Az egyetemen meghirdetett tüntetéssel induló 1956-os forradalomra emlékeztek a BME központi épületében, állami vezetők és ’56-os szervezetek képviselői jelenlétében.
„1956 egyik fő követelése a szellemi és tudományos szabadság volt. A szabadság, amely lehetővé teszi a szabad gondolkodást, az egyetemi autonómiát és a nemzetközi együttműködést. Intézményünk számára ma az 1956-os szabadság eszméje a nyitott nemzetközi együttműködésben, a szellemi autonómiában és a kontinens tudományos fejlődésében való aktív részvételben testesül meg” – mondta Charaf Hassan, a BME rektora az egyetem K épületében tartott szerdai megemlékezésen.
Az ünnepségen ’56-os öregdiákok és családjaik, ’56-os szervezetek és a kormány képviselői, valamint a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) és a Rákóczi Szövetség közös meghívottjai vettek részt, összesen mintegy 250-en. A megjelentek nem pusztán a 69 évvel korábbi forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelegtek: az 1956. október 22-én a Műegyetem aulájában tartott gyűlés a másnapi események közvetlen előzménye volt, 23-án pedig az egyetemtől indult a Bem térre tartó felvonulás. A K épület 2016-ban felkerült a magyarországi történelmi emlékhelyek listájára. Ez az örökség ma is elevenné teszi a BME-n a forradalmi emlékezetet és a szabadság eszméjének tiszteletét.
„Az a nemzetközi környezet, amelyben hallgatóink ma szabadon tanulhatnak és dolgozhatnak bárhol a világon, egy olyan vívmány, amelyre tudományos és képzési kiválóságunk további erősítését építhetjük” – jelentette ki Charaf Hassan. A rektor felidézte személyes történetét is: „Bár nem itt születtem, csaknem négy évtizeddel ezelőtt, 1986-ban érkeztem ide, és azóta hazám Magyarország. Akkor 1956-ról még nem lehetett szabadon beszélni. Azonban itt, a Műegyetemen megismertem és megértettem azoknak a napoknak a jelentőségét, a közös múlt összekapcsoló érzését. Ezért is állok ma itt büszkén rektorként és vallom: ez az örökség minden műegyetemi polgáré.” Beszédét azzal fejezte be, hogy át kell adnunk 1956 üzenetét a mai fiataloknak, akik a jövőt építik. „Az 1956. október 22-én az aulában tartott nagygyűlés legyen a közös emlékezetük része mindazoknak, akik a Műegyetem falai között tanulnak és dolgoznak!”
Másodikként Horváth Zenkő felvidéki diák, a Brünni Műszaki Egyetem építészmérnök hallgatója szólalt fel. Felidézte, micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy 1956 hősei a zsarnokság közepette egyik napról a másikra kiálljanak a szabadságért. Azóta bebizonyosodott, hogy „a szabadság eszméjéért érdemes volt kiállni, mert ők ezzel örök példaképpé váltak minden magyar számára”, mi pedig „tisztelettel adózunk nekik, mert örökül hagytak nekünk egy összetartó nemzetet”.
Forrás: bme.hu / Rektori Hivatal, Kommunikációs Igazgatóság
