A magyar telefónia mérföldköveit bemutató tárlattal nyit újra a Neumann Társaság Informatika Történeti Kiállítása május 15-én a szegedi Szent-Györgyi Albert Agorában.

 

A páratlan gazdagságú, Európában egyedülálló szegedi informatikatörténeti gyűjtemény munkatársai a járványhelyzet miatti kényszerű zárvatartás alatt állították össze a hazai távközlés történetét feldolgozó – laikusoknak és szakértőknek egyaránt számos érdekességet kínáló – Telefónia 1890-1980 című tárlatot.

A távközlés a számítógép-hálózatok alapja, mindennapi életünk nélkülözhetetlen része – az összeköttetés jelentősége az elmúlt több mint egy évben a korábbinál is erőteljesebben nyilvánult meg. Fejlődésében a magyar feltalálók kiemelkedő szerepet játszottak. A tárlaton mindez kézzelfogható közelségbe kerül: a tárgyak egy részét a látogatók működés közben is szemügyre vehetik és kipróbálhatják. A kiállítás anyagát több múzeumból, magángyűjteményből válogatták össze a szervezők.

Puskás Ferenc 1879 júliusában, a budapesti Gyöngytyúk – ma Gyulai Pál – utca 17. szám alatt mutatta be először a telefont, amely emeleti lakása és a földszint között biztosított összeköttetést. Később szintén ő helyezte üzembe hazánkban az első telefonközpontot, mely 1881. május 1-jén nyílt meg Budapesten, a Fürdő utca 10. számú ház – ma az V. kerületi József Attila utca 14. – harmadik emeletén, ötven előfizetővel, akik éves előfizetői díjként 180 forintot fizettek a telefon használatáért.

Az új kiállításon a hazai távközlés fejlődésének olyan fontos darabjait is láthatják az érdeklődők, mint az 1889-ben készült Kiss-féle kékíró távírógépet, a CB 35 „kurblis” telefonkészüléket 1937-ből, egy ötvenvonalas, kézi kezelésű telefonközpontot 1950-ből, egy ARK-511 crossbar telefonközpontot az 1970-es évekből és az az ER 256-os, első hazai tároltprogram-vezérlésű központot 1989-ből. (MTI)

 

Fotó: a fővárosi Horváth Mihály (Mária Terézia) tér 17-19. Helyközi Távbeszélő Igazgatóság nemzetközi kapcsolóterme 1949-ben (Fortepan/Kovács Márton Ernő)