100 éve alakult az első hazai szabványosítási intézmény

„1921 áprilisában megalakult a Magyar Ipari Szabványosító Bizottság, amely később a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek (MEE) átengedte a villamossági szabványok készítését” – olvasható a „MEE története” című kiadvány 139. oldalán. Ahhoz, hogy megértsük az önként választható szabvány és kötelező szabályzat közötti különbséget csupán két kérdést kell szemünk előtt tartani. A mit szabad, mit nem szabad kérdésekre választ adó jogi keretek (törvények, rendeletek stb.) mentén szabályozott gazdaság (termelés, raktározás, kereskedelem stb.) és emberek közötti hatékony kommunikáció egyik fontos ismérve az egységesítésre, átláthatóságra való igényünk, törekvésünk, mely utóbbit a hogyan kérdésre választ adó szabványok, útmutatók biztosítanak.
A könnyebb érthetőség és a kommunikációs zavarok elkerülése érdekében ösztönösen kerestük, keressük és bizonyára a jövőben is keresni fogjuk azokat a mindenki által jól ismert és használt terminológiát (elnevezések, meghatározások, szakkifejezések, rövidítések stb.), általános jellemzőket vagy akár mérték-egységeket, amelyeket egy adott területen egységesen, átlátható módon lehet alkalmazni. A gazdaságot, a gazdákat segítő egyértelműsítés legelső kezdeményezései már az ókorban megvalósultak, azonban a széles körben elfogadott szabványokat a XIX. században kezdték megalkotni – a jogszabályoktól eltérően, önkénes módon, – alkalmazni. Az ipari és technikai fejlődés során nyilvánvalóvá vált, hogy olyan megoldásra van szükség, amely nemzeti és világszinten is elfogadott. A tömegtermelés dinamikus változásának köszönhetően elsőként Angliában hoztak létre nemzeti szabványügyi szervezetet. A dinamó és a transzformátor feltalálása nyomán Magyarország elektrotechnikai (villamos-) ipara is a XIX. század végén alakult ki, ugyanakkor, mint a világ többi, fejlett országában. A szakterület nemzetközi szabványosítását az 1906-ban, Londonban alapított Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) kezdte meg, az alapítók között volt hazánk is. Az első hazai erősáramú szabályzatokat az 1900-ban alapított Magyar Elektrotechnikai Egyesület keretében kezdték kidolgozni. Az elektrotechnikai szabványosítás is egyre fontosabbá vált, ezért a MEE vezetősége együttműködve a Magyar Mérnök- és Építész Egylettel, valamint az Országos Iparegyesület Villamossági szakosztályaival, 1911-ben létrehozta a Szabvány Bizottságát. Az I. világháborút követő néhány év ugyan visszaesést okozott, de az éppen száz éve, az 1921 áprilisában alapított Magyar Ipari Szabványosító Bizottság (alelnök: Kandó Kálmán mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú váltakozó-áramú vontatás első alkalmazója, a fázisváltó kidolgozója, a vasút-villamosítás úttörője) új lendületet adott a szabványosításnak. Ahogy a MEE története című könyvben olvasható, a speciális ismeretek miatt, a villamos-ipari terület továbbra is a MEE Szabvány Bizottság gondnokolása mellett működött. A MEE „Villamos berendezésekre és azok üzemére vonatkozó szabályzatok, utasítások és szabványok” című sorozatában kiadott előírások évtizedeken keresztül segítették villamos-iparunkat. E sorozat legfontosabb tagjait vette át első országos szabványainak az 1933-ban létesített Magyar Szabványügyi Intézet: MOSz 1 „Váltakozóáramú feszültség”; MOSz 2 „Szabványos transzformátorok primer és üresjárási szekunder feszültségei”. Az Intézetet 1941-ben átszerveztek és életre hívták az iparügyi miniszter felügyelete alatt működő Magyar Szabványügyi Intézet Egyesületet. Ez utóbbit 1948-ban feloszlatták, a keretében működő Magyar Szabványügyi Intézetet pedig államosították, ezzel a szabványosítást az állam közvetlen irányítása alá helyezték. A szabványosítás átalakításának befejezéseként 1951-ben létrehozták a Magyar Szabványügyi Hivatalt, amely az államigazgatás részévé vált. A magyar állami szabványosítás 1995-ig két (országos és ágazati) szinten működött és a jogszabályokhoz hasonlóan a szabványok betartása is kötelező volt. A magyar szabványosítás rendszerét a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény hatályba lépése formálta át ismét, amely tulajdonképpen visszaállította a szabványosítás klasszikus alapelveit. Ezek egyike, hogy a szabványosítás nem állami feladat. A szabványosítás ilyen irányú átalakítása európai unióbeli tagságunk egyik feltétele is volt. A törvény értelmében a Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) megszűnt és megalakult a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) mint Magyarország nemzeti szabványügyi szervezete. A hazai és nemzetközi szabványosítás alapvető célja továbbra is a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása, amelyet termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó általánosan és ismételten alkalmazható szabályok és szabályrendszerek kialakításával kíván elérni. Ma már tudjuk: a szabvány az élet minden területén a megismételhetőségnek, a kölcsönös elfogadásnak és a szándékos vagy véletlen félreértés elkerülésének eszköze lett. Egy önként vállalható, közmegegyezéssel létrehozott feltételrendszer, amely egyesíti magában a hagyományos és a legkorszerűbb ismereteket (szakkifejezések, műszaki jellemzők, vizsgálati módszerek, eljárások stb.).

30 éves a Magyar Energetikai Társaság

A rendszerváltoztatás 1989-1991 közötti kezdeti időszakát új, ismeretlen kihívások, az addig nem ismert munkanélküliség, az útkeresés, az ország lakosságára rázúdult bizonytalanságból fakadó félelemérzet, az intenzív viták, új konfliktusok, a nagyfokú bizonytalanság jellemezte. Felbomlott a monolitikus szocialista intézményrendszer, megszűnt a tervgazdaság, elindult a piacgazdaságra történő átállás. Az állami irányítású energetika területén elindult a monopolhelyzetben lévő vállalatcsoportok szerkezetének átalakítása. Élénk viták folytak a jövő energiaellátásának lehetséges módozatairól, a megújuláshoz szükséges tőke előteremtésének a lehetőségeiről. Az energetikai szakemberek között is éles viták alakultak ki a jövő energiaellátásának lehetséges megoldásairól. Ennek szervezeti kerete kezdetben az 1949-ben alapított, nagy létszámú Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) volt. Az egyesület megújítása érdekében elindított belső reformelképzelések, az aktuális folyamatok megkérdőjelezett demokratikussága, az energetika jövőjének kérdéseiben megjelenő különböző nézetek, az ebből kifejlődött személyes viták és feszült hangulat oda vezetett, hogy az ETE-tagok egy csoportja elhatározta az ETE-ből való kiválást, és egy új, nemzeti elkötelezettségű egyesület megalapítását. Az állam-szocialista múltat meghaladó, a piacgazdaság, a jövőorientált új szellemiség és az ország sorsa iránt elkötelezett csoport zászlóvivői, az új civil egyesület előkészítésének fő mozgatói dr. Halzl József (EGI), dr. Járosi Márton (Budapesti Erőmű), dr. Jászay Tamás (BME) és dr. Petz Ernő (BME) voltak. Ilyen előzményekkel került sor – a hazai energetika megújításának szolgálatára és társadalmi támogatására – 1991. április 5-én, a BME D. épületének 502. termében a Magyar Energetikai Társaság (MET) alapító közgyűlésére. A MET első elnökének dr. Jászay Tamás professzort választották.

A tartalmában és küllemében is színvonalas „Magyar Energetika” című saját folyóirat 1993 elején jelent meg először, dr. Büki Gergely alapító főszerkesztő gondozásában. A megengedett kétszer hároméves ciklus lejárta után 1997-ben, dr. Petz Ernőt, 1999-ben dr. Jászay Tamást, 2005-ben dr. Penninger Antal professzort, 2011-ben dr. Garbai László professzort, 2017-ben pedig Zarándy Pál okl. villamosmérnököt, a Magyar Mérnöki Kamara Elnökség tagját választották a MET elnökévé. „A MET – nevéből is fakadóan – olyan szervezet, amely a magyar társadalom érdekei mentén gondolkodva kíván szakmai fórumot biztosítani az energetika legkülönbözőbb területein működő szakemberek számára, hozzáadott értéket teremtve a mindennapi energiagazdálkodási gyakorlatban éppúgy, mint energiastratégiai kérdésekben” – fogalmazott immáron 2021. január 25-én az online módon megtartott tisztújító közgyűlésen dr. Jászay Tamás új elnök, aki egyben köszönetét fejezte ki Zarándy Pál korábbi elnöknek az elmúlt időszakban végzett munkájáért.

175 éve alakult a Balaton Gőzhajózási Társaság

A dunai gőzhajózás megindulása után közel három évtizeddel jelent meg a Balatonon az első gőzhajó. Egyik kezdeményezője és tetemes részben anyagi támogatója Széchenyi István volt; többek között az 1846. április 2-án Balatoni gőzhajózás címmel megjelent röpiratában szállt síkra a „magyar tengeren” való gőzhajózás megindítása mellett. Ezt megelőzően, 1842-ben, egy füredi nyaralása során Kossuth Lajos is felvetette a balatoni hajózás ügyét. 1846. április 5-én gróf Széchenyi István elnökletével alakult meg a Balaton Gőzhajózási Társaság. Az alapszabályt kézírással Kossuth Lajos készítette.

140 éve született Oltay Károly mérnök

Budapesten született Oltay Károly (1881-1955) mérnök, a geodéziai tudomány és műszaki felsőoktatás kiemelkedő egyénisége. A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1903-ban nyert oklevelet, majd a BME Geodéziai Tanszékén Bodola Lajos tanársegéde, utóbb adjunktusa; s közben hosszabb időt töltött a Potsdami Geodéziai Intézetben is. 1913-tól haláláig a geodézia rendes tanára volt. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén határozta meg a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, amelynek tudományos működését ő vezette. A korszerű alapvonalméréseket – invardrótos berendezéssel – ő vezette be hazánkban. 1932-től Budapest városmérésének munkatársa, majd vezetője lett. 1945-től a háború alatt elpusztult Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai mérések irányítója volt. Több, széles körben használatos geodéziai mérőműszert (pld. az Oltay-féle felsőrendű szintező műszert, a prizmás tachimétert stb.) ő tervezett és szerkesztett. Több mint ötven esztendős oktatói működése során mérnökök generációit nevelte fel és kétszer választották a BME Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánjává. 1925-ben ő alapította a Geodéziai Közlöny című tudományos folyóiratot.

120 éve született Hültl Hümér mérnök

Budapesten született Hültl Hümér (1901-1967) kultúrmérnök, közgazdász és sportrepülő. Mérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1930-ban. 1927-1929 között Párizsban tanult és tanulmányai mellett aviatikával foglalkozott. 1934-ben az USA-ban tanulmányozta a korszerű repülőtér-építést, hogy tapasztalatait Budapest új repülőterének építésénél használhassa. Tanulmányútjáról szaklapban is írt részletes ismertetést. 1926-1939 között a Nemzetközi Repülő Szövetségben (FAI) volt hazánk állandó képviselője. 1930-tól 1946-ig a Magyar Aero Szövetség titkára, majd főtitkára volt. 1945 után kutatómunkát végzett, az Út- és Vasúttervező Intézetnél (UVATERV) helyezkedett el.

 200 éve született Schlick Ignác vasgyáros

Pesten született Schlick Ignác (1821-1869) magyar vasgyáros, az első magyar vasöntők egyike. Középiskolai tanulmányai után Franciaország és Svájc vasöntőgyáraiban tanult. Hét év után hazajött és 1847-ben vasöntödét rendezett be Budán, mely rövid ideig működött. Több évig az Óbudai Hajógyárban az öntöde vezetője volt, majd vejével, Langenfeld Frigyessel ismét öntödét nyitott Budán (1847-1860). Később átköltöztek Pestre és megalapították a Schlick gyárat (1860). Később külön szoboröntő műhelyt rendezett be. A Schlick gyár alkotásai: a Magyar Állami Operaház színpada; a volt Fővámház; a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Állami Operaház tetőszerkezete; az Iparcsarnok vasszerkezete és a Varasd melletti nagy Dráva-híd.

120 éve született Hazay István mérnök

Budapesten született Hazay István (1901- 1995) Kossuth-díjas földmérő mérnök, egyetemi tanár, akadémikus. 1922-ben mérnöki oklevéllel fejezte be tanulmányait a budapesti királyi József Műegyetemen. 1923-tól 1941-ig az Állami Földmérés háromszögelési hivatalának alkalmazásában állt, előbb mint segédmérnök, majd mint mérnök. Időközben 1927-ben földmérnöki, 1929-ben háromszögelő-mérnöki vizsgát tett, majd ezt követően is tovább képezte magát, és 1934-ben megszerezte műszaki doktori oklevelét. 1941-től címzetes miniszteri tanácsosként, műszaki főtanácsosi rangban a Pénzügyminisztérium állami földmérési (IX/b.) osztályának vezetője, 1947-től 1949-ig minisztériumi osztályfőnök volt. Érdemeket szerzett a hazai földmérnök-képzés megszervezésében, irányításában. Eredményei: a statikai koordináta-kiegyenlítés, az országos felsőrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítő eljárása, a Gauss–Krüeger-vetület hazai viszonyokra alkalmazása, nagyobb területek ábrázolása egységes vetületi koordináta-rendszerben, csomópontrendszerek kialakítása és a kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítési módszere.

130 éve született Egerváry Jenő Elek matematikus

Debrecenben született Egerváry Jenő Elek (1891-1958) Kossuth-díjas matematikus, műegyetemi tanár, akadémikus. Középiskolai tanulmányait a debreceni Állami Főreáliskolában végezte. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1918-tól a budapesti Állami Felső Ipariskola rendes tanára, 1940-től pedig a budapesti Műegyetem professzora, a II. számú Matematikai tanszék vezetője lett. A Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Kutató Intézetének egyik alapítója volt. 1931-ben Kőnig Dénes egy gráfelméleti tételének új bizonyítását és általánosítását adta, amely eredményeken alapulva később Harold W. Kuhn amerikai matematikus kidolgozta a világszerte ismert ún. magyar módszert. Legfőbb kutatási témái az algebra, az analízis, a geometria, a mátrixelmélet, a differenciálegyenletek és alkalmazásai területeiről származtak.

110 éve született Bálint Lajos mérnök

Bukarestben született Bálint Lajos (1911-1980) gépészmérnök, egyetemi tanár. A bukaresti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1938-ban, majd a Malaxa-művekben lett üzemmérnök, később pedig üzemvezető. 1943-ban került Csepelre, ahol a Weiss Manfréd cégnél lett üzemvezető, majd 1947-ben az utódintézmény, a Csepel Művek Szerszámgépgyárának főmérnöke. 1949-ben a Nehézipari Központ, majd a Nehézipari Minisztérium, azután a Kohó-és Gépipari Minisztérium osztályvezető-helyettese, majd osztályvezetője 1953-ig. Emellett 1948-tól az Állami Műszaki Főiskola tanára és a BME-n a gépgyártás–technológia egyik előadója lett. 1953–68 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) docens, majd egyetemi tanár, s emellett másodállásban 1948-60 között a Műszaki Könyvkiadó munkatársa volt. 1963-ban lett a miskolci egyetemen az általa alapított gépgyártás–technológiai tanszékvezetője, s mellette 1960-tól a Gépipari Technológiai Intézet Intézet igazgatója nyugalomba vonulásáig, 1976-ig. Kiemelkedő szerepe volt a gépgyártás–technológia felsőfokú oktatása hazai megszervezésében, és az ehhez kapcsolódó gépipari technológiai kutatások megindításában. Tagja volt az MTA Gépészeti Bizottságának, továbbá elnökhelyettese a Nemzetközi Hegesztési Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának. 1957-től szerkesztésében jelent meg a Gépipari zsebkönyvek sorozat.

120 éve született Szebellédy László kémikus

Rétságon született Szebellédy László (1901-1944) kémikus, egyetemi tanár, a Műegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetének igazgatója. A műszeres analízis legelső jelentős hazai fejlesztője volt. Munkatársával, Somogyi Zoltánnal együtt dolgozta ki 1938-ban az ún. coulometriás titrálás módszerét, amely mára az analitikai kémiának világszerte használt és továbbfejlesztett jelentős fejezetévé nőtte ki magát. Találmánya a katalitikus kronometriás módszer, az egyik legérzékenyebb analitikai eljárás, melynek segítségével mikrogramm vagy ennél is kisebb mennyiségben jelenlevő elemek is meghatározhatók.

180 éve született Gyengő László Viktor mérnök

Győr-Alsóvárosban született Gyengő László Viktor (1841-1884) építésvezető, a XIX. sz. második felének jeles vasútépítő mérnöke. A Pest-Losoncz-Besztercebánya, a Pest-Hatvan, és a dél-magyarországi vaspályákat az ő szakmai irányításával építették. Rész vett a Tisza-szabályozás munkálataiban is. Azon bizottságnak is tagja volt, amely az akkor már hivatalos állami nyelvet, a magyart bevezettette a vasúti munkálatok területén is. A segítségével épített vonalakon még ma is utazhatunk, s a kalauz is magyarul beszél. Legjelentősebb műszaki tevékenysége: a párizsi Eiffel cég magyarországi képviselőjeként ő vezette a budapesti Nyugati pályaudvar épületének építését. Az építkezés kivitelezői részvénytársaságok voltak: a francia Schneider, Fives-Lille, Eiffel cégek, és a Vitkovic-féle magyar vasmű. Eiffel irodája volt a fővállalkozó a tetőszerkezet nagy fesztávú elemeinek E. Polonceau által kikísérletezett rendszerét alkalmazta. A tervező August W. De Serres volt, az Osztrák–Magyar Államvasutak bécsi központi építészeti tervezője. A Nyugatiról szólva az idegenvezetők a párizsi torony miatt megemlítik Eiffel nevét – mi azonban gondoljunk a munkálatokat összehangoló magyar mérnökre, Gyengő Lászlóra

130 éve született János Viktor tervező

Vittorio Jano néven kivándorolt szülők gyermekeként San Giorgio Canavese-ben született János Viktor (1891-1965) autó-tervező és konstruktőr. Csupán húsz éves műszaki rajzoló, amikor a FIAT tervezési, majd fejlesztési osztályára került. Itt bizonyított és 1921-ben már a tervező részleg vezetője lett, részt vett a híres 2 literes versenyautó tervezésében. 1923-ban az Alfa Romeóhoz váltott, az Alfa Romeo P2-t ő tervezte. Ez nyolchengeres 140 lóerős motorral rendelkezett, és végsebessége 225 km/óra volt. Később megnövelték a teljesítményt 175 LE-re és két porlasztót helyeztek bele. Ez a versenyautó 1924-ben részt vett a II. Cremonai versenyen és sorra verte versenytársait, hét éven át veretlen volt. Az ő tervei alapján kezdték 1927-ben gyártani a 6C 1500-as Alfa autót. Ennek is nagy sikere volt. Cége a húszas években komoly válságon esett át, felszámolása is felmerült, de versenyautói sikereinek köszönhetően ez nem következett be. János Viktor folytatta világszínvonalú tervező munkáját, 1932-ben már az IRI-t (Institute for Industrial Reconstruction, Ipari Újjáépítési Intézet) vezette. Már nem csak a versenyjárművekre, hanem a közúti járművekre, buszokra, teherautókra összpontosították a termelést. Az Alfa Romeo újra felvirágzott, ez nagyban neki is köszönhető. Tervezői tevékenységét később más híres cégeknél folytatta: mind a Lanciánál, mind a Ferrarinál szívesen látott tervező volt. Munkásságának méltó emléket állítottak az Alfa Romeo és a Ferrari múzeumában is.

Könyv és a szerzői jog világnapja

1995-ben, az ENSZ oktatással, kultúrával, tudománnyal és kommunikációval foglalkozó világszervezete (UNESCO) a könyv napjává nyilvánította április 23-át, – William Shakespeare születésnapját – azzal a kiegészítéssel, hogy az egyben a szerzői jog világnapja is legyen, különös tekintettel az Internet elterjedésére.

120 éve született Bélteky Lajos mérnök

Mándokon született Bélteky Lajos (1901-1980), aki 1926-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Műegyetemen. 1926-tól 1929-ig az Elektromos Szerelési Vállalat alkalmazásában állt mint építésvezető mérnök, majd két éven át a bábolnai és kisbéri ménesbirtokok villamosítási munkálatainak vezetőjeként tevékenykedett. 1930-ban felvételt nyert a Budapesti Mérnöki Kamarába. 1931-től 1936-ig a Kereskedelemügyi Minisztériumban dolgozott, ezt követően tíz esztendeig az Iparügyi Minisztérium gépészeti főosztályának főmérnöke volt, majd 1946-tól három éven át az Építésügyi és Közmunkaügyi Minisztérium alkalmazta előadóként. 1949-től az Országos Vízgazdálkodási Hivatal mélyfúró csoportjának vezetői tisztségét látta el, ahonnan három év elteltével a Belügyminisztériumba került, itt a földtani főosztály főelőadója volt. 1953-ban átment az Országos Földtani Igazgatósághoz csoportvezető főmérnöknek, ahol 11 esztendőt töltött el. 1964-től 1975-ös nyugdíjba vonulásáig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) osztályvezetőjeként dolgozott. Jelentős mértékben hozzájárult a falusi ivóvízellátás javításához, miután az egyik kezdeményezője volt az úgynevezett törpe vízművek kiépítésének, amelynek segítségével az 1950-es évektől kezdve új alapokra helyezték Magyarországon a kistelepülések ivóvízzel való ellátását. Meghatározó szerepet vállalt többek között hazánk geotermikus viszonyainak feltárásában, a mélyfúrású kutak fejlesztésében és a hazai hévízkataszter összeállításában.

Szellemi tulajdon világnapja

Az ENSZ szakosított világméretű szervezete, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization – WIPO) 1967. április 26-án alakult. Küldetése: védje a szellemi tulajdont az egész világon, és ösztönözze, elősegítse a kreatív tevékenységeket. 2001-ben a saját születésnapját nyilvánította a genfi székhelyű WIPO közgyűlése a „szellemi tulajdon világnapjává”.

120 éve született Ötvös Dániel vegyész

Kolosváron született Ötvös Dániel (1901-1994) vegyész. Oklevelét 1925-ben a budapesti József Műegyetemen szerezte. A Hungária Műtrágya- és Kénsavgyárban üzemmérnökként kezdett, itt 1928-tól üzemvezető lett. 1935-ben Szegeden jogi doktorrá avatták. 1938-ban cégvezető főmérnökként az újonnan induló pápai gyárrészleg vezetésével bízták meg. Kidolgozták a trisó-gyártás technológiáját. 1944-ben a Budapesti Kén utcai Üzem vezetésére kapott megbízatást. Ezt követően a Műtrágya- és Erdőtakarmány-gyár műszaki vezetője, majd Peremartonban az Ipari Robbantóanyag-gyárba került. 1963-1972 közötti időszakban a Várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum első igazgatója volt.

Felhasznált irodalom:

• MMK Történeti (Bizottság) Munkacsoport: Magyar mérnökök évfordulói 2021-ben
  Internet: mmk.hu/kamarai/historia
• Évfordulóink a műszaki és természettudományokban
  MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága sorozatának egyes kötetei
• História – Tudósnaptár – Természettudósokhoz kapcsolódó évfordulók
  Internet: tudosnaptar.kfki.hu/historia
• Nagy Ferenc szerk.: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig
  1997. – BETTER – MTESZ – OMIKK
• Kenyeres Ágnes szerk.: Magyar Életrajzi Lexikon I-IV.
  1967-1990. – Akadémiai Kiadó
• Mérnöki évfordulók, emléknapok és programok – 2014. január 1-től havi bontásban
   Internet: mmk.hu/kamarai/historia
• Egyéb életrajzi és műszaki források

Készítette:

Sipos László József villamosmérnök, minőségügyi szakmérnök
Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Történeti (Bizottság) Munkacsoport tagja

Nyitókép: Fortepan