Az épületeknek egyre inkább okosnak és energia-semlegesnek kell lenniük. Ehhez adathálózatokra van szükség, amelyeknek természetesen bővíthetőnek kell lenniük. Az energiahatékony épületek jól szigeteltek, minimális légcserével. Ehhez műszaki szellőztető rendszerekre van szükség, amelyek helyet igényelnek. Mivel a helyiségek magassága korlátozott, egyre inkább a vasbeton födémeket fedezik fel szerelőszintként. Ez technikailag lehetséges ugyan, de csak akkor, ha jól megtervezik, és a szakágak összehangoltan dolgoznak.

Ahogy egy német statikus megfogalmazta, nem mindenki figyel a másik szakág tervére: „egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a kábelcsatornákat vagy a szellőzőcsöveket „vadul”, azaz össze-vissza fektetik le a födémbe. Sokszor elvágják a kötéseket annak érdekében, hogy helyet biztosítsanak a fűtőkábeleknek. Mindezt anélkül, hogy erről bárkit is tájékoztattak volna, vagy a terven bejelölték volna a változást. Ha a födém stabilitása veszélyeztetett, mert például eltávolították a vasalást, le kell állítanom a betonozást. Az építkezés áll, amíg nem tisztázódnak a tények. Ha a csövek elhelyezésének tervét benyújtják esetlegesen megerősített födémmel, azt is ellenőriznem kell. Mindeközben az építkezés több hétig áll, a költségek az egekben. Annak elhárítása is igencsak költséges, ha a vasalat a rengeteg, a betonfödémbe zsúfolt műanyag cső hatására „felúszik” és egyenetlenné teszi a födém felületét. 

Az épületek intelligensebbé válnak („okosépületek”). Egyre több rendszert látnak el, nemcsak árammal, hanem intelligens vezérlőkkel is. Azt szeretnénk, hogy mobiltelefonon követhessük a beltéri kamera közvetítette képet, gombnyomásra mozogjanak a redőnyök, és kapcsolódjanak fel a lámpák. Az épület automatizálása megköveteli, hogy az ajtók és ablakok érzékelőkkel legyenek felszerelve. Másik fontos trend, hogy az épületek egyre energiahatékonyabbak. A szinte teljes körűen szigetelt és lezárt házakban a megfelelő légcseréhez légtechnikai rendszerekre van szükség. Ezenkívül az is elvárás, az elektromos és az informatikai rendszerek a jövőben is könnyen bővíthetőek legyenek, amit az üres csőrendszerek tesznek lehetővé.

Ezek a csőrendszerek helyigényesek. Az álmennyezetek jók erre a célra, de csökkentik a szoba magasságát, vagy elrejtik a látszóbetont, ami az építészeti koncepció része. Ha ezt nem akarjuk, akkor csak az marad, hogy a beton mennyezetben rejtjük el ezeket a csöveket. Ez megvalósítható, de előre meg kell tervezni, megfelelően kommunikálni és mindezt jól össze kell hangolni az építésszel, a műszaki berendezések tervezőjével és a kivitelezést irányító építőmérnökkel. A német építészek és mérnökök díjazási rendjéről (Honorarordnung der Architekten und Ingenieure, HOAI) szóló szabályrendszer szerint is a fenti három szakembernek – az építész irányításával – együtt kell működni olyan esetekben, amikor a födémbe csöveket építenek be. (A HAOI szerint egyébként a falakban futó vezeték- és csőrendszer tervezése alapszolgáltatás, míg a födémben futó hálózat tervezése külön honoráriumért történik.) Mindennek célja németesen pragmatikus: a födémbe történő beépítést úgy kell megtervezni, hogy a szakkivitelező hiba nélkül megvalósíthassa. 

Forrás: www.deutsches-ingenieurblatt.de/