A NASA – az amerikai űrkutatási hivatal – és a Lockheed Martin vállalat bemutatta kísérleti X-59-es szuperszonikus repülőgépét, amelynek formáját úgy tervezték, hogy csökkentse a hangrobbanás zaját. A kísérleti repülőgépet „a hangrobbanás elhallgattatására tervezték”, és „jelentős mérföldkövet” jelent abban az évtizedek óta tartó kutatási projektben, amelynek célja a szuperszonikus repüléssel kapcsolatos zajterhelés kiküszöbölése. A repülőgépet, amelynek utazósebessége 925 mérföld/óra (azaz 1488 km/óra), a múlt hónapban mutatta be először a Lockheed Martin fejlett fejlesztési részlege, a Skunk Works a kaliforniai Palmdale-ben tartott ünnepségen.

Az ünnepség jelentős mérföldkövet jelentett a Lockheed Martin és a NASA évtizedek óta tartó, a szuperszonikus repülés egyik legmaradandóbb kihívásának – a hangrobbanásnak – a megoldására irányuló munkájában. A 30,3 méter hosszú repülőgépet úgy tervezték, hogy csökkentse a hanghatár áttörésekor keletkező lökéshullámokat és zajt – az úgynevezett hangrobbanást. A NASA és a Lockheed Martin az X-59-est olyan hosszú, kúpos orral készítette el, amelyet úgy terveztek, hogy szétválassza a szonikus bummot okozó lökéshullámokat, ezáltal csökkentve a más szuperszonikus repülőgépmodelleknél fellépő jelenséget. Ez a kialakítás azt is jelenti, hogy a pilótafülke nem rendelkezik előre néző ablakokkal, ehelyett nagy felbontású kamerákat használ, amelyek 4K monitorokat táplálnak. Ezeket a repülőgép hosszának felénél helyezték el. Az X-59-es most egy sor földi tesztelésen esik át, mielőtt még az idén végrehajtja első repülését, amelyet akusztikai tesztek követnek. A NASA és a Lockheed Martin reméli, hogy az X-59-eshez kifejlesztett kutatásokat és technológiákat felhasználhatják a kereskedelmi szuperszonikus repülőgépek jövőbeli tervezése során.

Az akusztikai fázis magában foglalja a lakott területek feletti repüléseket, hogy az amerikai és nemzetközi szabályozó hatóságok statisztikailag hiteles adatokkal rendelkezzenek, amelyek szükségesek az új szabályok jóváhagyásához, amelyek lehetővé tennék a csendes kereskedelmi szuperszonikus repülést a szárazföld felett – közölték a fejlesztők. „Ez felére csökkentené a kereskedelmi repülési időt a jelenlegi átlaghoz képest, ami világszerte átalakítaná az emberek utazását. Nagy örömmel vállaljuk ezt a kihívást a NASA mellett, amelynek csendes szuperszonikus technológiai küldetése tartós, átalakító hatással lesz az emberekre szerte a világon” nyilatkozta John Clark, a Lockheed Martin Skunk Works alelnöke. „Ez a projekt csak egy példa iparágunk széleskörű leleményességére, mivel folyamatosan arra törekszünk, hogy a lehetőségek határait feszegessük.” – tette hozzá.

Az X-59 a legújabb szuperszonikus repülőgép – egy olyan repülőgép, amely Mach 1 felett képes repülni. (Szabványos tengerszinti adatok mellett a Mach-szám 1, ha a sebesség 1225 km/h a légkörben.  A szerk.) Az első szuperszonikus repülőgép az 1947-ben levegőbe emelkedett rakétahajtású Bell X-1 volt. Később, 1973-ban a brit és francia gyártók kifejlesztették a Concorde-ot, az első szuperszonikus kereskedelmi repülőgépet. A 2,04 Mach sebességgel közlekedő Concorde 1976-tól rendszeres kereskedelmi járat lett, ám 2003-ban a légitársaságok kivonták a forgalomból.

Fotó: Lockheed Martin Skunk Works

Forrás: https://www.dezeen.com/2024/01/30/nasa-lockheed-martin-supersonic-jet/