Partnerség tekintetében mind az építész-, mind a mérnöki kamara kifejezetten prioritást élvez a minisztérium és a törvényalkotás szempontjából is. Mérnökökre messzemenőkig szükség van. A következő néhány évtized a meglévő épületállomány felújítására, hasznosítására fog fókuszálni, és ebben a mérnökök munkájára az eddigieknél is nagyobb szükség lesz – ígérte interjúnkban Lánszki Regő, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára, akivel a XXV. országos mérnökbálon beszélgettünk.

Elkészült a „magyar építészetről szóló törvény” tervezete. Nem lenne szerencsésebb az épített környezetről szóló jogszabályi cím és tartalom? Új törvény helyett nem járhatóbb út a hatályos épített környezetről szóló törvény módosítása?

Két fontos jogszabályt készítünk elő jelenleg, az állami építési beruházások rendjéről szóló törvényt, melynek társadalmasítási folyamata már le is lezárult, illetve még múlt év októberben elindítottuk egy ennél is nagyobb spektrumú munkát, az építésügyre vonatkozó hazai jogszabályanyag átfogó átvizsgálását. A célunk, hogy a teljes építésügyi folyamatot – messze túl a hatályos építési törvény adta kereteken – egyetlen, egységes törvényben tudjuk elfogadni, hogy ez lehessen a következő harminc-ötven év szakmai alaptörvénye. Arról, hogy a hazai építésügy száz évvel ezelőtt még micsoda megbecsülésnek örvendett, nem csak a szakirodalomban lehet olvasni, hiszen ezt tükrözik vissza régi épületeink is. Ezzel szemben 2023 elején a magyar építőipar, az építésügy, a piac és az építészet nimbusza messze nincs azon a szinten, amit megérdemelne, ezért nem csupán építésügyről, hanem ennél jóval magasztosabb, a jövő számára is példaértékű ágazatról beszélünk. Az építésügy új fundamentális törvényét készítjük el, amellyel a magyar építészet, a hazai településkép területén kívánunk az alapvető értékteremtés és értékvédelem érdekében komolyan előre lépni. Mindezen indokok miatt kapta a jogszabály-tervezet a magyar építészetről szóló törvény elnevezést.

És ez is marad a címe?

Jelen pillanatban azt gondolom, hogy igen.

Nézzük a konkrétumokat! Melyek azok a szakmai kérdések és területek, amiket a készülő jogszabályban szabályozni, újra rendszerezni kívánnak?

A leendő törvény egy érdekes és újszerű hozzáállással viszonyul az ágazathoz. Már a javaslatcsomag preambulumban is jeleztük, hogy korábbi három törvény – az épített környezet alakításáról és védelméről, a kulturális örökség védelméről, valamint a településkép védelméről szóló törvény – egységesítéséből indultunk ki. Sokáig gondolkodtunk, a jelenlegi épített környezet alakítása és védelme helyett a hangsúlyt az épített környezet védelme és alakítása irányába vigyük-e, hiszen e változtatásra számos indokunk lehetne, végül azonban egy holisztikusabb szemlélettel álltunk neki a szabályozásnak. Alapvetően nem az eddigi törvényeket kezdtük leporolni, módosítani, hanem egy teljesen új origót, fundamentumot kívántunk meghatározni. Éppen emiatt ez a jogszabály tizenkét nagyon fontos alapelvet is rögzít. Két fő csapásirányt emelnék ki. A hangsúlyt a magyarországi zöldterületek és -felületek maximális védelmére helyezzük. Az a tervünk, hogy a következő évtizedekben a lehető legszigorúbban lépünk föl az eddig még nem beépített területek és meglévő zöldterületeink beépítésre szánt területbe sorolása és belterületbe vonása ellen. Más világszintű trendekhez vagy folyamatokhoz képest Magyarországon ugyanis nincs indokoltsága annak, hogy meglévő zöldterületek kerüljenek ily módon hasznosításra. Országos tájépítészt nevezünk ki, az ingatlanokhoz kapcsolódóan pedig – az energetikai tanúsítványhoz hasonlóan – zöldfelületi tanúsítvány bevezetését tervezzük. Azért tehetjük ezt meg, mert meglévő épületállományunkban is bőségesen vannak még tartalékok, éppen ezért elsődleges törekvés lesz az épületek felújítása és hasznosítása, a törvénytervezet minden egyes pontja ezt célozza meg. A meglévő épületállományon belül külön fókuszt kap a műemléki védelem alatt álló épületek kérdése. Nem kisebb célt fogalmaztunk meg, minthogy 2025. december 31-ig egy teljes hazai műemlékvédelmi katasztert hozzunk létre, 2030-ra pedig a műemléki ingatlanállományunk jelentős része – reményeim szerint akár 90-100 százaléka is – felújításra és hasznosításra kerülhet. Ha a meglévő épületállományra gondolunk, nemcsak épületekben, hanem térségekben és területegységben is tudunk gondolkodni, így az alapelvek között a kihasználatlan, kifejezetten a barnamezős területek fejlesztési elsőbbségének elve is bekerült a törvénybe. Ezek olyan alapvetések, amik az egész hazai építőipar, ingatlanpiac működését meghatározzák és átszabják.

Ha már szóba hozta a meglévő épületállomány felújítását, mi lesz például a házgyári épületek további korszerűsítésével? Folytatódhat a nyílászárócsere és az utólagos hőszigetelés után félbehagyott panelprogram?  

Mindenképpen, hiszen a panelépületek esetében sem elegendő a részleges felújítás, átfogó korszerűsítési programra lesz szükség, és ahogy említettem, a felújításra szoruló épületek elsőbbségi elve szerepel a törvénytervezetben. Meg kell vizsgálni, hogy, milyen paraméterek mentén tudunk majd felújítási programokat kiírni a házgyári épületek esetében. Elsődleges prioritás a műemléki épületek jókarban tartása és fejlesztése lesz, a második a paneles szerkezetű épületállomány modernizálása, valamint az úgynevezett Kádár-kockákra vonatkozó korszerűsítési program.

A törvény koncepciója szabályozná a szakmai kamarák szervezetét, működési rendjét, alapvető feladatait, és új kamarai törvény megalkotását tűzi célul. A XXI. századi mérnöki és építészeti tevékenység messze túlmutat az építő- és az építészmérnöki szakmák kompetenciáján, hiszen része a gépészet, a villamosság, az informatika, a tűzvédelem, a vegyészet és sok-sok egyéb reálértelmiségi szakterület, ami kamarai szerveződést követel meg. Mindennek a szabályozását egy „építészetről” szóló törvény melléktermékeként kezelni – az MMK álláspontja szerint – nem célszerű, önálló jogalkotás keretében kellene megtenni, akár a kamarai törvény módosításával, vagy akár az egyébként alaposan indokolható új törvény megteremtésével.

A törvénytervezet kidolgozását múlt év októberében kezdtük el, és az érdekelt szakmai szervezetek, kamarák, meghatározó piaci szereplők, települési önkormányzatok széles körétől vártuk a véleményeket, javaslatokat. Máig egyébként több mint kétezer javaslat érkezett be a szaktárcához arról, hogyan is viszonyuljunk az új, egységes törvényhez. Egy alapkoncepció készült el első körben január 12-ére. A törvényjavaslatot minden véleményezőnek megküldtük, természetesen a mérnöki kamarának is. Jelenleg abban a fázisban vagyunk, amikor ismételten várjuk az észrevételeket, és amint ezek beérkeztek, egységesíteni fogjuk a javaslatokat. Ezt követően indulhat el a jogszabályalkotás kodifikációs folyamata. Hangsúlyozom: még időben vagyunk bármilyen észrevételre. A mérnöki kamarától jelenleg még várjuk az észrevételcsomagot. Szeretném azt is leszögezni, hogy partnerség tekintetében mind az építész-, mind a mérnöki kamara kifejezetten prioritást élvez a minisztérium és a törvényalkotás szempontjából is. Mérnökökre messzemenőkig szükség van, mert ahogyan az előző válaszomban hangsúlyoztam, a következő néhány évtized a meglévő épületállomány felújítására, hasznosítására fog fókuszálni, és ebben a mérnökök munkájára az eddigieknél is nagyobb szükség lesz. Emiatt több olyan javaslatot tettünk a törvénytervezetben, ami kifejezetten a mérnökök megbecsülését, munkájuk értékét fogja növelni.

Mondana példákat?

A járásszékhelyekre tervezett főmérnöki rendszer kialakítása, vagy az országos főmérnöki pozíció megteremtése szerintem egy történelmi javaslat. Alapvető hozzáállásunk, hogy amikor a magyar építészetről vagy a magyar építés ügyéről beszélünk, minden ezzel összefüggő kérdést egyetlen törvényben rögzítsünk, egy törvény legyen a fundamentuma mindennek.

Mi az elképzelésük a főmérnök szerepéről? Jelenleg is lenne lehetőségük az önkormányzatoknak főmérnököket alkalmazni…

Más a lehetőség, és megint más egy törvény adta konkrét keret vagy kötelező feladat. Az országban nem mindenütt működik főépítész, ahogyan tervtanács sem, több ilyen megyei jogú várost is említhetnék. Az új törvényben azonban a főmérnöki rendszer létrehozása a járásszékhely városokban kötelezettség lesz, és azt gondolom, a mérnöktársadalom számára ez egy nagyon fontos lépés lesz. Természetes arra is tettünk javaslatokat, hogy a főmérnöknek milyen feladatkörei legyenek – elsősorban a közlekedéssel, a közművekkel, energetikával és egyéb infrastrukturális, műszaki kérdésekkel összefüggésben –, ám ennek pontosítása még előttünk áll. Örömmel várom a kapcsolódó szakmai észrevételeket és javaslatokat.

Jogos vagy alaptalan a mérnökkollégák azon aggodalma, hogy a tárca az építészeti törvénnyel szűkíteni készül a mérnöki kamara mozgásterét? 

Nem látok olyan törekvéseket, amelyek szűkíteni kívánnák a kamara mozgásterét, sőt, amint említettem, a minisztérium kifejezetten számít a mérnöktársadalomra és a mérnöki köztestületre, már most is kifejezetten aktív, rendszeres egyeztetést folytatunk.

Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a beruházási- és az építési kerettörvény alapvetése lesz az épületenergetika, a megújuló energiahasználat, a kibocsátáscsökkentés meghatározása. Pontosan milyen szabályozásokban gondolkodnak?

A törvényben célokat, alap- és irányelveket kell meghatároznunk és ezek között valóban kiemelten fontos helyet foglalnak el a fenntarthatósági célok és az ehhez kapcsolódó korszerű építészeti megoldások ösztönzése. Időtálló törvényt szeretnénk megalkotni. Minden, ami ezt számszerűsíti, konkrét beavatkozásokat vagy paramétereket tartalmaz, azt a kapcsolódó kormány- vagy miniszteri rendeletekben szeretnénk majd meghatározni. A kormányzat számára az energetika az előttünk álló öt-tíz év egyik legfontosabb területe lesz. Léteznek hazai alapvetéseink, ismerjük az uniós irányelveket, ezeket alaposan és újra megvizsgálva látjuk majd, hogy milyen beavatkozási pontok vannak, és erre építve milyen szabályozási keretrendszert szükséges kidolgozni, adott esetben az Energiaügyi Minisztériummal szoros együttműködésben.

Még Lázár János kancelláriaminisztersége idején vezették be az egyszerűsített bejelentési kötelezettséget az építkezéseknél a gyorsítás, a hatékonyság javítása és a bürokrácia csökkentése céljából. Változatlan marad az „egyszerű bejelentés”?

2016 óta létezik ez a rendszer, bevezetésére pedig azért volt szükség, mert az akkori kormányzat olyan hosszadalmas hatósági eljárásokkal, rossz hatékonysággal és bürokráciával szembesült, ami egyszerűen akadályozta az építésgazdaság fejlődését. Az elmúlt hét év tapasztalatainak birtokában arra a következtetésre jutottunk, hogy az építési engedélyezésben a gyorsaságot és az egyszerű ügyintézést meg kell tartani, ugyanakkor vissza kell építeni bizonyos ellenőrzési pontokat és szűrőket. A jelenlegi tervezet szerint az egyszerűsített bejelentést tudomásulvételi eljárássá fordítanánk át, ami 15 napos eljárási időt jelentene. Egyfajta hatósági eljárásként lehet ezt értelmezni, viszont a főépítészi véleményezési jogkör, illetve a kapcsolódó szakhatósági véleményezési jogkör megmaradna az önkormányzatoknál. Minőségi kontrollt szeretnénk maximális szinten garantálni. Mivel magánépítkezésekről van szó, mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy a jogszabályok betartása mellett alapvetően azt építsen, amit csak szeretne, ugyanakkor fontos leszögeznünk, hogy a magánépítés közügy is, hiszen településképet határoz meg, és mintha ezt eddig sokszor nem vették volna figyelembe, ebben komoly problémákat és hiányosságokat látunk.

Vége az ízléstelen és igénytelen épületek korának?

Jelenleg is létezik az úgynevezett településképi eljárás, az önkormányzatoknál működnek tervtanácsok és használnak településképi arculati kézikönyveket. Utóbbi egy kifejezetten jó irány, de hogy ezek a szakmai, minőségi szűrők hol és mennyire kötelezők, mennyire veszik figyelembe, abban rengeteg hiányosságot tapasztalunk. Csak szabályozással azonban nem lehet olyan esztétikai minőséget, olyan nívós lakókörnyezetet garantálni, amire a szíve mélyén mindenki vágyik. Évszázadokkal ezelőtt építész alkalmazása nélkül, a családok maguk alkották meg otthonaikat, tudták, hogyan kell viszonyulniuk, igazodniuk az adott településképhez, a közelben milyen fellelhető, hasznosítható építőanyagok vannak, vagy hogy az adott épület miként illeszkedjen a szomszédjához, milyen a helyi formanyelv. Az akkori építők, építtetők még közösségben gondolkodtak, ismerték és művelték az együttélés kultúráját, a hagyományokat, a települések pedig egységes képet mutattak, a regionális kultúra meghatározó volt. Jelenleg egy hosszú évek alatt kialakított szabályozórendszerünk van, és mindenki majdnem azt épít, amit szeretne, különböző stílusokban, különféle össze nem egyeztethető épületformákkal. Mindez egy szigetszerű, befelé forduló világot eredményez. Ez a kérdés túlmutat az esztétikán. Mit tudunk tenni? Megerősítjük mindhárom – települési, állami, országos – szinten a főépítészi rendszert, megvizsgáltuk ennek arányosságát, és a törvénytervezetbe beépítettünk egy háromlépcsős javaslatot, ami kötelező érvényű főépítészi vélemény beszerzését írja majd elő a helyi illetékesek és a beruházók számára is. Az építészeti és az állami építési beruházásokról szóló törvényben is az esztétikai kérdésekre külön pontokat határoztunk meg. Mondok egy példát. A beruházási törvényben 3 ezreléknyi szintig kapcsolódó képző- és iparművészeti alkotások kötelezését írjuk elő olyan formán, hogy az elválaszthatatlan része legyen egy közintézményként szolgáló épületnek. Ha a századfordulótól kezdve a hatvanas-hetvenes évekig megnézünk bármilyen közintézményt vagy nagyobb magánépületeket, azt láthatjuk, a domborművektől kezdve a belső kialakításokig erre volt igény és volt forrás is és az eredményre a legtöbb esetben a mai napig büszkék vagyunk. Ezt mindenképpen szeretnénk visszahozni. Az építészetről szóló törvényben, azaz a piacról szóló szabályozásban is vizsgáljuk, hol és miként érdemes ebbe beleavatkozni.

Mi lesz a jogalkotási menetrend?

Az állami építési beruházások rendjéről szóló törvény túljutott a kodifikációs időszakon, lezárult a kapcsolódó társadalmasítási folyamat, ezért szerintem egy-két hónapon belül sor kerülhet a parlamenti vitára, majd a szavazásra is. A magyar építészetről szóló törvény nagyobb spektrumú, így arra több időt kell fordítanunk. Megvizsgáljuk a beavatkozási pontokat, és ahogyan már most látszik a beérkezett észrevételek számából, az előttünk álló hetekben a szakmától érkező javaslatok megvizsgálásával, megvitatásával fogunk foglalkozni, majd következhet a kodifikálási folyamat.

Dubniczky Miklós

NÉVJEGY

Lánszki Regő az ÉKM építészeti államtitkára, országos főépítész 2005-ben a BME Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, 2010-ben pedig az egyetem ingatlanszakértő képzésén szerzett oklevelet.

2006-2022 között az ingatlantanácsadással, projektmenedzsmenttel és értékbecsléssel foglalkozó Urban PM Kft. ügyvezető igazgatója

2006-2019 között II. kerületi önkormányzati képviselő

2012-2014 között Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója

2012-2013 között BME Építőmérnöki Kar Magasépítési Tanszék – Integráló Építés I. és II. tárgy gyakorlatvezetője

2015-2019 között Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. igazgatósági tagja

2015-2018 között Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezető szakértője