es novellájában. Barabási Albert László hálózatelméletét idézve: hat lépésre vagyunk az amerikai elnöktől – és valószínűleg itt a teremben többek csupán háromra-négyre. Kiváló kollégáim modellezték, hogy egy közepes méretű nemzeti rezsimben lefolytatott új építési beruházás tervezője akár ezer összeférhetetlen szituációt képes generálni. Éppen ezért fontos, hogy az útmutatók ne váljanak a kevésbé felkészült szakemberek számára abszolútumokká. Ha például egy tervező felesége egy kivitelező cégnél dolgozik, az jelenleg akár kizáró ok is lehet – még akkor is, ha valójában semmilyen tényleges kockázat nem áll fenn.

Az MMK elnöke szerint a technológiai fejlődés záloga épp az, hogy lehetővé tesszük az egyenértékű termékek és megoldások alkalmazását. A közbeszerzés nem kizárólag az ajánlattevők versenye kell legyen, hanem valamennyi piaci szereplőé. Figyelnünk kell a földrajzi sajátosságokra: egy győri tervező máshogyan közelíti meg a békéscsabai helyszínt, mint egy ottani kivitelező. És ugyanúgy nem mindegy, hogy egy termék osztrák vagy román importból származik. Fontos, hogy tisztán lássunk az egyenértékűség szintjeiben is: az azonosságtól, a funkcionális egyenértékűségtől a helyettesíthetőségig. Az MMK álláspontja egyértelmű: az egyenértékűség megítélése alapvetően szakkérdés.  És ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az nem csak hibához, de a termékkorrupcióhoz is vezethet – lásd a gyógyszerügynökök szerepét az egészségügyben. Mi a Magyar Mérnöki Kamaránál nem győzzük elhárítani azon gyártói, forgalmazói megkereséseket, amelyek során a tervezőt preferálni akarják egy adott termék betervezésére és egyértelmű megnevezésére. Ne feledjük: Ahol hullik a morzsa, ott gyűlik a seregély. A jogorvoslati eljárások terén határozott fejlődést látunk. Ma már sokkal átgondoltabb, színvonalasabb döntések születnek, mint 15-20 éve. Van személyes tapasztalatom is arról, hová jutottunk: volt idő, amikor egyazon típusú ügyben ugyanazon a napon délelőtt és délután eltérő döntés született. Amikor ezt szóvá tettem a kétszeres elnöknek, a válasz annyi volt: „akkor az volt, most meg ez van.” Azóta szerencsére nagyot léptünk előre. Ám a megelőző viták rendezése, az ún. előzetes vitarendezések még mindig nem kapják meg a nekik járó súlyt. Ez nemcsak a verseny tisztaságát szolgálná, hanem a közpénz hatékony felhasználását is. A panaszok díjai ma sokakat visszatartanak. Megfontolandó lenne, hogy egyrészt a köztestületek aktívabban védjék tagjaikat, vagy az eljárást kezdeményezők díjfeljegyzéssel élve is indíthassanak eljárást. De talán a legjobb az volna, hogy nagyobb költségvetési támogatást kapjon a hatóság, illetve a döntőbizottság annak érdekében, hogy az eljárási díjak csökkenhessenek. Ez a közpénzbefektetés több vonatkozásban is megtérüléshez vezetne. Tény, hogy a notórius bejelentőktől a rendszert meg kell kímélni.

A szerződésmódosítás kérdésköre szintén jelentős és jelenleg ezt túlzott bürokrácia övezi. Véleményem szerint a Közbeszerzési Hatóságnak nagyobb szerepet kellene kapnia ezen a téren. Egy-egy módosítás jogszerűségének megítéléséhez nem feltétlenül szükséges hosszadalmas eljárások sora – a hatóság önálló és kizárólagos döntési jogosítványa sokkal életszerűbbé tehetné a folyamatot. Célszerű vizsgálat tárgyává tenni a szerződésmódosítási lehetőségek olyan szabályozását, amelyekkel a gazdasági, pénzügyi és műszaki változások rugalmasabban kezelhetőek, gyorsítva ezzel a beszerzések megvalósítását.

Az előre nem láthatóság kérdése gyakran szakkérdés – folytatta Wagner Ernő –, és lényeges, hogy különbséget tegyünk az általánosan elvárt és az adott szakembertől elvárható körülmények között.  – Az ajánlatkérőnek, illetve a tervezőnek hónapjai vannak a dokumentáció előkészíttetésére, míg az ajánlattevőnek csak napjai az ajánlat elkészítésére – ez aszimmetria, amivel számolni kell. Egy helyszíni bejárás nem jelenthet teljes körű tájékozottságot. Gondoljunk bele, hogy lehet elegendő egy néhány órás impresszió pótolni egy tervezési folyamat során figyelmen kívül hagyott műszaki tartalmi opciót. Előzőek alapján átgondolandó, hogy az előre nem láthatóságot az ajánlattevő oldalán is kezelje a jogszabály. Az alkalmassági feltételek témakörében üdvözlendő elnök úr kezdeményezése: mielőbb legyen egy általánosan alkalmazható minősítési rendszer. Ez átláthatóságot és kiszámíthatóságot hozna, ha a közmegegyezésen alapuló rendszer a piac minden oldalát bevonja: a megrendelői, ajánlattevői és szakmai területeket egyaránt. Tartósan nem fogadható el a jelenlegi – uniós elváráson alapuló – közbeszerzési gyakorlat, amely a törvény kereteit drasztikusan leszűkíti néhány alkalmazható alkalmassági szempontra.

Az értékelési szempontok mindig érzékeny pontok – húzta alá az MMK elnöke. – Alaposabb közgazdasági elemzés szükséges és a pontozási rendszert pedig úgy kell kialakítani, hogy az ténylegesen a valós ár-érték arányt tükrözze vissza. Nem szabad a számok bűvöletébe esni, ha a valós hozzáadott érték elvész mögötte. A közbeszerzési eljárás eredményeként a vállalt tervezési szolgáltatás vagy a megvalósult létesítmény minőségét érdemben meghatározó vállalások – röviden csak minőségi szempontok – gyakorlata sajnos még nem alakult ki. Jómagam emlékszem egy olyan ajánlatra, ahol sikerült a pontozási rendszert részajánlatok értékelésének összevonásával úgy eltorzítani, hogy a leleményes ajánlattevő összességében drágább ajánlatával az eltorzított rendszerben a legalacsonyabb ellenszolgáltatásnak minősült. Ezek azok az okok, amikor megütközéssel hallom azt, ha valaki értelmiségi létére azt mondja, hogy én megbuktam matekból.

Az aránytalanul alacsony ár kérdéskörében gratulálni szeretnék az új útmutató tervezetéhez – ez kiváló munka, amely megérdemelné, hogy változtatás nélkül maradjon. Legfeljebb talán annyi finomításra szorul, hogy az jobban lehetővé tegye a nyilvánvalóan alkalmatlan piaci szereplők kiszűrését. Hazánkban háromszor-négyszer annyi építőipari cég működik, mint Ausztriában. Be kell lássuk, egy tartósan 0–5 fős vállalkozás nem lehet alkalmas százmilliós projektek megvalósítására. Aki így szeretne közbeszerzési eredményeket elérni, meggyőződésem, egyéb csalafintaságokra is képes. A jelenlegi szabályozás rendkívül sok szintű, viszonylag gyakran változó, ami jelentős nehézséget jelet a KKV-k közbeszerzési eljárásokban való részvételében.  Meg kell keresni a KKV-k részvételét elősegítők szabályok – adminisztrációs terhek csökkentése – bővítésének lehetőségeit.

A közbeszerzési eljárások során nélkülözhetetlen a tárgynak megfelelő szakmai tudás, a jogi és pénzügyi szempontok mellett – különösen az építési közbeszerzéseknél – a műszaki kompetencia is kulcsszerepet játszik – hangsúlyozta beszédében Wagner Ernő. – Fontos, hogy minden szereplő egyenrangú legyen: sem a jogász, sem a közbeszerzési szakember, sem a mérnök nem kerülhet túlsúlyba – csak a konszenzus vezethet eredményre. Ezzel összhangban, szereppel kell felruházni a már meglévő útmutatókat – amelyek sajnos még mindig nem elég elterjedtek. A szakértelem hiánya manipulációhoz vezethet. Volt már rá példa, hogy egy útépítési projekt esetében építész kamarai tagságot írtak elő mérnöki jogosultság helyett – emlékeztetett végül a Magyar Mérnöki Kamara elnöke.