Tíz évvel ezelőtt jelent meg a világ legtekintélyesebb tudományos folyóiratában, a Nature-ben az a közlemény (Johan Rockström (2009), A safe operating space for humanity, Nature Vol. 461, 472–475.), amely a Földnek mint az emberiség élőhelyének kritikus működési feltételeit tárgyalta. 9 planetáris jellemzőt és a hozzájuk tartozó korlátokat mutatták be. Ezek közül 6 úgy-ahogy rendben van, azonban 3, közöttük a klímaváltozás mértéke, túllépte a kritikusnak tekintett értéket. Összehasonlítva a légkör jelenlegi CO2-koncentrációját (400 ppm) az iparosodás előtti (280 ppm) vagy a kritikus (350 ppm) értékkel, látható, hogy ez olyan terület, amelyen az emberiség lépéskényszerben van. Azok számára, akik a szén-­dioxid jelentőségét kétségbe vonják, a klímaváltozás másik mérőszáma, a sugárzási kényszerként (A Föld légkörében elnyelt és kisugárzott energia különbsége, mértékegysége: W/m²) kifejezett mennyiség változása lehet bizonyító erejű, ami jelenleg ­1,5 W/m², a kritikus 1,0 W/m² helyett (Will Steffen, Johan Rockström, Robert Costanza, How Defining Planetary Boundaries Can Transform Our Approach to Growth, The Solutions Journal, Volume 2, Issue 3, May 2011, 59–65.).

Megközelítések

A klímaváltozás megfékezésére tett nemzetközi erőfeszítések eredményei és kudarcai az ábrán (Le Quéré, C. et al. Global Carbon Budget 2018, Earth Syst. Sci. Data, 10, 2141-2194, https://doi.org/10.5194/essd-10-2141-2018, 2018.) láthatók. Az Európai Unió évtizedek óta élenjáró szerepet tölt be a globális felmelegedés megfékezésére, erre szolgál pl. a mesterséges szén-dioxid-­piac, az ún. EU-ETS, a kibocsátások csökkentésére. Másik megközelítés az alkalmazkodás a nem kívánt helyzethez. Nagy értékű – különösen a hosszú üzemidejűnek szánt – beruházások komoly veszteségének lehetőségét hordozza, ha figyelmen kívül hagyják a klíma megváltozásából eredő változó körülményeket, követelményeket. A befektetőket, az emberek egészségét és a természeti környezetet egyaránt megvédeni kívánó jogi szabályozás újabban a létesítés környezeti engedélyezésének részévé tette a klímaváltozás hatásainak vizsgálatát. A 314/2005. (XII. 25.) számú, a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendelet módosítása előírja, hogy meg kell vizsgálni a tervezett létesítmény éghajlatváltozással szembeni érzékenységét, a telepítési hely és a feltételezhető hatásterület kitettségét, az egyes éghajlati tényezők lehetséges hatásait, kockázatait, továbbá be kell mutatni a tervezett tevékenységre vonatkozóan az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást is. Ezt a tevékenyéget a különböző környezetvédelmi szakterületek szakembereinek – a vizsgálatok komplexitása okán – a tervezőkkel közösen kell elvégezniük. A feladat kapcsán számos új fogalom és tevékenység jelentkezett, olyanok, amelyek még a frissnek számító felsőfokú tananyagokban sem találhatók meg. Ezért az MMK Környezetvédelmi Tagozata a szakemberek munkája segítésére szakmai útmutatót dolgozott ki, amelynek főbb elemeit foglaltuk össze.

Tennivalók

Új beruházások esetén az ­éghajlatvédelmi szempontokat már a tervezés első fázisában szükséges vizsgálni, hiszen a vizsgálatok eredménye vezethet olyan megállapításokhoz, melyek a beruházás alapvető feltételeit is megváltoztathatják.
Példaként hozható fel a csapadékvíz-elvezető rendszerek megfelelő tervezése. A tervezők az elmúlt évtizedek statisztikai adatsorára alapozva dolgoznak. Az érvényben lévő, elérhető szabványokban található eloszlásfüggvények nem a mai valóságot írják le, hiszen a kiadásuk óta eltelt időszakban számban, kiterjedésükben és intenzitásukban is megnövekedtek a szélsőséges időjárási jelenségek, így azok a jelen állapotokra már nem alkalmazhatók.

Ismeretes az is, hogy az éghajlatváltozás befolyásolja a nukleáris erőművek teljesítményét. Egyrészt a magasabb környezeti hőmérséklet eleve csökkenti az erőmű hatásfokát, másrészt a kibocsátott kondenzvíz megengedett hőfoka törvényileg szabályozott. Emiatt a 2003. évi európai hőhullám során több mint 30 erőművet kellett leállítani vagy korlátozni. A különböző műszaki létesítmények, illetve tevékenységek előkészítése során az alábbi fázisokban szükséges a klímaváltozással kapcsolatos szempontokat figyelembe venni:
• koncepciók, stratégiai dokumentumok;
• döntés-előkészítő tanulmányok (előtanulmányok, konfliktusfeltárás, helyzetfeltárás, előzetes megvalósíthatósági tanulmány);
• megvalósíthatósági tanulmány (tanulmányterv, költség-haszon elemzés);
• környezetvédelmi engedélyezéshez szükséges dokumentációk;
• engedélyezési tervek;
• tendertervek;
• kiviteli tervek;
• üzemeltetésre vonatkozó tervek (haváriaterv, technológiai leírás, fenntartási terv).

A felsorolt tervszintek céljaira más és más részletezettséggel állnak rendelkezésre az éghajlatvédelmi vizsgálathoz szükséges műszaki adatok. Minden esetben szükséges a tervezés tárgyát képező létesítmény teljes körű áttekintése, amelyhez elengedhetetlenek a projektvezetővel és a különböző szakterületekért felelős szakági tervezőkkel történő egyeztetések.

Fontos lépés az éghajlatvédelmi vizsgálat integrálása a tervezési folyamat ütemtervébe, annak érdekében, hogy minden a tervezéssel érintett szereplő tájékozódhasson a vizsgálat folyamatáról és majdani eredményeiről. Az ütemtervben való szerepeltetés biztosítja, hogy minden érintett szereplő tájékoztatást kapjon a vizsgálatban betöltött szerepéről és felelősségéről. A gyakorlatban célszerű a projektindító egyeztetésen tájékoztatni az érintetteket a vizsgálat folyamatáról, és a fontosabb lépéseket az ütemtervben is rögzíteni.
A vizsgált műszaki létesítményeket, illetve tevékenységeket a lehetőségekhez képest a legpontosabban kell megismerni, fel kell tárni, hogy ezek méretezését, technoló­giá­ját milyen mértékben és hogyan befolyásolják az éghajlati paraméterek, illetve az éghajlatváltozással összefüggésbe hozható jelenségek. Meg kell ismerni az adott létesítmény, illetve tevékenység azon jellemzőit és folyamatait, amelyek összefüggésbe hozhatók az éghajlatváltozás fokozódásával.
Kiemeljük, hogy az időben történő, megfelelő kommunikációval hatékonyan elő lehet segíteni azt, hogy a releváns döntéseknél figyelembe vegyék az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontokat.

Javaslatok az építés, a kivitelezés és az üzemelés időszakára

Az éghajlatvédelmi vizsgálatnak a tervekre vonatkozó javaslatok mellett egyaránt ki kell térnie a kivitelezés, az üzemelés fázisára is. A kivitelezésre vonatkozóan szükséges előírni azon javaslatokat, amelyek segítségével növelhetjük az adott műszaki létesítmény ellenálló képességét a klímaváltozás várható hatásaival szemben. Javasoljuk, hogy ezen intézkedések kidolgozása során is legyenek bevonva a kivitelezés folyamatában és a technológiákban jártas szakemberek.

Az üzemelés időszakára vonatkozóan fontos felhívni a figyelmet minden olyan kockázatra, amelynek a bekövetkezési valószínűsége akár kisebb mértékben is, de fennáll. Ezen kockázatok kezelésére meg kell határozni azokat a megelőző és veszélyelhárító üzemeltetési gyakorlatokat, amelyekkel kizárható vagy csökkenthető az esetleges káresemény, vagy az abból fakadó további negatív következmény. A megelőző és veszélyelhárító gyakorlatok megtervezéséhez célszerű bevonni a létesítmény majdani üzemeltetőjét is.
Az üzemeltető részére célszerű előírni, hogy minden klímaváltozással összefüggésbe hozható káreseményt gondosan szükséges dokumentálni, monitorozni, részletezve a kialakulásukhoz visszavezethető okokat, megalapozva ezzel a későbbiekben szükséges megelőzés vagy hatásmérséklés lehetőségét. Néha az üzemeltetéssel kapcsolatban szükséges javaslatot tenni az éghajlatváltozás által befolyásolt me­teorológiai paraméterek mérésére vonatkozó monitoringrendszer felállítására és monitoringterv készítésére. Az eredmények nyomon követésével és kiértékelésével az üzemelő létesítmény kapcsán a releváns kockázatokról kaphatunk a tervezés fázisánál is pontosabb információkat. Ezekre alapozva megvalósítható egy klímatudatosabb üzemeltetési gyakorlat.

A tevékenység éghajlatvédelmi szempontú besorolása

Az éghajlatváltozás valamilyen módon minden tevékenységet, beruházást érint. A felmelegedés növekvő üteme és nagyságrendje, továbbá az éghajlati rendszerben tapasztalt más változások növelik a súlyos, átfogó és esetenként visszafordíthatatlan káros hatások kockázatát. Az éghajlatváltozás befolyásolni fogja a környezeti és társadalmi rendszereket – amelyek körülveszik a fizikai eszközöket és infrastruktúrákat –, s azok kölcsönhatását ezekkel a rendszerekkel. Az érintettség mértéke az egyes tényezők és éghajlati paraméterek függvényében azonban már változó mértékű. Nyilvánvalóan minél nagyobb volumenű egy beruházás, annál összetettebb feladat elemezni az éghajlatváltozással összefüggő várható kockázatokat. Azonban önmagában egy projekt nagysága nem határozza meg annak klímaérzékenységét.

Széles a vizsgálandó éghajlati paraméterek köre. Ezek nem kimerítő listája:
• Átlagos hőmérséklet emelkedése.
• A nyári napok és a hőségnapok számának növekedése.
• Átlagos napi hőingás növekedése.
• Éves csapadékmennyiség csökkenése, évszakos eloszlásának változása.
• A száraz időszak hosszának növekedése.
• Felszíni vizek átlaghőmérsékletének lassú növekedése.
• Viharos időjárási események számának és intenzitásának növekedése.
• Villámárvíz előfordulási gyakoriságának és intenzitásának növekedése.
• Árhullámok gyakoriságának és intenzitásának növekedése.
• Belvíz kialakulása gyakoriságának növekedése.
• Felszíni vízkészletek csökkenése.
• Felszín alatti vízkészletek csökkenése.
• Erdőtüzek gyakoriságának növekedése.

Előfordulhat, hogy egy kisebb beruházás – főleg, ha városi környezetben valósul meg – komolyabb vizsgálatokat igényel. Ugyanakkor a környezetvédelmi szakértői munka során találkozhatunk számos előzetes vizsgálathoz kötött beruházással, engedélyköteles tevékenységgel, amely során az éghajlatváltozással összefüggő hatások kisebb jelentőségűek. Ilyenkor az elemzések egyszerűsítése szükséges. Fontos, hogy az egyszerűsítésekkel ne okozzunk hibát, és segítsük feltárni azokat a pontokat, melyeknél akár a beruházás, akár az üzemeltetés során lehetőség kínálkozik a kibocsátás csökkentésére vagy az adaptációs kapacitás növelésére. Ennek érdekében az előzetes vizsgálatot minden esetben kellő körültekintéssel szükséges elvégezni.

Előzetes érzékenységvizsgálat és kitettségvizsgálat

Az előzetes érzékenységvizsgálat feladata, hogy azonosítsa azokat a tényezőket és éghajlati paramétereket, amelyek hatással lehetnek az adott tevékenységre, beruházásra. Továbbá adjon támpontot a szakértőknek, illetve a hatóságoknak, hogy döntést hozzanak arról, mely éghajlatvédelmi paraméterekre, illetve mely folyamatokra szükséges részletesebb érzékenységvizsgálatot végezni. Miután a tervezett tevékenység érzékenységét az előzőekben ismertetettek szerint meghatározták, a következő lépés annak eldöntése, hogy a tevékenység megvalósításának helyszíne ki van-e téve és milyen mértékben az éghajlatváltozásnak. A kitettségvizsgálatot azoknál az éghajlati paramétereknél végezzük el, ahol az érzékenységvizsgálatnál jelentős hatást állapítottunk meg. A kitettségvizsgálat során törekednünk kell az egyes éghajlati paraméterek térségi szintű adatainak, klímamodell-eredményeinek összegyűjtésére. Erre több irodalom, szakmai anyag és adatbázis is segítséget nyújthat.

Az alapadatok forrásai

A klímavédelmi kockázatelemzéskor minden esetben gondosan fel kell tárni a felhasználható, illetve a felhasználni szükséges meteorológiai és vele összefüggésbe hozható adatokat. Fontos kiemelni, hogy az interneten fellelhető adatok köre nem minden esetben megbízható vagy elégséges.

Magyarország minden megyéjére kidolgoztak megyei klímastratégiákat, amelyek egységes módszertan alapján készültek, adataik sok esetben jól használhatók. Feltérképezték az egyes térségek veszélyeztetettségét, és a legtöbb munkában klímamodellekre vonatkoztatott adatokat is találhatunk. A kitettségvizsgálat során javasoljuk a releváns megyei dokumentum áttekintését. Másik lehetőség a Magyar Földtani és Geo­fizikai Intézet által létrehozott Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer használata, két klímamodell eredményeire támaszkodva tudjuk bemutatni az egyes éghajlati paraméterek változásait az elkövetkező 30 évre vonatkozóan. Ennek az adatbázisnak a használatát kifejezetten javasoljuk a kitettségvizsgálathoz, de az adatok és a klímamodellek bizonytalansága miatt egyes éghajlati paramétereket fenntartással kell kezelni. Alapelvként azt ajánljuk szem előtt tartani, hogy azok az éghajlati paraméterek, amelyekre jelentős hatással bírnak a mikroklimatikus viszonyok (csapadékintenzitás, szélerősség), ott inkább a helyi, statisztikai adatokon alapuló megközelítést javasoljuk. Ilyenek például a hirtelen lezúduló csapadék mennyiségi mérései (intenzitásadatok). Az említett adatbázis napi csapadékintenzitás-értékei nem nyújtanak elegendő támpontot. Órás vagy még inkább 10 perces intenzitásadatok csak az OMSZ-től kérhetők le, ahol korlátozott számú meteorológiai állomásra állnak rendelkezésre adatok. A jövőben éppen ezért fontosnak tartjuk szorgalmazni az újabb és újabb meteorológiai állomások felállítását és a mért adatok nyilvánosságának erősítését.

A kitettségvizsgálat és a potenciális hatások azonosítása

A kitettségvizsgálatot azoknál az éghajlati paramétereknél végezzük el, ahol az érzékenységvizsgálatnál jelentős hatást állapítottunk meg. Az értékelés során a klímamodell-eredményeket megvizsgálva a terület kitettségét három kategóriába soroljuk: magas, közepes és alacsony. A potenciális hatások az érzékenységtől, illetve a helyszín éghajlatváltozásnak való kitettségétől függenek. A tevékenységet érő potenciális fizikai hatások az esetben fordulhatnak elő, ha érzékeny egy adott éghajlati paraméterre, és ezzel egy időben a helyszín ki van téve az adott éghajlati paraméternek. A két feltétel fennállása esetén az érzékenység, valamint a kitettség mértékének nagyságából a potenciális hatás mértéke is meghatározható.

A kockázat mértéke a károsodás nagyságát és előfordulásának gyakoriságát együtt fejezi ki. Ha az előzetes elemzés során bizonyos hatások közepes mértékű vagy jelentős besorolást kaptak, kockázatértékelést kell végezni minimum 30 éves időtartamra. A kockázatértékelés során vizsgálni szükséges a meglévő kockázatcsökkentő intézkedéseket is, amelyek vagy a bekövetkezés valószínűségét, vagy a hatás súlyosságát, esetleg mindkettőt csökkentik.

A kockázatértékelés során érdemes alapul venni a korábbi üzemeltetésből származó tapasztalatokat is. Például, ha az adott területen eddig is előfordult áramkimaradás a hálózati infrastruktúra állapota miatt, akkor a viharos időjárási események növekedésének kitett telephelyen a bekövetkezés valószínűsége nagyobb lesz. Amennyiben kellően gyors felügyeleti rendszer kapcsolódik az adott kockázathoz, akkor a kár mértéke kisebb lesz, mivel a kárenyhítő tevékenység gyorsabban megkezdhető.