Több évtizedes problémája a hazai építőipari beruházásoknak, hogy azok bekerülési ára rendre lényegesen magasabb a tervezettnél és ez csak a kivitelezésről szóló árajánlatok felbontásakor derül ki.

Főleg a közszféra magasépítési beruházásaira jellemző ez a helyzet, ami az összes közreműködő számára nagy gond: az építtető késve tudja meg, mibe is kerülne a beruházása, a tervezőt túltervezéssel vádolják, a kivitelezőre az árdrágító jelzőt illesztik. Holott a konfliktus forrása a beruházási költségek rossz tervezésében, sokszor annak hiányában keresendő: a fejlettebb beruházási kultúrával rendelkező országokban a gondolat felmerülésétől a műszaki tervezés egész menetében és a megvalósítás során szakmai alapokon tervezik a lehetséges költségeket, folyamatában finomítva és pontosítva azokat.

Az ilyesfajta beruházási költségtervezés fontosságát ismerte fel az építési-beruházási szakma és a kormányzat (lásd az utóbbi évek több kormányhatározatát is) – ezen igény alapján 2020. év végén az Innovációs és Technológiai Minisztérium Körforgásos Gazdaság Fejlesztéséért, Energia- és Klímapolitikáért Felelős Államtitkársága megbízta az ÉVOSZ-t, hogy a szervezet tagvállalatai szaktudásával és tapasztalatával, a releváns külföldi példák tanulmányozásával dolgozza ki a hazai beruházási gyakorlatban működtethető költségtervezési rendszer alapjait.

A munka széleskörű szakmai egyeztetések keretei között folyt: a konzultációk sorában a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Építész Kamara, az ÉMI Nonprofit Kft., a Magyar BIM Szövetség is részt vett a szakvállalatok mellett; az elméleti és gyakorlati hátteret a Spányi Partners Zrt. adta, amely cég vezetője a költségtervezési témakör nemzetközi szervezetének, az Építőipari Közgazdászok Európai Szervezetének (CEEC) alelnöke.

Az említett szakmai egyetértés mellett kidolgozott Építési Beruházások Költségtervezési Rendszere (ÉKTR) négy alappilléren áll:

– az ÉKTR alkalmazási leírásán/protokollján, amely egyrészt leírja a költségtervezési munkafolyamatot, másrészt meghatározza a rendszerbe történő adatbevitel és az onnan történő adatkinyerés általános menetét;

– az ÉKTR adatbázisán, amely megvalósult, vagy megvalósítás alatt álló építési beruházások nyertes ajánlatainak költségvetésiadatait tartalmazza és azok keresési feltétek (attribútumok) mentén hívhatok elő;

– a költségtervező/költségszakértő mérnök szaktudásán és gyakorlatán, amellyel kezelni tudja az adatbázis releváns adatait és azokat a költségtervezés tárgyára vonatkoztatni tudja, azokkal önálló és felelős munkát tud végezni;

– az adott költségtervezés tárgyát képező építési beruházás saját – a beruházás előkészítettségi fázisától függő részletezettségű – műszaki adatain.

A rendszer kialakítása során fontos szempont volt, hogy a Magyarországon hosszú évtizedek óta használatos, hagyományos építőipari költségvetés-készítési rendszerek minden további nélkül beleilleszthetők legyenek az ÉKTR struktúrájába.

A költségtervezési rendszer használata, maga a struktúra és a benne tervezett adatok nem csak az építtetőnek, hanem a beruházási folyamat minden szereplőjének, a tervezőknek és a kivitelezőknek is előnyös és eredményes lesz.

Az Építésügyi Műszaki Szabályozási Bizottság idén ősszel elfogadta – a hiányzó szabványok pótlására hivatott – Építőipari Műszaki Irányelv (ÉPMI) témájaként az ÉVOSZ által előterjesztett, az előzőekben felvázolt ÉKTR-alapelveket, és ennek alapján a konkrét ÉPMI-tervezet kidolgozása folyamatban van.