A hidrogén és hidrogéntechnológiák szempontjából is fontos mérföldkőnek számít a július közepén, az Európai Bizottság által publikált „Fit for 55 package” néven ismert, számos jogszabály tervezetét tartalmazó csomag, melynek célja összhangba hozni az EU klímavédelmi, energetikai, területhasználati, közlekedési és adózási szakpolitikáit a 2030-ra vállalt új célkitűzéssel, miszerint addigra 55%-kal csökkennie kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának.

A csomag számos lényeges jogszabályt módosít, és a legtöbb helyen ezekben már explicit említi a hidrogént is, vagy hangsúlyosabbá teszi annak szerepét.

A „Fit for 55”  csomag a következő jogszabály-tervezeteket, illetve meglévő jogszabályok módosítási javaslatait tartalmazza:

• megújuló energiák irányelv (RED II) módosítása,
• energiahatékonysági irányelv (EED) módosítása,
• alternatív üzemanyag-infrastruktúra rendelet (AFIR; korábban: AFID),
• gépjárművek CO₂-kibocsátási határértékei,
• „FuelEU Maritime” (hajózási üzemanyagokra vonatkozó kezdeményezés),
• „RefuelEU Aviation” (repülési üzemanyagokra vonatkozó kezdeményezés),
• EU Emissziókereskedelmi Rendszer (ETS),
• energiatermékek adóztatásáról szóló irányelv (ETD),
• „Carbon Border Adjustment Mechanism” (széndioxid védővám, CBAM),
• „Social Climate Fund (Szociális Klíma Alap).

A felsorolt jogszabály-tervezetek közül érdemes kiemelni az alternatív üzemanyaginfrastruktúra rendelet tervezetét. Ennek értelmében a tagállamoknak 2030-ra egymástól legfeljebb 150 km távolságra hidrogéntöltőállomásokat kell kiépíteniük a TEN-T közúti útvonalak mentén és egyes nagyvárosi csomópontokban. A töltőállomások helyét úgy kell megtervezni, hogy a max. 150 km-es távolság a szomszédos tagállamok H2 töltőállomásai közt is folytonosan megmaradjon. E kötelezettség a közutak mentén, és a komprimált gázt (CGH2) kiszolgáló, nyilvános töltőállomások telepítésére vonatkozik. A TEN-T hajózási és vasúti útvonalak mentén pedig „csak” ajánlott lesz a hidrogén töltőinfrastruktúra. Tehát a tervezet nem abszolút darabszámban adja meg a telepítendő hidrogéntöltőállomások számát, hanem a kiemelt útvonalak mentén értendő maximális távolságban.

Érdekesség továbbá, hogy explicit módon az ammónia is bekerült a rendelettervezet alternatív üzemanyag definíciójába, melynek a hidrogén szektor szempontjából is komoly jelentősége van, bár az ammónia elsősorban tengerhajózási üzemanyagként játszik majd szerepet. Ez Magyarországot kevésbé érinti. Előírás továbbá, hogy e töltőállomásokat legalább 700 bar-os hidrogén kiszolgálására alkalmas diszpenzerekkel kell felszerelni, ami a jelen gyakorlat szerint elsődlegesen személyautók tankolására szolgál. Azonban később azt is megemlíti a tervezet, hogy a hidrogén-töltőállomásoknak a közepes- (LDV) és nehézgépjárművek (HDV) kiszolgálására is alkalmasnak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy 350 bar-os hidrogén tankolására alkalmas kútfejnek is lennie kell. E tekintetben fogalmazhatna egyértelműbben is a rendelettervezet. Ugyancsak előírás, hogy – szintén 2030-ra – a TEN-T közúti hálózat mentén folyékony hidrogén (LH2) töltőállomásokat is kell telepíteni, egymástól max. 450 km távolságra. Ez utóbbi kötelezettségnek lehet, hogy a tagállamok ellen fognak állni, mert egyelőre nincs a piacon folyékony hidrogént használó teherautó. Mindössze egyetlen német gyártó terveiben szerepel a jövőre nézve LH2 kamion piacra bocsátása. A kiegészítő jellegű előírások között szerepel, hogy hidrogént is ’ad hoc’ jelleggel lehessen tankolni, azaz ne kelljen előzetes szerződés vagy más formalitás.

A fit for 55 csomag elérhetősége: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_21_3541

A témával bővebben a 2021. szeptemberi Hidrogén Hírlevél foglalkozik: Hidrogén Hírlevél (hfc-hungary.org)