Egy „raklap” digitális, okos eszköz és szolgáltatás meglététől még nem lesznek „okosak”, és főleg nem élhetőbbek a településeink a smart city szakértő szerint. Pedig a forró és száraz nyár itt kopogtat az ajtónkon: az aszály már tavasszal beköszöntött az ország egyes részein, és idén is hőségriadókra és trópusi éjszakákra számíthatunk. Hogyan kerülhetnénk el az egyre okosodó városainkban a vízhiányt és a hőgutát? Erre kerestük a választ szakértők segítségével.

Házhoz jönnek a trópusi éjszakák

Idén nyáron is a Bahamákon érezhetjük magunkat – legalábbis ami a nappali, sőt az éjszakai hőmérsékletet illet. A húsz fok feletti úgynevezett trópusi éjszakák – amelyből 2024-ben országos szinten új rekord született – különösen megviselik a szervezetet a rossz alvásnak, illetve a szív- és érrendszeri panaszoknak köszönhetően, ráadásul erősen megterhelik a városi hűtési infrastruktúrát és tovább súlyosbítják a hősziget-hatást. A hűsítő, szálló port megkötő parkok, vagy akár zöldtetők természetes légkondicionálást jelenthetnének, ám a városi zöldterületek nem maradnak fenn átgondolt csapadékvíz-gazdálkodás nélkül, különösen nem akkor, ha a hőhullámok miatt még az ivóvízhasználatot is korlátozni kell.

Digitalizációból jeles, csapadékvíz-gazdálkodásból elégséges

Budapest sok szempontból, például a mobilitási digitalizáció vagy az innovációs ökoszisztéma viszonylatában potenciális okosváros, a hazai smart city éllovasok között szerepel Szeged és Debrecen is. Ám az okosváros szakértő szerint itt az idő, hogy az élhetőség kerüljön a településtervezés és fejlesztés fókuszába. – Nem „kütyü-oldaláról” kell megfognunk az okos városokat, hanem arra kell törekednünk, hogy komplex szemlélettel élhetőbb települést teremtsünk: egyszerre vegyük figyelembe a fenntarthatóság valamennyi – környezeti, gazdasági és társadalmi – aspektusát. Ezek mögé kell rendelni a smart megoldásokat, nem pedig fordítva – magyarázza Kulcsár Sándor közgazdász, okosváros szakértő. Az élhetőség szempontjából pedig a kulcsszó a környezeti fenntarthatóság, ami a gyakorlatban az energiatakarékosság és a zöldfelületek arányának növelése mellett az okos vízgazdálkodást, csapadékvíz felhasználást jelenti. Sajnos ma Magyarországon az országszerte jellemző hagyományos, „egycsatornás” rendszerek célja, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk az esővíztől – amit aztán szárazság idején vezetékes vízzel próbálunk pótolni – több, kevesebb sikerrel.

Lehetne ezt okosabban is csinálni?

Röviden: igen. Sok kütyü sokra megy, ha rendszerszinten kapcsolódnak össze. A szenzortechnikán és adatalapú vezérlésen nyugvó eszközök jelentősen csökkenthetik a vízfelhasználást és valóban élhetőbbé teszik a városainkat. Az intelligens, vízvisszatartó ún. kék-zöld tetőkkel például a városi hősziget hatást jelentősen csökkenteni lehet, hiszen segítségükkel 4 fokkal hűvösebb lehet a beltéri levegő, ráadásul akár 10 decibellel képesek csökkenteni az utcáról beszűrődő zajt. Az első zöldtetőként, közösségi kertként és esővíztározóként is funkcionáló ún. PolderRoof rendszert 2013-ban telepítették Amszterdamban.

Bár a legjobb vízmegtartást a gyep-, cserje- és lombkoronaszintet is magába foglaló, talajkapcsolatos növényzet biztosítja, urbánus környezetben nincs mindig lehetőség, hely a minőségi zöldfelületek létrehozására. Ilyenkor jelentenek segítséget az intelligens csapadékvíz-menedzsment rendszerek, mint például a Wavin StormHarvester megoldása, mely az időjárás-előrejelzés alapján automatikusan szabályozza, hogy a tetőkről vagy burkolt felületekről érkező esővizet tárolják, és később öntözésre használják fel, vagy elszikkasszák. Így továbbra is megtartják az esővizet, de egyúttal helyet szabadítanak fel a várható csapadéknak, amelyet egyben lezúdulva nem tud a talaj elvezetni. Ilyen megoldás működik többek közt Dublinban, vagy a brit királyi család észak-ír Hillsborough birtokán is.

Mit mondanak a hazai szakértők?

A Wavin által megkérdezett tervezők és kivitelezők szerint az utóbbi években érezhetően növekszik az igény az okosváros megoldások iránt Magyarországon, nem csak a lakóépületek, társasházak, hanem a középületek esetében is – ám mindössze minden ötödik szakember dolgozik adatszolgáltatásra alapozott, integrált rendszerekkel. A legnagyobb népszerűségnek jelenleg azok a digitális szabályozórendszerek örvendenek, amelyek az épületek belső komfortjának biztosításáért felelnek, úgy mint fűtés, hűtés és szellőzés. Ezek a szabályzók sok esetben komplett okosotthon rendszerek alkotóelemeivé is válhatnak és részt vehetnek további rendszerekkel (pl. árnyékolástechnika, világítástechnika) való optimalizáció kialakításában is. – A hazai települések lehetőségeikhez mérten igyekeznek fenntartható egyensúlyt teremteni egy brutálisan komplex rendszerben, nagy hiba azonban mindig a közösség problémamegoldó képességében bízva, kívülről várni a megoldást” – magyarázza az okosváros szakértő. A csapadékvíz visszatartás, az energiatakarékos megoldások és a környezettudatos hűtési megoldások alkalmazásával egyéni, családi vagy akár utca-szinten is nagy lépést tehetünk a környezeti fenntarthatóság, és végső soron a saját élhetőbb környezetünk felé. A gyakorlatban az innovatív technológiák, és a „régi, józan paraszti észen” alapuló praktikák együtt teremtik meg az okos településeinket.