Minna Palmroth professzor, a Helsinki Egyetem űrfizikai kutatócsoportjának vezetője szerint újra kell gondolnunk az űrhöz való jelenlegi hozzáállásunkat, ha meg akarjuk tartani azt a jövő generációi számára is.

 

Képzeljünk el egy autót az autópályán: a sofőr a kormányra rogyva, de a lába még mindig a gázpedálon, miközben egyre több autó sorol be ugyanabba a sávba. Jelenleg így szerelünk le sok űrhajót – egyszerűen pályán hagyjuk őket. Az űrkutatás megatrenddé vált. Az Európai Űrügynökség űrkörnyezeti jelentése szerint tavaly több mint 1200 műholdat bocsátottunk fel – háromszor annyit, mint két évvel ezelőtt. A SpaceX azt tervezi, hogy az elkövetkező években több tízezer további műholddal bővíti a világűrben keringő flottát. A világűr fokozott használatának azonban ára van. Jelenleg több mint 8000 tonna űrszemét kering a Föld körül. Az űrben a méret nem sokat számít – a nagy és a kis törmelék egyaránt halálos lehet. A Nemzetközi Űrállomás ablakából levált festékpehely éppúgy veszélyt jelent az űrhajókra, mint a busz méretű zombi Envisat műhold, amelynek nem lehet megparancsolni a pályaelhagyást. Ennek oka, hogy minden űrszemét, legyen az kicsi vagy nagy, 7,5 km/s sebességgel halad. Más szóval, egy grammnyi részecske az űrben ugyanolyan lendülettel rendelkezik, mint egy ökölnyi méretű kő, amely az autópályán a szélvédőbe csapódik.

Azt gondolhatnánk, hogy van hely az űrben, és hogy a növekvő új műhold fellövések száma nem probléma. De ahogy a pályák ütközések kockázata nő, úgy nő a törmelék részecskék száma is. Ennek egyik lehetséges következménye az úgynevezett Kessler-szindróma, amikor apró részecskék sűrű felhője végül körülveszi a Földet, megakadályozva minden jövőbeli űrrepülést. Nyilvánvaló, hogy biztosítanunk kell, hogy az űr használható maradjon és az űrrepülés továbbra is lehetséges legyen a jövő generációi számára is. De hogyan érhetjük el a világűr fenntartható használatát?  A fenntarthatóság arról szól, hogy egyensúlyt találjunk többféle szempont között, úgy, hogy az egész elérhető maradjon a jövőben is. Az űr esetében ezt a bizonyos egészet elsősorban a fizikai környezet, a műholdak és a műholdas adatok felhasználói alkotják. El kell kezdenünk úgy gondolni a világűr fizikai környezetére, mint értékre, ide tartoznak például a lehetséges műholdpályák. Ezzel az értékkel törődni kell, és nem pedig úgy bánni vele, mint egy közös erőforrással. Ha csak egy szempontot veszünk figyelembe, káros az egész, mint egység fennmaradása szempontjából. Jelenleg csupán a gazdasági megtérüléssel foglalkozunk, ezért elárasztjuk a világűrt több tízezer költséghatékony műholddal. Az adatokkal törődünk, ezért indítunk drága, gondosan megépített műholdakat stratégiai pályára. Ám nem koncentrálunk eléggé a fizikai környezetre. Következésképpen, az űrfizika „sérül”. Ez azért fontos, mert az űrfizikának kritikus szerepe van a világűr fenntartható használatában és az emberrel történő űrrepülés jövője szempontjából. A világűrben uralkodó körülmények meghatározzák, hogy a műholdak meddig maradnak működőképesek, néha még akkor is, amikor visszatérnek a légkörbe. 2022 februárjában a Starlink 40 műholdat veszített el a Joule-fűtésnek nevezett jelenség miatt. Ez ébresztő jel arra, hogy miért kell továbbra is tanulmányoznunk az űrfizikát. Maga a Joule-fűtés jelensége ismert, de a jelenlegi mennyiségi ismeretek annyira hiányosak, hogy nem lehet megjósolni, mikor és hol fordulhat elő. Ugyanez igaz tucatnyi más, a modern társadalmat potenciálisan kritikusan érintő űridőjárási hatásra is. Nem tudjuk, hogy az ionoszféra áramlatai mikor szakíthatják meg az áramellátásunkat, sem azt, hogy az ionoszféra mikor nyeli el repülőgépjeink rádióadását, lehetetlenné téve a sarkvidékeken való átrepülést. Törődjünk az űrrel! Nem szabad megengedni, hogy a nagy űrhajók „zombivá” váljanak. Biztonságosan vissza kell őket hozni, mielőtt a küldetésük véget ér. A kis műholdakat nem szabad egyszerűen pályán hagyni, miután már kiszolgálták az idejüket. Nem építünk új autót minden alkalommal, amikor az elromlik – hanem szervizbe visszük és megjavíttatjuk. Olyan szerviztechnológiákra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a megjavított űrhajók folytassák a küldetésüket. Továbbá szükségünk van olyan technológiákra is, amelyek eltakarítják a meglévő törmeléket és megakadályozzák az új törmelék keletkezését a növekvő új kilövések számának növekedése ellenére is. Úgy kell műholdakat indítanunk, hogy azok ne csak a gazdasági haszonszerzést szolgálják, hanem az űrfizika jobb megértését is.

Több mint 50 évvel ezelőtt új kapukat nyitottunk meg az első emberrel zajló űrrepüléssel, lehetővé téve a világűr használatát mindannyiunk – az emberiség – javára. Biztosítanunk kell, hogy ez a lehetőség a jövő generációi előtt is nyitva marad. Ahogy folytatjuk a felfedezést és a világűr kereskedelmi hasznosítását, át kell gondolnunk jelenlegi megközelítésünket és fenntarthatóbb módon kell eljárnunk.  A cél az, hogy növelhessük az emberek jólétét az egész világon.

 

Forrás: https://teng.mydigitalpublication.co.uk/publication/?m=63621&i=759984&p=16&ver=html5

Kép: ESA