A fenntartható vízgazdálkodás területén ma már nem elvi döntéseket kell meghoznunk, feladatunk az, hogy a közös cél eléréséhez szükséges lépésekről, a végrehajtás módjáról, időtávjáról, a finanszírozás feltételeiről beszéljünk – mondta Áder János köztársasági elnök december 2-án a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) online konferenciáján.

 

Ismertette: nyolc éve, hogy megszületett Magyarország nemzeti fenntartható fejlődési stratégiája. Az első budapesti Víz Világtalálkozón, 2013-ban meghatározták a vízzel kapcsolatos célokat. Öt éve fogadták el az ENSZ fenntartható fejlődési keretrendszerét, az Agenda 2030-at, és ugyanabban az évben egyeztek meg Párizsban arról, hogy az éghajlatváltozás elszabadulását hogyan kívánják megelőzni. Utóbbi megállapodás végrehajtásakor fontos szerep jut a vízgazdálkodást érintő szemléletváltásnak. 2015-ben megszületett a Kvassay Jenő terv, az ország új nemzeti vízstratégiája – sorolta, hozzáfűzve, hogy „ezek mind-mind a fenntartható fejlődésünket szolgáló szemléletváltásra épülő tervek, megállapodások, szándékok”.

Áder János a konferencia résztvevőihez több kérdést is intézett, remélve, hogy a tanácskozás végére ezekre válaszok születnek. a szakembereknek egyebek közt arra kell választ keresniük, hogyan érhető el, hogy ne hagyja el több víz az országot, mint amennyi belép, vagy hogyan akadályozható meg az ország területe 8-10 százalékának az elsivatagosodása. Kifejtette: az ország víz és szennyvíz művei a legnagyobb energiafogyasztók közé tartoznak minden magyar városban. Tudható, hogy a szennyvízben több kiaknázatlan energia van, mint amennyivel ma a vízműveket működtetik, ezért fontos kérdés, hogy mi a teendő annak érdekében, hogy „átvágjuk ezt a gordiuszi csomót”.

A köztársasági elnök felvetette annak megvitatását is, hogy milyen döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy Magyarországon felgyorsuljon az integrált vízkészlet-gazdálkodás; mit kell tenni annak érdekében, hogy a vízközművek nagyobb vállalati hatékonysággal működjenek, és ahhoz, hogy a fejlesztésekben élen járó vízközművek tapasztalatait más bajban lévő cégeknél is alkalmazni lehessen.

Megválaszolásra vár az a kérdés is, hogy mire van szükség a vízhez kötődő adatbázisok összekapcsolásához és a digitális vízgazdálkodás feltételeinek a megteremtéséhez. A vízveszteséget csökkentő fejlesztéseket hogyan lehet úgy szakaszolni, hogy ne egy kezelhetetlenül nagy összeg rémissze el a döntéshozókat, hanem egy okosan szerkesztett és fokozatosan hasznot hajtó megújulás terve bontakozzon ki – húzta alá.

Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke szerint mind a vízkészletek, mind az infrastruktúra állapota miatt aggódik a társadalom, döntő többségük elkötelezett és nyitott egyrészt a társadalmi szolidaritásra, másrészt a jövő nemzedéke iránti elkötelezettségre. Ugyanakkor a feladatok elvégzéséhez nemzetközi együttműködés, digitalizációs fejlesztés és a jövő szakemberei is szükségesek. (MTI)