A cím is erősen félrevezető, hiszen általános digitális képzettségi (sugallt felkészültségi) hiányról beszél, majd a sajtóközlemény tartalmában már szűkíti a problémát a BIM-technológiákkal kapcsolatos oktatási, képzési problémákra. A cikk szemléletmódjával és megállapításaival nem tudunk egyetérteni!

Vajon tényleg az építőmérnökök az ország kerékkötői?

A cikk az építőmérnökökről szól, talán annak is köszönhetően, hogy építőmérnökök gyakorlatilag kizárólag az építőiparban tevékenykednek, míg az építőiparban is szerepet játszó egyéb fontos mérnöki szereplők (gépészek, villamosmérnökök stb.) több olyan, építőipartól távol eső területen (gépipar, autóipar, robotika, automatizálás stb.) is jelen vannak, mely területek hihetetlen dinamizmussal fejlődtek az elmúlt két évtizedben. Egyszerűen más fejlődési úton járnak, köszönhetően a globális technológiai haladásnak. Ezért is megtévesztő egy ilyen általános kijelentés.

Építőmérnöki végzettséggel az építő­ipar számos területén lehet tevékenységet (fejlesztés-kutatás, oktatás, ter­ve­zés-szak­ér­tés, projektirányítás, lebonyolítás, kivitelezés, műszaki ellenőrzés, építőanyag-gyártás, ke­reskedelem…) folytatni, mely tevékenységeket az általánosítás egy kalap alá vett, kijelentve/megkérdőjelezve bármely területen a „digitálisan” képzett építőmérnöki jelenlétet Magyarországon.

Természetesen sok olyan kérdés felmerül a cikkel kapcsolatban, amiről érdemes részletesebben is beszélni. Nyilvánvalóan felsejlik a sorok között a közleményt jegyző vállalkozás – mint egy nagy nemzetközi szoftverfejlesztő és forgalmazó csoport magyarországi tagja – üzleti érdeke, de ettől függetlenül érdemes beszélni a felvetett BIM-alkalmazási problémáról, megvizsgálva a jelenlegi helyzetet, az ide vezető utat és legfőképpen a fejlesztési lehetőségeket, elsősorban, de nem kizárólagosan a BIM-alkalmazásban alapvető szerep játszó tervező-szakértő területre fókuszálva.

De meddig is kell leásni, hogy a gyökérokokat megtaláljuk? Három igen fontos hatást kell megemlítenünk, mely az építőipar tervező-szakértő mérnökvállalkozásait alapvetően befolyásolta, befolyásolja:

a) A rendszerváltozás után kialakult építőipari struktúra az elemeire szétrobbantott állami nagyvállalatok romjain alakult ki, jellemzően mikovállalkozások sokaságából. Ezek a vállalkozások a felhalmozott szakmai tapasztalaton (tudáson) túlmenően más indulótőkével nem rendelkeztek. Ez nem tette lehetővé a gyors ütemű technikai, ­technológiai fejlődést. Hiba lenne e rendszer miatt a vállalkozásokat okolni, hiszen ezeken a területeken nem történt tőkeinjekció, nem álltak erős, stabil gazdasági hátteret biztosító (nemzetközi) vállalkozások a cégek mögött. (Mi több, lehetőség sem volt máshol elhelyezkedni…) Az a „cégkultúra”, amit sok egyéb területen értelemszerűen hoztak magukkal a nemzetközi nagyvállalatok, itt szintén hiányzott. Tehát: gyakran tőkehiányos, emiatt rosszul felszerelt, komolyabb beruházásra (eszköz, illetve képzés) képtelen cégekről kellett és kell nagyrészt még ma is beszélnünk, melyek érdemi dotációban soha nem részesültek.

b) Az építőipari műszaki-szellemi munka hazai megbecsülése mélyen alulmúlja az egyéb szellemi területeken, illetve az építőipar egyéb szegmenseiben tapasztaltakat. Itt is idézhetnénk nagy magyar klasszikust „Kis pénz, kis foci…”, hiszen értékarányos díjazás nélkül nem lehet elvárni komoly fejlesztésre fordítható keretet.

c) Az építőipar ijesztő volatilitása tovább gyengítette ezen cégek stabilitását. Legyünk itt egyértelműek: ezeket a hullámzásokat nem maga az építőipar okozta, sokkal inkább világgazdasági változások, elhibázott politikai és gazdaságpolitikai döntések és társadalmi jelenségek. A tervezőirodák a nehéz időszakokban is csak azt kapták, amit a politika támogatásként adott. Semmit.

Ennek ellenére a tervező-szakértő irodák a kezdeti papíralapú tervezési technikáról (csőtoll-pausz, írógép) folyamatosan átálltak a digitális technika (számítógép alapú munkavégzés) alkalmazására. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy a digitális technológia alkalmazásának csak egy kis része a cikk alapját képező BIM-modellezés. A mai tervezési gyakorlatban az építőmérnöki tevékenység igényli talán a legnagyobb szoftveres-hardveres felkészültséget. Ezen tevékenység során a szokásos írásos dokumentációk előállítása mellett a 3D számítási modellezés, szerkezeti elemek méretezési eljárásai, valamint a rajzi (gyakran 3D modellalapú) kidolgozás egyaránt feladatként jelentkezik. A mai modern szoftveres igények mellett egy munkaállomás hardveres-szoftveres költsége könnyedén meghaladhatja az 5 millió forintot, mely nem egyszeri beruházás, hanem az elavulás és szoftverkövetés miatt folyamatos költségtényezőt jelent. Ennek ellenére a tervező-szakértő vállalkozások nagy része elkötelezett a folyamatos fejlődés fenntartásában. Ezt mutatja, hogy a cikkben hivatkozott, alapvetően BIM-alapú szoftvereket forgalmazó cégek bevétele jelentősen növekedett.

Visszatérve az építőmérnökség digitális felkészültségére, elegendő csak arra gondolnunk, hogy a 3D, majd BIM tervezési technológiák alkalmazásában az építőmérnökök elöljártak. E területen az acélszerkezetek és előregyártott vasbeton szerkezetek tekintetében már évtizedes tapasztalatról és gyakorlatról beszélhetünk, de egyre elterjedtebb a gyártói kapcsolattól független építőmérnöki területeken alkalmazott 3D-s és BIM-tervezés is. Természetesen további jelentős fejlesztésekre lenne szükség, melynek felgyorsításához az egyéb gazdasági területeken már napi gyakorlatot jelentő célzott támogatási rendszerek kidolgozása szükséges.

Általában kedvezőtlen ma az építőipar megítélése, az építőmérnökök tevékenységét nagyon kevéssé ismeri a társadalom (nézzük csak meg az állami kitüntetések „célszakmáit” – nos, nem a mérnökök vannak fókuszban). A kedvezőtlen kép természetesen bélyeget nyom a felsőoktatásra is, drasztikusan csökkent az építőmérnöki képzésekre jelentkezők száma, még ijesztőbb a mesterképzésben részt vevő hallgatók létszáma, de az utánpótlás csökkenése az oktatói gárdában is megjelenik. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ez rövid időn belül meggyengíti a szakmát, a mérnökhiány mára égetővé vált, sokszor a beruházásokat is akadályozza. Saját farkába harapó kígyót látunk.

Az építőipar sokszor említett problémáit érintve akaratlanul is felmerül a gondolat, hogy a hazánkban gyárat építő multinacionális – nem építőipari – vállalkozásoknak juttatott kedvezmények (esetenként többévi bérköltségről, vissza nem térítendő pályázati támogatásról beszélhetünk!) csekély hányada is nagyon jelentősen javíthatna a hazai mérnökvállalkozások helyzetén, mégsem látunk hasonló szándékot, illetve lépéseket.

Az építőipar mindig „helyi műfaj”, szükségszerűen hazai szolgáltatók végzik a tevékenység zömét. Sok egyéb iparág nem ilyen, autóipar nélkül működhet egy ország (működik is, sok), de építőipar nélkül nem. Ezért is nyilvánvaló, hogy stratégiai ágazatról van szó, ugyanúgy nem létezhet egy ország építőipar nélkül, mint egészségügy nélkül.

Az építőipar hatékonyságának növelése érdekében tett erőfeszítések (fejlesztési, működési pályázati támogatások kidolgozása…) is elsősorban a gyártói-kivitelezői szegmenset támogatják, megfeledkezve a fejlett technológiák alkalmazhatóságában meghatározó szerepet játszó tervező-szakértő mérnökirodák fejlődési lehetőségeinek biztosításáról.

A felvezetőben említett PR-közlemény címe önmagában is káros, hiszen kiválóan alkalmas arra, hogy a szakma reputációját tovább rontsa. Nem lehet általánosító véleményt alkotni egy szakterület felkészültségéről. Meg kell érteni, hogy nem ez a helyes irány (éppen úgy, mint ahogyan az sem segít, ha a kórházi állapotokat kritizáljuk nyilvánosan, megoldási javaslat nélkül). Sokkal inkább azt kell megkeresnünk, hogy mit tehetünk a szakma erősítése érdekében. Javaslataim az alábbiak:

• A sokszor, több fórumon is kommunikált kormányzati törekvések egyik hangsúlyos eleme a hazai vállalkozások fejlesztése, digitalizációja, a magas hozzáadott értékű tevékenységek támogatása. Remek – és nemzetgazdasági szempontból csekély költségű! – lehetőség kínálkozik a mérnökök „digitális” képzésére, mely az MMK – és természetesen a vezető szoftverforgalmazók – bevonásával a kötelező éves szakmai képzés részévé válhatna. Biztos, hogy megfelelően felépített (többszintű) képzés – mely a „BIM-törekvéseket” is támogatná – a mérnökök széles körét segítené (és nagyon pozitív fogadtatása lenne). A kormányzat támogatásával egy ilyen program nagyon gyorsan életre kelthető volna.
• Át kell gondolni, hogy a felsőoktatással kapcsolatban gyakran említett duális képzés életszerű-e, illetve miként valósítható meg az építőmérnökök képzésében (nincsen értelme a győri Audi-gyár ismert modelljét erőltetni, ez szemmel látha­tóan nem működik az építőiparban).
• Meg kell teremteni az építőmérnökök képzésében annak lehetőségét, hogy erős mesterképzésben vehessen részt a hallgatók jelentős hányada, mert ennek hiányában nem hozhatók be a tapasztalt lemaradások. Természetesen a képzés része kell hogy legyen a modern digitális eszköztár megismerése is.
• Végül nagyon fontosnak gondolom, hogy a hazai építőiparban domináns súllyal jelen lévő mikrovállalkozások (tervezőirodák) a kkv-szektorhoz hasonlóan részesedhessenek a kormányzati forrásokból. Jó terv nélkül nincs jó építmény!

Nem kérdés, hogy a szakma széles ­körű képzése, fejlesztése kiemelten fontos – nagyon gyorsan változó világban élünk. A kamara képes az említett digitális képzés keretrendszerének megteremtésére, de ehhez szükségünk van a kormányzat támogatására is. Bizton állíthatjuk, hogy az e célra fordított összeg sokszorosa jelenhet meg nagyon rövid idő alatt a gazdaság teljesítményében – a felkészült mérnökszolgáltatók magasabb hozzáadott értékének köszönhetően.