Harminc éve fogadta el az Országgyűlés a szakmai kamarákról szóló törvényt, amely új korszakot nyitott a magyar mérnöktársadalom életében. A jubileum alkalmából a Magyar Mérnöki Kamara ünnepi rendezvényt tartott június 26-án a fővárosi Öbölházban, ahol a visszatekintések mellett már a következő három évtized feladatai is hangsúlyosan megjelentek.
Felelősség, szolgálat és tisztesség
„Mérföldkőhöz érkeztünk. Ma este egy harminc éves intézményt ünneplünk. De amikor a Magyar Mérnöki Kamara történetére tekintünk, nem csupán egy évfordulót látunk, hanem egy olyan folyamatot, amelynek gyökerei a rendszerváltozás időszakáig nyúlnak vissza, természetesen nem feledve az 1867 és 1944 között működő Magyar Mérnök és Építész Egyletet. Azok a mérnökök, akik 1989-ben a kamarai szerveződés útjára léptek, nem egyszerűen egy új szervezetet akartak létrehozni. Egy olyan szakmai közösség megteremtésén dolgoztak, amely képes képviselni a mérnöki hivatás értékeit, felelősségét és társadalmi szerepét” – hangsúlyozta megnyitó beszédében Szántó László, az MMK alelnöke. Mint mondta, amikor 1996-ban megszületett a szakmai kamarákról szóló törvény, egy hosszú munka ért célba. A kamara nem ajándékként jött létre, hanem a szakma összefogásának eredményeként. Ezért a mai jubileum nemcsak az eltelt harminc évről szól, hanem azokról is, akik hittek abban, hogy a mérnöki tudásnak közösséget kell teremtenie, és hogy a szakmai önkormányzatiság a felelős értelmiségi lét egyik alapja. Az MMK alelnöke úgy fogalmazott: a magyar mérnöktársadalom története mindig összefonódott az ország fejlődésének történetével, elég felidéznünk a reformkor nagy alkotásait, a folyamszabályozásokat, a vasútépítéseket, a hidakat, a közműveket, épületeket, építményeket, az ipari fejlődést vagy a huszadik század műszaki eredményeit.
Szántó László aláhúzta: a mérnök alkotásai nem önmagukért születnek, azért valósulnak meg, hogy másokat szolgáljanak, hogy biztonságosabbá, rendezettebbé, élhetőbbé tegyék a világot. „Talán ezért különösen fontos a közösség szerepe ebben a hivatásban. Mert a tudás átadása, a szakmai tapasztalat tovább örökítése, az etikai normák megőrzése és a fiatal nemzedékek támogatása nem valósulhat meg intézmények és közösségek nélkül. A Magyar Mérnöki Kamara harminc éve ezt a feladatot vállalja. Őrzi a szakma hitelességét, képviseli a mérnökök érdekeit, segíti a szakmai fejlődést. És összeköti egymással a különböző szakterületeken dolgozó mérnököket” – jelentette ki az alelnök. Hozzátette: a mai ünnepségen azokat köszöntjük, akik munkájukkal különösen sokat tettek ezért a közösségért. A kitüntetések minden esetben személyekhez kötődnek, de jelentésük túlmutat az egyéni teljesítményen. Azt fejezik ki, hogy a közösség számon tartja és megbecsüli azokat, akik tudásukat, idejüket és munkájukat mások javára fordították. Harminc év távlatából talán ez a legfontosabb üzenet.
A mérnöki hivatás alapja ma is ugyanaz, mint volt az előttünk járó nemzedékek idején: szaktudás, felelősség, szolgálat és tisztesség. Ezekre az értékekre épült a kamara három évtizede. És ezekre az értékekre épülhet a következő harminc év is. Folyamatosan változó világunkban egyre nagyobb kihívást jelent a mérnökség előtt álló feladat: „biztosítani az emberiség jólétét a bolygó erőforrásainak megóvása mellett.” Az egyszerű mondatba foglalt elvárás csak a közös cél szem előtt tartásával, egyetértéssel, összefogással, a szerteágazó mérnöki szakterületek együttes erőfeszítésével érhető el – jelentette ki Szántó László. Az alelnök végül rámutatott: „a Magyar Mérnöki Kamara a mérnökség előtt álló feladatok és elvárások végrehajtásához számít a szakpolitikával kialakítandó partneri viszonyra, a mérnökség teremtő értékének megfelelő kiemelésére, szakmai véleményének figyelembevételére és a társszervezetek szoros együttműködésére”.
A kamara és a fiatalok
A harmincéves jubileum alkalmából visszatekintésekre is sor került. Előbb dr. Hajtó Ödön, a Magyar Mérnöki Kamara alapító elnöke elevenítette fel személyes hangvételű visszaemlékezésben az egyesületi kamara megalakulásától a kamarai törvény elfogadásáig vezető hétéves időszak fontosabb eseményeit (lásd interjúnkat a júliusi Mérnök Újságban), majd Dezső Zsigmond (Hajdú-Bihar), Lucz Géza (Somogy) és Komjáthy László (Komárom-Esztergom) egykori területi kamarai elnökök Schulek János moderálásával kerekasztal-beszélgetésen idézték fel a „hőskorszak” legemlékezetesebb pillanatait, a szakmagyakorlás rendszerváltás előtti munkamódszereit, valamint a kamarai szervezőmunka mérföldköveit. A beszélgetés végén a résztvevők azt fogalmazták meg, hogy bár megvalósult az a mérnöki kamara, amit egykor az alapító generáció képviselői elképzeltek, sok mindent ki is vívtunk magunknak, de van egy dolog, amit harminc éve görgetünk magunk előtt: hogy nagyobb létszámban vonjuk be a fiatalokat a köztestületi munkába.
Hosszú évek előkészítő munkáját követően történt egy nagy lépés a mérnöktársadalomban, és megalakult a Magyar Mérnöki Kamara. Harminc év elteltével megint tehetnénk egy nagy lépést, mert az elmúlt években, elmúlt évtizedekben többünknek az volt az érzése, hogy a mérnöktársadalom hangja kicsit elhalkult, a politikai zajban elveszett mindaz, amit a mérnökök mondtak, és a társadalom szemében sem vagyunk azon a helyen, ahol lennünk kellene – fogalmazott köszöntő beszédében Barna Zsolt, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium közúti közlekedésért felelős államtitkára. „Idén tavasszal elég nagy változások történtek, ennek néhány következménye már látszik, például hogy csúcsminisztériumok helyett szaktárcák alakultak.” Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az új kormányzat a jövőben nagyobb mértékben kíván támaszkodni a mérnökök tudására, és építő szakmai párbeszédet szeretne kialakítani a kamarával.
A jövő kamarája
A jubileumi ünnepséghez kapcsolódva átadták a Magyar Mérnöki Kamara elismeréseit, valamint a szakmai tagozatok és a Hajdú-Bihar-, illetve a Somogy Vármegyei Mérnöki Kamara díjait is. Ünnepi beszédében Wagner Ernő úgy fogalmazott: a jubileum nem csupán ünnep, hanem egy szakmai nemzedék mérlege is. Mint mondta, az idő dönti el, mi volt valódi érték, és a mérnöki munka jelentősége éppen abban rejlik, hogy eredményei évtizedek múltán is meghatározzák a társadalom működését. Hangsúlyozta: a kamara három évtized után már nem ígéret, hanem bizonyított szakmai önkormányzat, amelynek feladata a mérnöki tudás, a felelősség és a közösség képviselete. Beszédének központi részében kilenc stratégiai irányt fogalmazott meg a következő harminc évre. Elsőként a mérnöki hivatás társadalmi megbecsülésének erősítését emelte ki. Úgy vélte, a mérnöki teljesítménynek láthatóbbá kell válnia, hiszen a jól működő infrastruktúra, az energiaellátás, a közművek vagy a közlekedési hálózatok mögött mindig mérnöki tudás áll. Ezzel összefüggésben fontosnak nevezte a mérnöki cím rangjának erősítését is. A kamarai munka következő időszakának egyik legfontosabb feladataként a szakmagyakorlás biztonságának növelését jelölte meg. Emlékeztetett arra, hogy a szabványokhoz való hozzáférés biztosítása hosszú évtizedes igényt teljesített, a jövőben pedig egy korszerűbb, kockázatarányos mérnöki biztosítási rendszer kialakítását tartja szükségesnek. Kiemelt hangsúlyt kapott a szakmai felelősség kérdése is. Wagner Ernő szerint a kamara tekintélyét az alapozza meg, hogy következetesen fellép a szakmai szabályszegésekkel szemben, miközben tovább erősíti az igazságügyi szakértői rendszer szakmai hitelességét. Hangsúlyozta: a mérnöki jogosultság nemcsak szakmai felkészültséget, hanem erkölcsi felelősséget is jelent.
A kamara elnöke kritikusan szólt arról is, hogy a mérnöki tudás sok esetben ma még túl későn jelenik meg a beruházási döntésekben. Megfogalmazása szerint a mérnöknek nem a már meghozott döntések igazolásában, hanem azok előkészítésében kell meghatározó szerepet kapnia. Ezzel összefüggésben ismertette a Magyar Mérnöki Kamara tizenhárom pontba foglalt, úgynevezett rendszerváltó mérnöki javaslatcsomagját, amely a beruházások szakmai előkészítésének, a közbeszerzések minőségének és a közérdek érvényesítésének javítását célozza.
A jövő kamarájáról szólva az egységes szakmai közösség megteremtését, a területi kamarák és szakmai tagozatok együttműködésének erősítését, valamint a fiatal mérnökök nagyobb arányú bevonását is kiemelte. Bejelentette egy negyven év alatti mérnököket megszólító program elindítását, amelynek célja, hogy a fiatal szakemberek valódi szerepet kapjanak a kamarai döntéshozatalban.
Beszédében kitért az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójára is. Felidézte, hogy a forradalom szellemi előkészítésében a Műegyetem meghatározó szerepet játszott, és arra kérte a mérnöktársadalmat, hogy minél nagyobb számban vegyen részt az október 22-i emlékmeneten.
Zárásként Wagner Ernő hangsúlyozta: a jövő kamarája digitális és európai szemléletű lesz, de továbbra is az emberi felelősségre, a szakmai tudásra és a közösségi összefogásra épít. Mint fogalmazott, az alapítók lerakták az alapokat, a mostani nemzedék feladata pedig az, hogy megerősítse és korszerűsítse a kamarát, hogy az a következő harminc év kihívásainak is megfeleljen. A beszédet azzal a gondolattal zárta: „Az idő próbára tesz bennünket. De ha jól dolgozunk, harminc év múlva is lesz, ami tart.”
DÍJAK ÉS DÍJAZOTTAK
„Év Mérnöke” Kamarai Aranygyűrű Életműdíj – dr. Kukai Tibor
„Év Mérnöke” Kamarai Aranygyűrű Alkotói Díj – Forgács József Péter
Zielinski Szilárd-díj – Bálint Péter, Déri Lajos, Dancs János Pál, Vajnorákné Németh Éva
Mérnöki Kamaráért Díj – Babos Tamás, dr. Dalmy Dénes, Gallyas András, dr. Szabó Éva Ibolya, Sándorfi Zsigmond György
MMK Tiszteletbeli Tag – dr. Baranyi Bertold, dr. Bálint Norbert, dr. Horváth Dezső, Prányi Mária, Sisák Zoltán, dr. Zagorácz Márk Balázs
Hajdú-Bihar Vármegyei Mérnöki Kamara diplomadíja – Lesnyák Péter Ervin
Hajdú-Bihar Vármegyei Mérnöki Kamara Pekár Imre Alkotó Mérnöki Díj – Szabó László
Somogy Vármegyei Mérnöki Kamara Év Mérnöke díj – Marián Gábor
Tartószerkezeti Tagozat Menyhárd István díj – dr. Horváth László István, Pál Gábor
Tartószerkezeti Életmű díj – dr. Dalmy Dénes, Dezső Zsigmond
Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat Signum Aquae Díj – Fejes Lőrinc, Kerti Andor Károly
Egészségügyi-műszaki Tagozat – dr. Forgács Lajos
Tűzvédelmi Tagozat Pap Zoltán Nívódíj – dr. Gyapjas János
Geodéziai és Geoinformatikai Tagozat Hazay István-díj – Hajdú György, Holéczy Ernő
Épületgépészeti Tagozat Macskásy Árpád-díj – Hucker Csaba, Nagy Gyula
Energetikai Tagozat Büki Gergely-díj – Kurunczi Mihály
Szilárdásvány-bányászati Tagozat Cséti Ottó-díj – Livo László, Martényi Árpád, Tóth László
Építési Tagozat Kardos Andor-díj – Bocz Gábor
