Horvátország az eddigi legambiciózusabb autópálya-projektjébe kezd, amely Dubrovnikot köti össze az ország többi részével. A kihívásokkal teli terepviszonyok és az 1,2 milliárd eurós beruházás révén ez a régóta várt projekt amellett, hogy komoly közlekedésbiztonsági...
A Globális Cement- és Betonszövetség (Global Cement and Concrete Association) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású betonra és cementre vonatkozó nemzetközi meghatározásokat állapított meg, amelyeket a COP29 klímakonferencián mutattak be. A 2024. november 11-22....
Egy ecuadori, döngölt földből készült bővítés és egy londoni házbővítés, amely tele van bakelitlemezekkel – többek között ezek is szerepelnek a Dezeen válogatásában, amely a 2024-es év tíz legjobb házbővítését listázza. El Retiro, Ecuador, Juan Alberto...
Szeged vízellátását korábban a Tiszából valósították meg, azonban a folyó hordaléka eltömte a vezetékeket, ezért a város vezetése korszerű vízellátás megvalósítására írt ki pályázatot, melynek része volt egy 1000 m3 térfogatú víztorony megvalósítása is.
A víztorony története: pályáztatás a víztorony megalkotására
Szeged szabad királyi város 1903. áprilisában pályázatot hirdetett egy 1000 m3-es víztorony megépítésére. 14 pályázat közül a nyertes a Zielinski-féle pályamű, amely a víztornyot teljes egészében vasbeton szerkezettel oldotta meg. Vasbetonból készült a víztorony tartórendszere, a tárolómedence, de még a bejárati ajtó és a zászlótartó is. Magyarországon ekkor még nem létezett működő vasbeton víztorony. A víztorony ebben az időszakban kiépülő „állandó vízmű” meg-határozó láncszemét képezte. Zielinski közvetlen munkatársa Jemnitz Zsigmond volt, aki a statikai számítások, és a vasbeton részlettervek készítőjeként óriási részt vállalt a feladatban. A csodálatos szecessziós homlokzati megjelenítés Korb Flóris munkája. A gépészeti és egyéb szakági tervezők személye nem ismert.
A víztorony
Tartószerkezeti szempontból a víztorony két fő részből áll. Az egyik rész az 1000 m3-es medence, amely az alsó vasbeton lemezével a toronyszerkezet gerendázatára fekszik fel, de ettől eltekintve a víznyomásból származó igénybevételeket a toronyszerkezettől függetlenül viseli el. A medence szerkezeti kialakítása vasbeton körhenger-héj, amely sarokmereven kapcsolódik a fenéklemezt képező alulbordás vasbeton körlemezhez. A medence külső átmérője 15,3 m, a palást belső (hasznos) magassága 5,85 m. A másik tartószerkezeti rész a torony oszlopokból és gerendákból összeépített tartórendszer, amely mint forgásszimmetrikus térbeli rúdszerkezet működik.
A tartórendszer mintegy 540 rudat és 240 csomópontot tartalmaz. A torony teljes magasságában vasbeton lépcső vezet végig. A medence alatti szintig a lépcsőket a belső és a közbenső pillérek közötti alapterületen alakították ki, ettől felfelé belső csigalépcső vezet a 4 belső pillér között a legfelső kilátószintig. A centrális elhelyezésű csigalépcső függőleges értelemben áthatol a medence tengelyén. A torony magassága a terepszinttől a legfelső kilátószintig 46 m. A kivitelezési munkákat Freund Henrik és fiai cég végezte, az állványozási, zsaluzási feladatokat szegedi ácsbrigád oldotta meg, kitűnő minőségben. Zielinski nagyon sokat tartózkodott a kivitelezés alatt Szegeden, a művezetői feladatot Illés Kálmán látta el. A műszaki ellenőr Tóth Mihály városi főmérnök volt. A víztorony 1904. novemberére-decemberére készült el. A víztorony üzembe helyezése december 1., a munka teljes befejezése december 21.
A medence első feltöltése november 26-án történt meg. A feltöltés ideje alatt az egész teret kiürítették, a toronyban végül csak egyedül Zielinski maradt, és a medence alatt várakozva győződött meg munkája eredményéről.
Az átadás: Lázár György dr. polgármester a vízmű ünnepélyes megnyitására a hivatalokhoz és a katonasághoz a következő meghívót küldte: „…. A vízmű ünnepélyes megnyitása szerdán, azaz folyó hó 30-án fog megtörténni, ezt a városi lakosságnak oly módon hozzuk tudomására, hogy este 6-7 óráig kivilágítás mellett a Széchenyi téren az utcai vízcsapok szökőkutakká lesznek rögtönözve.” A közönség teljesen ellepte a Klauzál és a Széchenyi teret. Teljes egy óra hosszáig gyönyörködött a szokatlan látványban, és hallgatta a katonazenét. A vízsugarak a platánok tetején is túlszöktek, a járdák mellett patakként folyt a víz. A munka végleges befejezését az 1905. március 23-i testületi ülés jelentette, amikor is az állandó vízműre megadták a használhatósági engedélyt, és az átvételi jegyzőkönyvet lezárták.
A pályázat elnyerésétől a víztorony elkészültéig mindössze másfél év telt el. Ez önmagában is óriási teljesítmény, különösen, ha végig gondoljuk a kivitelezés akkori lehetőségeit, körülményeit: a beton és vasbeton technológia kezdeti stádiumban volt, nem létezett még csúszózsaluzás, betonkeverő, nem volt toronydaru, nem volt szerkezeti előregyártás, csupán teljes beállványozás és kézi erő.
A víztorony felújítása
A víztorony az 1904-es megalkotása óta üzemelt. Az elmúlt több, mint 100 év viszonylag szerencsésen, háborús károsodások és lényegi változtatások nélkül telt el, és csupán az 1959-60-as években végeztek rajta jelentősebb felújítási munkálatokat, melyek főleg a homlokzati felületekre terjedtek ki. Bodor Dezső 1996 óta volt a Szegedi Vízmű főmérnöke, amikor először bejutott a toronyba, nagyon jó érzés töltötte el. Kiderült számára, hogy a csodálatos szecessziós homlokzati megjelenítés Korb Flóris építőművésznek köszönhető, aki a nagyapja nagybátyja volt. Munkatársaival 10 évet dolgoztak azon, hogy a torony felújítása megvalósuljon.
A károsodások nem statikai, hanem döntően korróziós eredetűek voltak, melyek kiterjedtsége és mértéke megnövekedett, üteme felgyorsult. Az egyedi műemlékké nyilvánított víztorony megmentése, rekonstrukciója egyre elkerülhetetlenebb, sürgetőbb feladattá vált. Az önkormányzat – dr. Igaz Ágnes, Pásztor Péter-, és a Vízmű –Bodor Dezső, Becsky Balázs, Végh Zoltán – szakemberei, a közreműködő mérnökök azon dolgoztak, hogy a rekonstrukció minél előbb elkezdődjön, és ismét eredeti pompájában tündököljön Szeged Öreg Hölgye.
A felújítás terveit a Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda mérnökei, dr. Körmöczi Ernő és Szolga András készítette el, a villamos tervező Papp Antal, a gépészeti tervező Felvégi András volt. A torony színdinamikai tervezője Szögi László. A vízszigetelési munkák terveit dr. Horváth Sándor és Horváth László készítette el.
A víztorony rekonstrukciójára öt pályázó közül a „Torony Konzorcium” (SADE Magyarország Kft. és a Techno Consult Kft.) kapott megbízást, főépítés vezetője Reichart Gyula, építésvezető Miklós Zoltán volt. A társvállalkozó a Techno-Wato Kft. helyi képviselője Csányi László Kele Károly és Almássy Piroska. A víztorony felújítás 2005 augusztus – 2006 május végéig tartott. A torony felújítása során számos kiváló anyagot, újszerű technológiákat alkalmaztak, pl. a MICROTOP TW habarcsrendszert, melyből a víztároló medence födémen cseppkő formájú felületstruktúrát alakítottak ki, így a páralecsapódás gyorsan le tud csepegni, megakadályozva a visszafertőződést, a korróziós hatásokat. Az 1000 m3-es medence belső felületére vízzáró kemény polietilén befüggesztett szigetelőlemez került. A medencén áthatoló csigalépcsőn menve a víztér felett üvegfal készült, melyen keresztül a medence megtekinthető. A vízteret alulról megvilágították. A medence gyűrű irányú megerősítése korróziónak ellenálló szénszálas lamellákkal történt. A gépészeti szerelést a Szegedi Vízmű készítette Pomázi Zoltán irányításával. A felelős műszaki vezető Dr. Mezős Tamás, a mérnök feladatait és a műszaki ellenőrzést a Csomiber megbízásából Budai Imre látta el. A felújított víztorony lenyűgöző szépségű, csak csodálattal és szakmai alázattal lehet rá tekinteni, mely Tierney Clark díjat kapott.
A víztorony funkciói: A víztorony alapvetően Szeged vízellátó rendszerének szerves része maradt. Ezen kívül kilátóként is funkcionál, a kiállítások mellett a kiváló akusztikája lehetővé teszi hangversenyek rendezését is. A felújított víztoronyban a szikvíz készítésével, a fizika történetével kapcsolatos kiállítások, festmények, rajzok, fotógrafikák láthatók. A víztorony a vízmű történeti kiállításnak is helyt adott. Az „Öreg Hölgy”-nek nevezett víztorony kívül-belül megújult, azóta rendszeresen látogatható. (fotók: Bodor Máté)
Bodor Dezső, dr. Körmöczi Ernő, Szolga András
A víztorony 120. évi születésnapját a Vízmű fényfestéssel ünnepelte meg. (Fotók: szeged.hu Kuklis István)
1974 novemberében Szeged város egy mérföldkőnek számító építménnyel gazdagodott: az újszegedi sportcsarnok átadásával egy olyan létesítmény jött létre, amely a korszak építészeti, mérnöki és technológiai tudásának kiemelkedő példája. Fél évszázaddal később, a sportcsarnok nemcsak a város sportéletének meghatározó helyszíne, hanem az építészet és mérnöki munka tartósságának bizonyítéka is.
A tervezés kihívásai
Az újszegedi sportcsarnok története az 1960-as évek végén kezdődött, amikor a város vezetése egy fedett uszoda megépítését határozta el. A projekt megvalósítása azonban nem ment zökkenőmentesen, és a tervek többszöri módosításon mentek keresztül. A létesítmény tervezője Dávid Károly, a kor egyik kiemelkedő építésze volt, aki a budapesti Népstadion és több más jelentős középület tervezésével vált ismertté. Dávid Károly építészeti stílusát az elegáns, funkcionális megoldások és az időtálló mérnöki szemlélet jellemezték, amelyek az újszegedi sportcsarnok kialakításában is érvényesültek. Az építés során számos technikai kihívással kellett szembenézni. Az 1970-ben megkezdett kivitelezési munkálatok során modern építési technológiákat alkalmaztak, hogy a létesítmény megfeleljen az akkori korszerű nemzetközi és hazai előírásoknak. Az építkezés végül 1974 őszén fejeződött be, és november 8-án ünnepélyes keretek között avatták fel.
Funkcióváltás okai
Az újszegedi sportcsarnok története jól illusztrálja a korabeli építési és tervezési kihívásokat, valamint az alkalmazkodást a technikai és helyszíni problémákhoz. A kivitelező az eredetileg monolit nagyfesztávú szerkezettel tervezett épületet a bonyolultság és a kockázatok miatt nem vállalta, így az épületet áttervezték nagy fesztávú rácsos ívtartós szerkezetre. Az építkezés során további problémák is felmerültek. A padlóvonal lentebb került kivitelezési hibák miatt, illetve az épület rossz altalajon helyezkedett el, amelyen a medence repedésmentességét nem lehetett szavatolni. Ez azért is történt, mert eredetileg más helyszínt szántak az uszodának, de a helyszínválasztás módosult. Mindezek eredményeként az épület végül sportcsarnokként került átadásra, amely a város akkori sportigényeihez igazodott, és sokoldalúan használható létesítménnyé vált. Ez a történet nemcsak a korszak építészeti és mérnöki kihívásairól árulkodik, amiket ma is jól ismerünk, hanem azokról a kompromisszumokról is, amelyeket a tervezőknek és kivitelezőknek meg kellett kötniük a korabeli technikai, anyagi és helyszíni adottságok miatt.
A kapacitás kérdése
A sportcsarnok eredeti befogadóképessége a tervek szerint 1500 fő volt kézilabda-mérkőzések esetén, míg birkózó-, cselgáncs- vagy ökölvívóeseményeknél 3000 főt is képes volt fogadni. Hosszú évekig a szegedi labdasportok fellegvára volt, ahol a helyi csapatok, számos emlékezetes mérkőzést játszottak. A szegedi és vendégszurkolók gyakran töltötték meg a lelátókat, hogy részesei lehessenek a rangadók izgalmas pillanatainak. Ez a korszak egészen 2021-ig tartott. Ekkor épült meg a város új, modern fedett sportcsarnoka, a Pick Aréna. A kézilabdások ekkor átköltöztek az új csarnokba, amely nagyobb befogadóképességgel és korszerűbb infrastruktúrával szolgálja a sportág fejlődését. Az újszegedi sportcsarnok azonban továbbra is fontos szereplője maradt Szeged sportéletének, hiszen számos más sportág és rendezvény számára biztosít helyszínt.
Mérnöki megoldások és műszaki különlegességek
A sportcsarnok a korszakban elérhető legkorszerűbb anyagok és technológiák felhasználásával készült. A tervezők külön figyelmet fordítottak:
A közösségi funkció jelentősége
A sportcsarnok nemcsak az élsportolók, hanem a szegedi lakosság és iskolák számára is megnyitotta kapuit. Az épület rendszeres sportesemények, edzések és közösségi rendezvények helyszíne lett. Az ilyen létesítmények fenntartható használata a mérnöki és építészeti tervezés szociális dimenzióját is tükrözi.
Egy korszak szimbóluma
A csarnok megépítése az 1970-es évek modernizációs törekvéseinek egyik szimbóluma volt. Az átadást követő Magyarország–Románia kézilabda-mérkőzés nemcsak sporttörténeti eseményként vonult be a köztudatba, hanem az építmény társadalmi jelentőségét is kiemelte.
Fél évszázados örökség
Az újszegedi sportcsarnok 50 év után is korának megfelelő műszaki állapotban van, és továbbra is aktív részese Szeged város sportéletének. A létesítmény tartóssága, funkcionalitása és sokoldalúsága bizonyítja a tervezők és kivitelezők munkájának kiemelkedő minőségét. Az épület fenntartása és korszerűsítése a jövő mérnökei számára is kihívást és inspirációt jelenthet.
Az újszegedi sportcsarnok nemcsak a sportolók, hanem a mérnöki közösség számára is örök emlékeztetője annak, hogy a jól átgondolt tervezés és a precíz kivitelezés tartós eredményeket hozhat. Az 50 éves jubileum alkalmából érdemes emlékezni azokra a mérnökökre, akik ezt a maradandó értéket megalkották.
Kocsis András Balázs
Mottó 1.: „A hidak kötik össze az egyébként – nélkülük – sehova nem vezető utakat” (Hídépítő mérnök)
Mottó 2.: „Az utak kötik össze, az egyébként – nélkülük – jelentéktelen hidakat” (Útépítő mérnök)
Mottó 3.: „A hidak és utak kizárólag együtt tölthetik be a nekik szánt feladatuk, az ország egyes részeinek összekapcsolását.” (dr. Bálint Ákos, a MK. NZrt Szeged mérnökségének vezetője ; a CSVMK alelnöke)
1878 karácsonya óta tartó, megfeszített védekezés ellenére, 1879. márc. 12. hajnali fél 2 órakor a vihartól felkorbácsolt víztenger a Rókusi Pályaudvar közelében mintegy 25 m szélességben átszakította az Alföldi vasút töltését. Az áradat reggelre beborította az egész várost. 1879. március 12-e éjszakáján új időszámítás kezdődött Szegeden: Ami előtte volt, az a „Víz előtt” volt, ami utána következett, az a „Víz után” keletkezett. I. Ferenc József király által, Szeged újjáépítési tervének elkészítésével megbízott Lechner Lajos, a királyi biztosság műszaki osztályának vezetője, 1879. december 28-án benyújtotta Szeged rekonstrukciós tervét. Az addig jellemző, girbegurba keskeny utcák helyén kirajzolódott az új körutas-sugárutas, rakparttal beépített városszerkezet. A körgyűrű azonban csak torzóként valósulhatott meg, mert a Tisza megszakította a nagykörút nyomvonalát.
Az már az 1970-es évek elején egyértelműen látszott, hogy Szeged város egyetlen hídja, a Belvárosi híd nem lesz elég a Szeged-Újszeged közötti forgalom átvezetésére, ezért az akkori városi tanács új létesítmény tervezését határozta el. A híd helyét a szegedi oldali Római körút, és az újszegedi oldali Temesvári körút (akkor: Odesszai körút) közé tervezték, amivel közel bezárult a nagykörút nyomvonala. (A körgyűrű a szegedi harmadik / déli Tisza-híd megépítésével vál(hat)na teljessé.)
A híd megépítésére hat tervet készített a Skoda Lajos igazgató által vezetett UVATERV vállalat. A tervek elkészítésében döntő szerepet vállaltak Szilágyi Gézáné és Szirmai Gábor vezető tervezők, valamint Lelkes András főmérnök. A tervváltozatok közül végül egy acélszerkezetű, gerinclemezes gerendahíd mellett döntött a bíráló bizottság. A híd hossza 1290,5 méter, 19,4 méter széles, kétszer két sávos, mindkét oldalon egy-egy járdával. A Ganz-MÁVAG a híd tényleges építését – az egy évig tartó tereprendezési és egyéb előkészítési munkák után – 1977. évben kezdte el.
A 627 millió forintos költséggel elkészült, 2740 tonna össztömegű, négynyílású mederhíddal (52+97+144+78 m), gerinclemezes főtartójú, ortotrop pályaszerkezetű, hegesztett és szegecselt kapcsolatokkal épített hidat végül „november 7. tiszteletére”, 1979. november 5-én adták át.
A híd pillérjeinek cölöpjeit, Magyarországon először alkalmazott technológiával, 40 méterrel a térszín alá fúrták le. A híd elemei a GANZ-MÁVAG hídüzemében készültek Budapesten, és azokat 100 tonnás úszódaru segítségével emelték a helyükre. Érdekeség, hogy amikor összeért a híd, akkor 15 milliméteres eltérés volt az elemek között, ami az időjárás miatt alakult így. A végleges illesztéssel meg kellett várni a melegebb időszakot. Akkor már összeért, és illeszkedett is egymáshoz a híd minden eleme.
2001-ben az addig a Felsővárosi híd nevet viselő létesítmény a Bertalan híd nevet kapta, emléket állítva Bertalan Lajosnak, aki a 19. század legjelentősebb magyar vízépítési munkájának, a Tisza-szabályozás befejezésének irányítója volt. A Bertalan híd a mai napig a leghosszabb Tisza fölött átívelő híd Magyarországon. (A 2022-ben átadott, Szolnokot elkerülő M4-es autópályához épült híd követi a sorban.) Az átkelőt az évek során többször felújították, és a mai napig a város egyik legnagyobb forgalmú közúti szakasza.
Dr. Bálint Ákos
Horvátország az eddigi legambiciózusabb autópálya-projektjébe kezd, amely Dubrovnikot köti össze az ország többi részével. A kihívásokkal teli terepviszonyok és az 1,2 milliárd eurós beruházás révén ez a régóta várt projekt amellett, hogy komoly közlekedésbiztonsági...
A Globális Cement- és Betonszövetség (Global Cement and Concrete Association) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású betonra és cementre vonatkozó nemzetközi meghatározásokat állapított meg, amelyeket a COP29 klímakonferencián mutattak be. A 2024. november 11-22....
Egy ecuadori, döngölt földből készült bővítés és egy londoni házbővítés, amely tele van bakelitlemezekkel – többek között ezek is szerepelnek a Dezeen válogatásában, amely a 2024-es év tíz legjobb házbővítését listázza. El Retiro, Ecuador, Juan Alberto...
Mérnökigazolvány→
Kamarai kedvezmények
