Az elmúlt években számos autóipari beruházásról számolhatott be az autopro.hu, ha csak kizárólag az akkumulátoriparra összpontosítunk, akkor is hosszú a lista. Az nem kérdés, hogy lesz munkahely bőven ebben a szektorban Magyarországon, az viszont már sokkal inkább kétséges, lesz-e elég dolgozó az akkumulátorgyárakban.

 

A 2020-as évtized kétségtelenül az elektromobilitás korszaka lesz, eddig legalábbis egyértelműen az: folyamatosan tűzik ki a nyugati országok azokat a dátumokat, amikortól kezdve már csak tisztán elektromos járműveket regisztrálhatnak a gyártók. A legnagyobb OEM-ek már ráléptek az elektromos átállás útjára, és egyre nagyobb arányba dobnak piacra elektrifikált autókat a belső égésű motorral szerelt járművek helyett. Természetesen sok még a nyitott kérdés (hogy egyet említsünk: mennyi tér jut a hidrogénnek és a szintetikus üzemanyagoknak a mobilitásban?), az viszont biztos, hogy az átalakulás megkezdődött.

Az új helyzetben új erőforrásokra van szükség: a töltési infrastruktúra mellett legalább akkora kihívást jelent a kellő mennyiségű akkumulátor előállítása. A megnövekedett igényekhez rengeteg nyersanyagra is szükség van, de ha azt elő is teremtik, az akkumulátorokat még le is kell gyártani, össze is kell szerelni. Ez munkaerőt igényel, nem is keveset, ráadásul a magasan képzett szakemberektől kezdve a gyártósori munkásokig egyaránt kell az ember.

Magyarország fontos szerepet tölt be az akkumulátorgyártásban: ha csak az eddig hivatalosan bejelentett beruházásokkal és a már meglévő gyárakkal számolunk, akkor 2031-re (a tervek szerint addigra éri el teljes kapacitását az összes említett üzem) 200 gigawattóra gyártási kapacitással fog rendelkezni hazánk – és ebben nincs benne a Samsung SDI lehetséges harmadik gödi gyára, valamint az sem kizárt, hogy a Volkswagen is épít akkugyárat hazánkban. Jelen állás szerint ennél nagyobb kapacitással csak a németek rendelkeznek majd, a harmadik helyen pedig a lengyelek állhatnak – két olyan ország, ami jóval nagyobb területtel és népességgel rendelkezik, mint hazánk.

 

Munkahely bőven lesz az autóiparban

A tervek szerint a CATL kilencezer munkahelyet teremt Debrecenben, az SK On 2500 dolgozót keres iváncsai gyárához, míg a BMW csak az akkumulátorösszeszerelő- üzemében 500 embert foglalkoztatna Debrecenben. Ez 12 ezer új munkahely az olyan kisebb beruházások nélkül, amik az akkumulátorgyártáshoz kötődnek – ilyenek például a katódgyárak vagy a fóliagyárak.

Itt érdemes kitérni arra, hogy a magyarnál jelentősen jobb munkaerőpiaci pozíciókkal rendelkező Egyesült Államokban iskomoly kihívást jelent az elég munkás felkutatása a Biden-adminisztráció klímavédelmi terveihez. A tengerentúlon is az akkugyárak dolgozóinak megtalálása okozza az egyik legnagyobb fejtörést korábbi cikkünk szerint, olyannyira, hogy a rabok átképzése is felmerült már, sőt, Kaliforniában már működik is ez az elgondolás.

Kérdés, hogy Magyarország hogyan tud megküzdeni ezzel a kihívással egy olyan korban, amikor a munkanélküliség rekordalacsony. Bár 2023-ban várhatóak leépítések, szerencsére nem tömeges mértékben, így jó kérdés, hogy a 2020-as évek második felében megvalósuló beruházásokhoz honnan lesz elég munkaerő. Ezzel kapcsolatban az autopro.hu megkereste Nógrádi Józsefet, a Trenkwalder Magyarország kereskedelmi igazgatóját, aki szerint kétséges, hogyan lesz képes kiszolgálni az igényeket a magyar piac.

 

Nincs tartalék

„Munkaerő-tartalékról egyáltalán nem beszélhetünk, sőt, az is erősen kétséges, hogy a meglévő igényeket képes-e kiszolgálni a jelenlegi hazai piac. Egyrészt az akkumulátorgyártás más szektorokkal is versenyez a munkaerőrért, és így hatványozottan kitett a munkaerőpiaci kihívásoknak” – kezdi a szakember, de az igazán komoly probléma csak ezután jön, hiszen a magyar akkugyártás terén főleg tervekről beszélhetünk még.

„A magyar akkumulátorgyártás még közel sem ért el arra a szintre, amely létszámról valójában beszélünk. A beruházások nagy része az előttünk álló évtizedekben fogja elérni azt a szintet, aminek eredményeként akkumulátor-gyártó nagyhatalom leszünk, és ez akár 100 ezer főt is jelenthet csak ebben a szektorban. A felpörgő elektromosautó-gyártás ugyanis egyre több akkumulátorra tart majd igényt, ami a tervezett kapacitásokon felüli termelésbővítést jelent” – fogalmazott Nógrádi József, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az akkumulátorgyártás technológiája még fejlesztés alatt áll, folyamatosan dobnak piacra egyre nagyobb kapacitású akkumulátorokat (energiasűrűség terén folyamatos a fejlődés), ezért kutatás- fejlesztési központokra is szükség lesz, valamint az egyetemekkel folyamatos együttműködésre lesz igény.

„A szektorra sorra épülnek rá a beszállítói hálózatok, amelyek szintén szakembert kívánnak majd, ráadásul jobb híján a gyáraktól igyekeznek levadászni a szakembereket, akiknek jó alternatíva lesz, hogy nem egy városnyi gyárban lesznek a száz mérnökből az egyik, hanem termelésvezetők egy kis, de stabil beszállítónál. Ráadásul még nem beszéltünk az akkumulátorok szervizeléséről, az országos töltőhálózati rendszer felállításáról, a használt akkumulátorok feldolgozásáról, újrahasznosításáról, hulladékkezeléséről. Ezek a területek szintén szakembert kívánnak. A szektor robbanásszerű növekedés előtt áll, de a piac nem áll készen ennek a kiszolgálására” – mondta Nógrádi József.

 

Képzés, képzés, képzés

A magyar munkaerőpiacon a munkanélküliség rendkívül alacsony: 2022 novemberében 184 ezer fő volt, ami 3,8 százalékos érték, azaz rekordközeli (a munkanélküliségi ráta 3,2 százaléknál még soha nem járt lejjebb), miközben a munkaerőigény a KSH szerint is 89.400 fő. Európában közel 800 ezer főt kell átképezni az akkumulátorszektorra 2025-ig, ha tartani szeretnék a versenyt Ázsiával.

„Az ipar más területein sincs elegendő szakember, ezért az új területekre, szakmákra, fejlesztésekre végképp nincs se tartalék, se olyan mértékű utánpótlás, ami belátható időn belül megoldaná ezt a problémát. A megújuló energiák és az elektromobilitás kapcsán csupán a felszínt karcolgatjuk” – figyelmeztet Nógrádi József.

A Trenkwalder kereskedelmi igazgatója a napelemek példáját említette, ugyanis sokan a szakemberhiány miatt nem telepítettek végül napelemeket, hiába képeztek át a napelemek telepítésével foglalkozó cégek szakmunkásokat erre a tevékenységre. Szerinte ehhez hasonló a helyzet az akkumulátorgyártásban is, azaz akiknek szakemberre van szüksége, annak magának kell képeznie őket.

„A különböző, magas szintű, sok esetben speciális gyártási folyamatokhoz nincs szakember. Mivel ez a terület sokkal több veszélyes anyagot kezel a gyártás során és mások a technológiák is, mint a klasszikus autógyártás vagy alkatrészgyártás esetében, ezért az operátoroknak is legalább középfokú végzettséggel kell bírniuk. Mindez a munkaerőhiányos piacon komoly nehézség elé állítja a HR területet” – mondta Nógrádi József, aki az autopro.hu-nak adott válaszában külön hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos lépés a folyamatos képzés és átképzés a szektor szereplői részére. 2025-ig nem kevesebb, mint 40 ezer fő átképzését irányozta elő az autóiparból az akkumulátor iparági stratégia. Ez a stratégia fekteti le egyébként a magyar ipar átállását az akkumulátorgyártásra, vagyis természetesen kormányzati szinten is komolyan foglalkoznak a kérdéssel.

 

Egyedül nem fog menni

Magyarország egyedül nem lesz akkumulátorgyártó-nagyhatalom. Ez természetesen nem egy erős vagy meglepő állítás, hiszen a hazánkban épülő akkugyárak mind külföldi nagyvállalatok beruházásainak részeként valósulnak meg. Azonban nem ez az egyetlen oka, amiért rá vagyunk utalva a külföldi munkaerőre. Nógrádi József válaszában hangsúlyozta, hogy jelenleg ötezer főt sem alkalmaz a bányászati szektor Magyarországon, emellett az akkumulátorokhoz használt nyersanyagok többségéből nem is rendelkezik komolyabb készlettel hazánk. A termálvizekből kinyert lítium ugyan részben megoldást jelent, de önmagában nem lesz elég.

„Ásványkincsek hiányában a nemzetközi szereplőkre vagyunk utalva, így a logisztika talán még hangsúlyosabb, mint korábban bármikor. A bányászat újraindítása pedig ilyen szakemberhiányos helyzetben szinte lehetetlen” – emelte ki a szakember.

A külföldi munkaerő alkalmazása is elkerülhetetlen, ráadásul ez két fronton is szükséges lesz Nógrádi József szerint: egyfelől az akkugyártásban a legnagyobb tapasztalattal az ázsiai cégek bírnak, ezért fontos a tudásközpontok létrehozása és azok integrálása a nemzetközi vérkeringésbe. „A nemzetközi együttműködések fejlesztése, egy nyitott, egyetemi szintű kapcsolati rendszer kiépítését igényli más tudásközpontokkal, iparági képviselőkkel” – mondta. A másik front maga az alkalmazott munkaerő, akit részben hoz is magával a beruházó, másrészt Nógrádi szerint felértékelődik a külföldi munkaerő alkalmazása.

 

Komoly karrierlehetőség

Nógrádi József elmondta, hogy az akkumulátorpiacot jelenleg közel 25 frissen (az elmúlt 3-4 évben) települt cég és további 10-15 olyan hazai vállalkozás alkotja, amelyeknek van olyan üzletága, ami szorosan kapcsolódik a szektorhoz, de nem ez a fő üzletáguk. Jelen helyzetben közel húszezer főt foglalkoztatnak így a szektorban, de ez a szám a gyárak elindulásával a következő években rohamosan nőni fog.

„A jelenlegi tapasztalatok, amiket a mostani dolgozók megszereznek, pár éven belül aranyat fognak érni az egyre szakemberhiányosabb piacon. Azok, akik kitartanak a szektorban, komoly karrierutat fognak tudni bejárni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a szektor komoly versenyben van más gyárakkal szemben is, ezért, ha szeretnék megtartani a munkavállalóikat, tartaniuk kell a bérversenyt, sőt sok esetben nekik kell diktálniuk azt, mivel a létszámigényeik nekik a legjelentősebbek.

Végül említést kell tenni az akkumulátorgyártás népszerűségi kihívásairól is: ez a szektor ma nem kifejezetten népszerű Magyarországon, ez ellen elsősorban azzal tehetnek a beruházók, ha bebizonyítják, hogy valóban képesek úgy segíteni egy környezetbarát technológiát, hogy közben nem roncsolják a gyáraik környezetét sem a veszélyes anyagokkal, sem a vízhasználat mértékével.

 

Fotó: Volkswagen Shaping Mobility Hub