Október 31-én megkezdődött a globális éghajlatváltozással foglalkozó újabb ENSZ-konferencia a skóciai Glasgow-ban. Már a napirend elfogadása sem ment könnyen. November első két napján mások mellett António Guterres ENSZ-főtitkár és David Attenborough drámai hangvételű beszéde hangzott el az emberi társadalmakat, az élővilágot fenyegető veszélyről és a sürgős cselekvés szükségességéről. Faragó Tibor egyetemi tanár, aki majdnem két évtizedig képviselte Magyarországot a klímatárgyalásokon, most az mta.hu-nak foglalta össze a tanácskozás elején történteket.

A november 12-ig tartó tárgyalások során éles érdekellentéteket kell áthidalni, kompromisszumokat elérni, amelyeknek összességében arra kell(ene) irányulniuk, hogy a globális éghajlati rendszer – a megfigyelések és a tudományos vizsgálatok szerint – gyorsuló állapotváltozása még kellő időben megfékezhető legyen. A tanácskozás elején az államok legmagasabb rangú politikai vezetői, köztük Boris Johnson, Joe Biden, Narendra Modi, Emmanuel Macron, Angela Merkel és köztársasági elnökünk, Áder János is szóltak arról, hogy mi e találkozó tétje, melyek a leglényegesebb közös teendők, és mit vállal az országuk. Az EU27-ek nevében Charles Michel és Ursula von der Leyen kapott szót.

Előzmények

Az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv és annak 2012. évi Dohai Módosítása már nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést írt elő a fejlett országok számára, de egy részük még ezt sem teljesítette, miközben a gyors gazdasági növekedésű fejlődők kibocsátásai rohamosan emelkedtek.

A 2015. évi Párizsi Megállapodás ugyan már minden országra kötelezettségeket rótt ki, de annak tisztázása nélkül, hogy – eltérő felelősségük és helyzetük alapján – milyen mértékben kell hozzájárulniuk a globális kibocsátásnövekedés megállításához, majd e kibocsátások megszüntetéséhez évszázadunk második felében. (Beleértve, hogy a még fennmaradó kibocsátásokat ellensúlyozni kell, pl. erdőtelepítéssel vagy más módon, ami elősegíti a légkörből való kikerülésüket.) E megállapodás leggyakrabban hivatkozott célja szerint azt kell közösen elérni, hogy a globális felszíni átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodás kora előttihez képest jóval 2 °C fok alatt maradjon, de lehetőleg az 1,5 °C-ot se lépje át.

A Meteorológiai Világszervezet adatai szerint 2020-ban az iparosodás előtti szintnél 49%-kal volt magasabb a szén-dioxid-koncentráció, a metáné 162%-kal, a dinitrogén-oxidé 23%-kal, és ezekre a trendekre alig hatott a pandémia miatti átmeneti kibocsátáscsökkenés.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) első munkacsoportjának új jelentésében szerepel az a megállapítás, hogy a felmelegedés +2 °C-nál való „megállításához” 25%-os, a +1,5 °C-os határértékhez pedig 45%-os globális CO₂-kibocsátáscsökkentés szükséges 2030-ig a 2010-es értékhez viszonyítva.

A mostani tanácskozás kritikusabb tárgyalási témái

A rendkívül szerteágazó tárgyalási témakörök sorából néhányat emelünk ki, amelyekről feltehetően csak nehezen lehet majd megegyezni.

Az említett 45%-os globális kibocsátáscsökkentési cél mellett kardoskodik a tárgyaló felek jelentős része, és azt szorgalmazza, hogy a G20 csoport országai kb. az évszázad közepére elérjék a „karbonsemlegességet”. A G7 csoport, illetve az EU-tagállamok elkötelezték magukat ez utóbbi cél mellett, Kína és Oroszország ezt 2060-ra, India 2070-re vállalta.

Alkalmazkodás. A legsérülékenyebb és legkevésbé fejlett országok kiemelt támogatást várnak el ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a már elkerülhetetlen környezeti változásokhoz.

Támogatások. A probléma kialakulásáért nagyobb történelmi felelősséget viselő fejlett országoktól általában is tetemesebb támogatásra tartanak igényt a fejlődők. Egy korábbi ígéret szerint különböző forrásokból a fejlettektől 2020-ban százmilliárd USD/év lett volna e keret, de egyelőre ennek mintegy az ötöde hiányzik. A fejlődők ettől és e támogatás növelésétől is teszik függővé azt, hogy teljesíthetik-e a Párizsi Megállapodás rájuk vonatkozó rendelkezéseit.

Piaci és nem piaci mechanizmusok. A vállalások végrehajtására sajátos együttműködési lehetőségeket is belefoglaltak a Párizsi Megállapodásba. Ezek közül kettő jól ismert a Kiotói Jegyzőkönyvből: a kibocsátási kvóták kereskedelme és egy fejlett ország által egy fejlődő országban megvalósított kibocsátáscsökkentő beruházás kvótáinak elszámolása e fejlett ország részére. Ezek szabályairól nem tudtak megegyezni, pedig sokan élnének e lehetőségekkel, ugyanakkor a kvótakereskedelem ellen pl. környezetetikai szempontból többen berzenkednek.

A tanácskozás során számos témáról tartanak külön konzultációkat, továbbá a felek különböző csoportjai közös álláspontjuk kialakítására akár naponta zárt üléseken tanácskoznak. Az ilyen és hasonlóan szerteágazó tematikájú nemzetközi tárgyalásokon sokszor az utolsó órákban érhetők el minden fél számára „elviselhető” kompromisszumok, amelyek azonban nem feltétlenül visznek sokkal közelebb annak az alapvető problémának a megoldásához, amely miatt az adott eseményt megszervezték. Csak remélhető, hogy ennél eredményesebb lesz ez a világtalálkozó.

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia, mta.hu