Az Építésügyi Műszaki Szabályozási Bizottság november közepén elfogadta az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszere (ÉKTR) építésügyi műszaki irányelvet. Az ÉKTR a magasépítési beruházások költségeinek teljes körű tervezéséhez ad eszközt az adott beruházás építtetője számára oly módon, hogy azzal az építési beruházás szóba jöhető költségei egységes struktúrába rendezetten vehetők számításba. Alkalmazása elsősorban, de nem kizárólag a közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá tartozó közepes- és nagyértékű építési beruházások előkészítésében nyújt segítséget a megrendelőnek döntései meghozatalában – a beruházási gondolat megszületésétől a kivitelezési folyamat végéig. Az ÉKTR két kidolgozójával, Wéber Lászlóval és Lengyel Balázzsal beszélgettünk.

Miért volt szükség arra, hogy az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszere építésügyi műszaki irányelvként jelenjen meg?

Wéber László: Először 2020-ban merült fel annak a gondolata, illetve akkor fogalmaztuk meg markánsan, hogy létre kellene hozni egy építőipari költségtervezéshez szükséges segédletet, benchmarkot. Eltelt négy és fél esztendő, és az ötletből mára egy szabványt helyettesítő műszaki irányelv született. A magyar építészetről szóló törvény egészen pontosan definiálja, hogy az építésügyi műszaki irányelv jogszabály, európai vagy nemzeti szabvány által nem, vagy nem teljeskörűen szabályozott területen, ismételt vagy folyamatos alkalmazás céljára, széles körű szakmai összefogással, és állami felügyelet mellett létrehozott, magyar nyelven kiadható és mindenki számára hozzáférhető építésügyi műszaki ajánlás. Ez a négy és fél év voltaképp azzal telt, hogy az Építési Vállalkozások Szakszövetsége projektjeként tető alá hozzunk egy szakmai anyagot, és azután végig vigyük azon a mechanizmuson, ami az Építésügyi Műszaki Szabályozási Bizottságnál az ÉKTR elfogadásához vezetett.

Lengyel Balázs: Egy ilyen szakmai segédletet nagyon nehéz beemelni a jogszabályi elemek közé, új, harmonizált szabványt alkotni belőle pedig végképp bonyolult és hosszadalmas feladat lett volna, ezért ahhoz, hogy az ÉKTR-t egy szakmai ajánlásnál hivatalosabb szintre emeljük, műszaki irányelvként történő elfogadtatása bizonyult a leginkább járható útnak.

Kiknek és milyen területen nyújt majd igazán segítséget az ÉKTR?

Lengyel Balázs: Alapvetően a megrendelőnek, az építtetőnek nyújt segítséget, aki tudni szeretné, mi és mennyibe kerül a projektjében, illetve miként tudja elindítani a költségtervezési iterációs folyamatot. Valójában az összes szereplőnek – a tervezőnek, a beruházás-lebonyolítónak, a műszaki ellenőrnek – mankót jelenthet, hiszen saját munkájukat könnyítik azzal, ha mindenki tudja, hol, melyik költségsoron mennyibe is kerül az adott épület vagy létesítmény. És nem utolsó sorban kivitelezőnek is jó, hiszen a kivitelezői szerződés-struktúrák is tökéletesen követhetők benne, így ők is sokkal jobban tudnak mérni a saját árazásukkal, ajánlataikkal.

Wéber László: Miről is van alapvetően szó? Minden épület, építmény egyedi, összetett és komplex, ugyanakkor az építési projekteknek számtalan olyan eleme létezik, amely valamilyen szempontrendszer szerint csoportosítható. Egy létesítmény árának meghatározásához költségvetési tételekre van szükség, és ez a történet elsősorban arról szól, hogy ezeket a kisebb-nagyobb elemeket a költségvetési rendszer készítésekor milyen alapelvek szerint csoportosíthatjuk. A magyar tervezési és kivitelezési praxisban a költségvetési tételeket technológiákból, szakmagyakorlási hagyományokból fakadóan munkanemenként csoportosítják, azaz az árazatlan, tételes költségvetési kiírás tételei hagyományosan az építés folyamatát követve munkanemenként vannak klasszifikálva, ugyanakkor nincs szabályozott, konszenzuson alapuló metódus a szakmagyakorlók körében. Mindez a fejlettebb beruházási kultúrájú országokban már régen megváltozott: az építés menete által vezérelt költségvetési rend helyett a beruházási folyamat elsődlegessége kapott meghatározó szerepet, és munkanemek helyett vegyes, országonként különböző módon, épületelemek szerint csoportosítják a tételeket. Magyarországon többféle – leginkább a kivitelezők szempontjai szerint összerakott, technológia-vezérelt – csoportosítás létezik, mert a hazai piacon az utóbbi nyolcvan-száz évben ez így alakult ki. A magasépítési beruházásoknál például egyben van minden bádogosmunka, minden hidegburkolás, minden vasbetonszerelés, és így tovább – pedig azok egy adott épület különböző helyein és különböző időpontokban kivitelezendők. A költségtervezési rendszer azonban más alapokra helyezi a munka- és költségtételek csoportosítását, és ahogy Balázs is mondta, jelentősen kitágítja az építtető gondolkodásmódját, döntési lehetőségeit. Az ÉKTR-séma használatával a megrendelő minden eddiginél világosabb, átláthatóbb struktúrában láthatja a beruházás valamennyi költségtételét.

Nem arról volt szó, hogy mostanra elkészül egy építőipari költségbecslési referencia-adatbázis?

Lengyel Balázs: A költségbecslés és költségszakértés még mindig az építőipar egyik mezsgyeterülete Magyarországon, ezért egy nagyobb entitás kellene ahhoz, hogy valaki végre létrehozzon és működtessen egy efféle adatbázist.

Wéber László: 2015-ben született egy kormányhatározat arról, hogy 2016-ig ki kell dolgozni az építőipari tételes költségadatbázist. A költség adatszolgáltatásra vonatkozó, az ÉMI által előkészített szabályozás-javaslatokból nem született jogszabály, ennek hiányában sem az állami, sem a magánszervezetek, sem a Közbeszerzési Hatóság nem szolgáltatott adatokat, ami megalapozhatta volna a költségbecslési adatbázis létrehozását. Évekkel később is született egy kormányhatározat, amely azt mondta ki, hogy építőipari tételes referencia költségadatbázist kell létrehozni. Nem történt semmi, 2021-ben azután ismét előkerült a téma, megjelent egy újabb kormányhatározat, ami az építésgazdasági intézkedések összehangolásáért felelős kormánybiztos és az ÉMI együttműködésében ellátandó feladatként fogalmazta meg a beruházások költségkövetési rendszerének létrehozását. Tíz év és három kormányhatározat is kevésnek bizonyult hozzá, és azt gondolom azért sem sikerülhetett, mert az építési folyamat több szereplőjének egyszerűen nem érdeke, hogy az építési árak publikusak legyenek. Úgy tudom, hogy most megint lesz egy újabb nekifutás, az ún. Nemzeti Építésgazdasági Nyilvántartás, amit 2026 januárjától kívánnak bevezetni, és ennek az egyik lába az építési költségadatbázis lehet. Érzésem szerint 2028-ra lehet belőle működőképes, komplett valami, ám ahhoz, hogy egyáltalán lehessen, szükség van egy korrekt adatgyűjtő struktúrára.

Lengyel Balázs: Hogy az állam eddig miért nem végezte el a saját feladat, szerintem más lapra tartozik, a lényeg az, hogy mi megcsináltuk a saját leckénket, ami végre építési műszaki irányelv lett.

Wéber László: Az ÉKTR-nek négy lába van: a struktúra, az adatbázis, a munkamódszer vagy protokoll, valamint azok a szakemberek, akik értik és használják. A négy lábnak párhuzamosan kell épülnie, gazdagodnia ahhoz, hogy ez egy valóban jól működő, komplex rendszer lehessen. Az első megvan, a második hiányzik, a harmadik lábon még dolgozni kell, a negyedik pedig alakul: az ÉMI-ÉVOSZ-MMK közös, hatvanórás építési költségtervezői/költségszakértői mesteriskolai képzésének első hallgatói idén tavasszal végeztek.

Lengyel Balázs: A következő mesteriskolai kurzusban pedig tananyaggá fog válni az Építési Beruházások Költségtervezési Rendszere.

Ha jól értjük, ez az egységes formátumú és részletezettségű költségvetési rendszer végre lehetővé teszi, hogy a beruházások költségeit az építtetők azonos elveken és gyakorlaton tervezzék, illetve a ma még hiányzó adatbázis is egyszer majd átfogó rendszerben épüljön fel?

Lengyel Balázs: Ez már nem kérdés, hanem tény, hiszen eljutottunk az ÉKTR-rel a társadalmasításig, szinte ellenállás vagy komolyabb vita nélkül született meg a végleges, szerintem jól használható anyag. Tudomásom szerint több nagy mérnökiroda, tanácsadó cégek dolgozik már vele 2022 óta. Amikor az ÉKTR-t készítettük, meghatározó piaci szereplőket vontunk be a munkába, hogy szakmai konszenzuson alapuló végeredmény születhessen.

Wéber László: Kerekasztal-beszélgetéseket, szakmai fórum-sorozatokat tartottunk, amelyben hat különböző szakmai szervezet (köztük a Magyar Mérnöki Kamara), tíz ingatlanfejlesztő, beruházáslebonyolító cég, illetve húsz tervező- és fővállalkozó iroda vett részt igen konstruktív munkával.

Milyen tervfázisoknál indokolt költségbecslést, illetve költségtervet készíteni?

Lengyel Balázs: Mindegyikben kellene, sőt, megkockáztatom, az lenne a legjobb, ha már a projekt indulásánál – amikor még gyakorlatilag csak a funkció és az alapterület adott – készülnének költségtervek. Az ÉKTR-sémában, struktúrában hat szint van, és ezek jól tudják követni az egyes tervfázisok részletezettségeit. Az első szint a projekt fázisaihoz tartozó költségnemeket határozza meg, a második költségfejezeteket, illetve szétválasztja a munkatípusokat és bevezeti az épületelemek szerinti csoportosítást, a harmadik, munkanem besorolásnak nevezett szint alábontja a rendszerszintű csoportokat szakmánkénti csoportosításra. A negyedik szint – ahol ez szükségesnek látszik – alcsoportokra választja szét a munkanemeket, például szigetelési munkák – vízszigetelés/hőszigetelés. Az ötödik szint a tétel alcsoportot tartalmazza, a felhasználó igényei szerint tovább differenciálva a negyedik szintet. Az utolsó szint már a konkrét költségvetési tételeket tartalmazza, ide kell a költségvetési kiírást – amely bármilyen rendszerű lehet – beilleszteni, implementálni.

Wéber László: Az állami beruházások rendjéről szóló törvény és a kapcsoló rendeletek előírják, hogy a közberuházásoknál a különféle tervfázisokhoz mikor kell költségtervet rendelni, ezért ki a felelős, sőt még azt is előírják, hogy ezt milyen adatokból – az építési és közlekedési miniszter által szolgáltatott adatokból – szükséges megtenni.

Az ÉKTR-séma alkalmazása a magasépítési beruházások körében mennyire kíván majd speciális ismereteket vagy eszközöket a szakmagyakorlóktól?

Wéber László: Tudást igen, eszközt nem.

Lengyel Balázs: Tanulható szaktudást igényel, és azok a költségtervezők, akik az ÉKTR-rel kezdenek el dolgozni, egész biztosan otthonosan fognak benne mozogni. Azok is, akik világ életükben a Terc költségvetéskészítő programját használták és szembesültek annak minden hiányosságával, merevségével. Az ÉKTR-séma ezeket is korrigálta. A költségtervezési rendszerhez készült egy útmutató is, ami segíti a felhasználókat abban, hogy mit, hol kell szerepeltetni. Speciális eszközt egyáltalán nem igényel a használata. Addig, amíg az állam nem csinálja meg az építésgazdasági adatbázist, ahová ezeket az alapvető strukturális elemeket gyűjteni lehet, addig ez Excel-formátumban készülhet.

Wéber László: A költségtervező eddig technológiák szerint csoportosított, most pedig épületelemenként teszi, de ugyanazokat a tételeket tudja bepakolni, mint korábban. Ez egy „Terc-en” nevelkedett tervezőnek óriási könnyebbséget jelent.

Lengyel Balázs: Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a lényeget, azt mondanám, az ÉKTR a Terc költségvetéskészítő felett helyezkedik el. A Terc-ben óriási adatbázis és tudás van, de a csoportosítások ősidők óta nem változtak, még a világháború előtt felépített módszertanokat alkalmaz. . Az ÉKTR-ben ilyenek nincsenek, nem is kellenek, a mi költségvetési rendszerünkbe a tervezők által használt terminológiák szerinti tételek is szerepelhetnek.

Hogyan lehet a költségvetési klasszifikációt összekapcsolni a különféle BIM-es klasszifikációkkal?

Lengyel Balázs: Ez az örök kérdés. Szerintem a kérdés nem teljesen helyénvaló. Nem összekapcsolni kell, hanem megfeleltetni. Az ÉKTR sokkal tágabb, mint bármelyik BIM klasszifikáció, mi kezeljük a Land cost (telekkel összefüggő költségtételek), a Soft cost (szolgáltatásokkal kapcsolatos költségtételek) fogalmát és persze kezelünk minden olyan költséghelyet, amit nem kell, vagy nem lehet megmodellezni. Ezért a szűkebb BIM klasszifikációt meg kell feleltetni a költségklasszifikációval. Felfogásbeli különbség van: a BIM tervezői fókusszal készült, réteges szerkezeteket használnak a tervezők, mi egy-egy ilyen réteges szerkezethez 10-20 tételt írunk ki, ott, ahol szüksége van rá a szakmának. Jó hír, hogy ezt a feladatot, amit a nemzetközi terminológia mapping-nek nevez, jó pár tervezőiroda aktívan használ, vagyis ez semennyire sem lehetetlen. Jó lenne, ha ezek a feladatok nemcsak vállalati szinten készülnének el.

Wéber László: Az Építésügyi Műszaki Szabályozási Bizottság plenáris ülésén – ahol egyhangúlag elfogadták az ÉKTR-t – is felmerült ez a kérdés, és ott az a válasz hangzott el, hogy még nem kapcsolták össze, de meg lehet tenni, hiszen mindkét klasszifikáció informatikai alapú.

Lengyel Balázs: Ha létrejön egy adatbázis, amivel a szakma dolgozni tud, az már önmagában siker. A kérdés csak az, hogy ez hogyan lesz meg? Mi több fórumon próbálunk előre menni. Szeretnénk, ha a kiviteli terv kötelező tartalmi elemei közé is bekerülne az ÉKTR. És ha ez elterjed, akkor azt gondolom könnyebben kezdi el a szaktárca, vagy más kijelölt szervezet az adatbázis-fejlesztést.

Wéber László: Egy állami adatbázis létrehozása lenne igazán fontos, hiszen a hazai építési beruházások mintegy hatvan százalékában még mindig az állam a megrendelő, tehát ez egy óriási merítés lehetne. A nagy ingatlanfejlesztő cégek saját, féltve őrzött adatbázisaikkal dolgoznak, de ha ez is átállítódik egy kicsit ennek a szisztémájára, akkor több irányból is elindulhat az adatbázis építése, fejlesztése.

Lengyel Balázs: Az a piaci tapasztalat, hogy nem minden építtetőknek van ilyen igénye, ezt jobbára rábízzák az építészekre, a mérnökökre.

Wéber László: Az építtetőnek már az induláskor gondolnia kell arra, hogy milyen formában, milyen struktúrában kérje a költségvetést. Hogyan történik ez ma? A költségvetés-készítés a tervezési folyamat 24. órájának utolsó néhány percében történik, amikor egy nagy tapasztalatú, idősödő kolléganő, vagy kolléga úr, aki a tervezőcég mellett végzi a költségvetés kiírási munkát, azt mondja, jaj, hát a múltkor is – és vagy harminc éve – így csináltuk, most is így kellene. Az a szörnyű, hogy a megrendelő nem mondja meg kerekperec, hogy milyen formátumban kéri a költségvetést. Jobbára azért nem, mert fogalmuk sincs róla, hogyan lehetne. Azt reméljük, hogy ennek a gondolkodásnak, szemléletnek a megváltoztatásában komoly előrelépést jelent az ÉKTR alkalmazása.

Dubniczky Miklós