A Magyar Mérnöki Kamarához rendszeresen érkeznek visszajelzések arra vonatkozóan, hogy a tervezői piacon egyes szereplők tartósan és jelentős mértékben a szakmailag indokolható díjszint alatt vállalnak munkát. Ez a gyakorlat torzítja a piaci versenyt, és hátrányos helyzetbe hozza azokat a tervezőket, akik a feladat összetettségével és felelősségével arányos, reális díjazás mellett dolgoznak. A jelenség mögött összetett gazdasági, beruházói és szabályozási okrendszer áll. A magyar mérnöki piac hosszú ideje tartósan alacsony tervezői díjszintekkel működik, amelyeket erős visszacsatolások tartanak fenn.
Árverseny és torz beruházói szemlélet
A piac széttagolt, számos kisebb iroda működik korlátozott megrendelésállománnyal. A projektek tervezési feladataiért folyó verseny megítélése sok esetben döntően ár alapú. Ez sajnálatosan egyaránt igaz a kis, közepes és agyprojektek tekintetében. A legalacsonyabb ajánlat alapú kiválasztás tartósan lefelé húzza a díjszinteket, miközben a piaci szereplők gyakran nem rendelkeznek megfelelő összehasonlítási alappal a reális árszintekről. A beruházások költségszerkezetében a tervezés aránya viszonylag alacsony, miközben a műszaki minőség, az üzemeltetési költségek és a teljes életciklus teljesítménye alapvetően ebben a fázisban dől el. A megrendelői döntéshozatal mégis sok esetben rövid távú költségszemléletre épül: a tervezés sok esetben puszta költségtétellé degradálódik, miközben valójában a beruházás egyik legfontosabb értékteremtő eleme. A probléma egyik oka az információs aszimmetria. A tervezési döntések rövid és hosszútávú gazdasági hatása ugyan egyértelmű, de a beruházók előtt ez az összefüggés mintha láthatatlan lenne. Emiatt a beruházások során gyakran éppen azon a területen jelenik meg a legerősebb árnyomás, amely a teljes projekt minőségét és gazdaságosságát meghatározza.
A felelősség, a minőség és a díjazás közötti aránytalanság
A tervezők jelentős műszaki és jogi felelősséget viselnek, amely sok esetben nincs arányban a kapott díjazással. Ez hosszú távon rontja a szakma vonzerejét, gyengíti a minőségi munkavégzés feltételeit, és hozzájárul az utánpótlási problémákhoz. A közpénzből megvalósuló beruházások esetében az értékelési rendszerekben az ár továbbra is meghatározó tényező. Bár a minőségi szempontok alkalmazása lehetséges, ezek súlya gyakran korlátozott. Hosszú ideje marad el a valós minőség alapú kiválasztási rendszer kidolgozása és rendszerszintű alkalmazása. Alapvető probléma, hogy a Tervező kiválasztásánál nem a tervezői csapat kiválasztására koncentrál a beruházó, hanem egy Generáltervező kiválasztására. A Generáltervező alatti meghatározó fontosságú szakterületek szakmai alkalmasságának és értékarányos díjazásának vizsgálata rendre elmarad, elfeledve, hogy egy lánc teherbírását a leggyengébb láncszem határozza meg. A helyes, megfelelő teljesítésre koncentráló Generáltervezői szemlélet a minőség alapján kiválasztott szakterületek együttesének biztosítása lenne, melyhez képest ma egy több lépcsős üzleti szemlélet alakult ki. Nem ritka, hogy a téves beruházói érdekből lefolytatott nyomott árverseny alapján elnyert tervezési feladatot követően elindul egy szintén árverseny alapú szakterületi kiválasztás, mely során a döntéseket már egyértelműen a gazdasági érdekek vezérlik. A magánpiacon ezzel párhuzamosan szintén hiányoznak azok a kontrollmechanizmusok, amelyek az indokolatlanul alacsony ajánlatok kiszűrését biztosítanák.
A Magyar Mérnöki Kamara által kidolgozott Mérnöki Díjszabás (MÉDI) fontos orientációs szerepet tölt be, ugyanakkor kötelező erő hiányában korlátozott hatással rendelkezik. A gyakorlati tapasztalatok szerint a tervezők többsége a MÉDI 50-75%-a közötti díjszinten ad ajánlatot, miközben számos esetben olyan ajánlattevők nyerik el a megbízásokat, akik a javasolt díjszint mindössze 25-35%-án vállalják a feladatot. Ez szükségszerűen felveti a tervek szakmai megalapozottságának, a műszaki megoldások megfelelőségének és végső soron a megvalósuló létesítmények minőségének kérdését. A jelenleg kialakult gyakorlatban szakadék tátong az elvárt tervtartalom és tervezői minőség, valamint az elérhető tervezési díjak között.
A díjszint és a tervezési minőség kapcsolata
Az indokolatlanul alacsony díjszint alapvetően zárja ki a minőségi szereplők kiválasztását, hiszen egy gyakorlott és felkészült szereplő tudja, hogy az elérhető díjszinten nem tud minőségi munkát végrehajtani. Gyakran nyernek el tervezési feladatot olyan szereplők, akik sem szakmailag, sem időráfordítás tekintetében nem tudják felmérni az elvállat feladatokat. E mellett az alacsony díj közvetlenül korlátozza a feladatra fordítható mérnökkapacitás mértékét, melyet tovább torzít, hogy ugyan a kivitelezésben létezik a többlet és a pótmunka fogalma, de ezt a tervezési folyamatok sorány szinte ismeretlen. Ennek következménye lehet: hiányos dokumentáció, felkészületlenségből eredő hibás döntések, aluloptimalizált műszaki megoldás, elégtelen koordináció, magasabb kivitelezési kockázat, valamint kedvezőtlenebb üzemeltetési teljesítmény.
A problémát tovább súlyosbítja, hogy a piacon nem áll rendelkezésre egységes és objektív minőségmérési rendszer, ezért a döntések sok esetben továbbra is kizárólag ár alapján születnek meg.
A közbeszerzési rendszer ugyanakkor már ma is kezeli az aránytalanul alacsony ár problémáját. A közbeszerzési törvény lehetőséget biztosít az ilyen ajánlatok vizsgálatára és adott esetben kizárására. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy az indokolatlanul alacsony ár önmagában is kockázatot jelenthet a teljesítés minőségére és megbízhatóságára nézve. A tervezői szolgáltatásoknál ennek alkalmazása azonban rendre elmarad. A projektek jelentős része azonban nem közbeszerzési, hanem magánpiaci környezetben valósul meg, ahol ez a kontrollmechanizmus jelenleg nem érvényesül.
A Beruházók szűk látókörűsége miatt a projekt indításakor és előkészítésekor a legkisebb költségre törekedve pont a mérnöki szellemi munkába nem fektetnek be, amellyel megtakarított költségek sokszorosát fizetik ki a projektlefutás során. A mérnöki értelmiség értékének lebecsülése szocialista örökség, melyet a rendszerváltás sem változtatott meg. A díj és minőség mára egy tyúk vagy tojás dilemmává változott. Az alacsony díj mellett minőségi munkát nem lehet végrehajtani, melyre a reakció az, hogy miért fizetnénk többet, ha nem kapunk minőséget?
Tervezési fázisok egymásra épülésének elmaradása, nem megfelelő előkészítés
Az időben és megfelelően alátámasztott beruházási döntések meghozatalát csak a megfelelő előkészítés tudja biztosítani. Ennek alapvető feltétele az egymásra épülő, fokozatosan emelkedő kidolgozottsági szintet elérő tervfázisok megléte és az ezekhez igazodó beruházói döntések meghozatala. Ezzel szemben a magyarországi gyakorlatban elterjedt ár letörési gyakorlat, hogy csak egy engedélyezési és egy kivitelezési tervfázisra kérnek árat, és ugye az engedélyezési terv szakági szempontból „csak” egy műleírás. A helyes tervezési folyamat, hogy több egymásra épülő, folyamatosan emelkedő kidolgozottsági szintet mutató tervfázis megrendelése és végrehajtása, amely lehetővé tudja tenni a megfelelő időben meghozható beruházói döntéseket, kezdve a fő irányok meghatározásától a részletes döntések meghozataláig. E helyett Magyarországon a két fázisra koncentrálva folyamatosan változó igények melletti folyamatos áttervezésre ítélik a tervezőket, sokszor a megfelelő döntésen nem időbeli meghozatalával kidolgozott tervfázisok megismétlését igényelve. Ez nem hozhat gazdaságossági-műszaki szempontból ideális eredményt.
A költségszakértői szemlélet szerepe
A beruházási döntések minőségét alapvetően meghatározza a költségek megalapozottsága és átláthatósága. Ebben kiemelt szerepet tölthetnek be az építési költségszakértők, akiknek képzését és szakmai kereteit a Magyar Mérnöki Kamara biztosítja. A hazai gyakorlatban a költségszakértői funkció sok esetben nem épül be kellő súllyal a beruházási folyamat korai szakaszaiba. Sokszor ezek a fázisok el is maradnak. A költségbecslés gyakran csak ellenőrző vagy utólagos szerepet kap, miközben a legnagyobb hatás a koncepcióalkotás és a tervezési döntések fázisában lenne elérhető.
Megfelelő integráció esetén a költségszakértő képes: a tervezési alternatívák gazdasági összehasonlítására, az életciklus-költség alapú döntéshozatal támogatására, a beruházói kockázatok csökkentésére, valamint a reális költség- és díjszintek kialakulásának elősegítésére. A költségszakértői szemlélet erősítése hozzájárulhat ahhoz, hogy a tervezési díj ne elszigetelt költségtételként, hanem a beruházás egészének minőségét meghatározó tényezőként jelenjen meg.
Lehetséges kamarai beavatkozási irányok
Felmerült annak lehetősége, hogy a kirívóan alacsony díjazás mellett végzett tervezői tevékenység fokozott szakmai kontroll alá kerüljön. A jelenlegi jogi környezetben a díjszint közvetlen szabályozása versenyjogi aggályokat vet fel. A megoldás kulcsa a minőségi szempontok következetes érvényesítése lehet. Megfelelő jogszabályi felhatalmazás és dedikált forrás biztosítása mellett lehetőség nyílhat arra, hogy a mérnöki kamara: a MÉDI meghatározott szintje alatt vállalt munkák esetében, beérkezett panasz alapján, vagy szúrópróbaszerű kiválasztással szakmai minőségellenőrzést végezzen. Amennyiben az ellenőrzés során megállapítható, hogy az indokolatlanul alacsony díjszint a tervezési minőség romlásához vezetett – például hiányos műszaki tartalomhoz, hibás megoldásokhoz vagy nem megfelelő dokumentációhoz –, úgy indokolttá válhat megfelelő szakmai és etikai következmények alkalmazása is.
A minőségellenőrzésen alapuló megközelítés: erősítheti a minőségi tervezési munka iránti elkötelezettséget, hozzájárulhat a reális díjszintekhez közelítő ajánlatadási gyakorlat kialakulásához, javíthatja a megvalósuló létesítmények műszaki színvonalát, és hosszabb távon növelheti a mérnöki szakma presztízsét. Ehhez persze kamarai költségvetést kell teremteni. A nem megfelelő szabályozás és szűk látókörű beruházói gyakorlat eredményeként kialakult helytelen tervezési eredmény utóellenőrzéssel való megfelelő szakmai mederbe való visszaterelése alapvetően társadalmi szolgálat, hiszen a tervezéskor megspórolt tervezési díjrész eredményeként kialakult eredmény következményeit a végfelhasználók (egyéni vevők és közösségek) szenvedik el.
További szakmai eszközök
A fenti intézkedések mellett indokolt lehet: a MÉDI szélesebb körű kommunikációja, a minőségalapú kiválasztási szempontok erősítése, a jó gyakorlatok bemutatása, valamint egy átlátható kamarai minősítési rendszer kialakítása. A digitalizáció – különösen a BIM-alapú tervezés – újabb kihívást jelent a szakma számára. A korszerű digitális munkafolyamatok kezdetben jelentős többlet-erőforrást igényelnek, amelyet a piac sok esetben nem ismer el megfelelő díjazásban. A magasabb minőség és hatékonyság elvárásként jelenik meg, megfelelő ellentételezés nélkül. Mindeközben Nyugat-Európában stabilabb és kiszámíthatóbb díjszintek jellemzők. Németországban a HOAI rendszere évtizedeken keresztül strukturálta a tervezési díjakat, és bár a szabályozás időközben módosult, a piaci gyakorlat továbbra is kiegyensúlyozottabb. A fejlett társadalmak a hosszútávon kiszámítható értékek létrehozása érdekében a szabványok változásával egyre bonyolultabb és összetetteb feladatot rónak a mérnökökre (itt példaként elég csak a földrengési hatásokra, tűzterhelése való megfelelés és a tartóssági követelmények kielégítésére gondolnunk), melyet a magyarországi gyakorlat egyre csökkenő díjazással honorál, szembe menve az eredményként évek alatt megtöbbszörözött eladási értékekkel.
Mennyit ér valójában a tervezés?
Nyugat-európai tapasztalatok szerint: az építészeti-műszaki tervezési díj jellemzően a kivitelezési költség 5-12%-a, összetettebb projektek esetében a 10-15%-os tartomány sem ritka, a teljes tervezési szolgáltatás aránya pedig gyakran 8-15% között mozog. Érdemes azon elgondolkodni, hogy egy magyarországi projekt előkészítéséhez szükséges tervezési feladat – melyben a generáltervező mellett 10-15 szakági tervező közreműködésre van szükség – értékeként miért elvárt és elfogadott a bekerülési díj 1,5-2,0 %-a, míg ingatlanközvetítői díjként miért elfogadott az eladási érték 2-5%-a, nem is beszélve a kapcsolódó jogászi, közjegyzői díjakról? A két feladat sem értékében, sem felelősségében nem mérhető egymáshoz, de mégis egy-egy egyszemélyes teljesítmény a teljes tervező csapat teljes munkája után járó díj 3-6-szorosát éri a beruházók, tulajdonosok és a társadalom szemében.
Egy 10 milliárd forintos beruházás esetében az eltérő gyakorlat százmilliós nagyságrendű különbséget jelent a tervezésre fordítható mérnöki kapacitásban, az alternatívák vizsgálatában, a műszaki optimalizálás mélységében és a dokumentáció részletességében. Persze ha szűk látókörűen nézünk erre, akkor ez egy még el nem indított projekt esetében jelentős költésgcsökkentést jelent (hiszen ekkor érdemben még más nem véges feladatot), de ezek az összegek a megvalósítás során bármely hibás részdöntés eredményeként eltörpülnek.
A nemzetközi tapasztalatok alapján alapvetően a tervezésen múlik a beruházás hosszú távú műszaki és gazdasági teljesítménye. A mérnöki tervezés társadalmi és gazdasági megbecsülése közvetlenül befolyásolja az ország versenyképességét.
Dubniczky Miklós, Szántó László
