Az Erdélyi-szigethegység klímájának és tájhasználatának 1500 évet felölelő történetébe pillanthatunk be dr. Jakab Gusztáv, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatója és kollégáinak vizsgálatai révén. A nívós Environmental Archaeology szaklapban közölt eredmények a korábbi elképzelésekkel ellentétben azt mutatják, hogy az erdőirtásokat és a pásztorkodás intenzitását nem a klímaváltozás határozta meg, hanem a térségben zajló társadalmi és gazdasági folyamatok.

„Rendkívül népszerű a kutatók körében a múltban bekövetkezett természeti, társadalmi és gazdasági változások mögött klimatikus okokat keresni, gondoljunk csak a kis jégkorszak kiterjedt hatásaira a 17. században. Kutatásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy ez nem törvényszerű. Egy jól szervezett társadalom, mint amilyen a középkori Magyar Királyság is volt, alkalmazkodni tud a változó környezethez. Ez a várható globális klímaváltozás kihívásait figyelembe véve fontos üzenetet hordoz számunkra is” – hangsúlyozta dr. Jakab Gusztáv egyetemi docens, a MATE Környezettudományi Intézet Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének oktatója, aki a környezetrégészet vezető szakfolyóiratában megjelent cikket első és levelező szerzőként jegyzi.

A kutatások alapján a havasi területek használata akkor vált különösen intenzívvé, amikor a helyi hatalmi és egyházi központok és uradalmak megerősödtek, az építkezési szokások megváltozása miatt megnőtt a faanyag iránti igény, majd egy havasi gazdálkodáshoz alkalmazkodott népcsoport is megjelent a térségben. A havasi területek erőforrásainak kiaknázását tehát a középkorban és a kora-újkorban sokkal inkább a változó igények és a gazdasági tevékenység szervezettsége határozta meg, mintsem a klímaváltozás.

„Cikkünk azért is figyelemre méltó, mert átfogó értékelést nyújt a középkori Erdély gazdasági, társadalmi és természetföldrajzi változásairól, olyan témákat érintve, mint a Bolgár Birodalom erdélyi terjeszkedése a 9. században, a magyar államalapítás hatásai a természeti környezetre vagy a románság erdélyi terjeszkedésének háttere” – tette hozzá a szakember.

Dr. Jakab Gusztáv 2016 óta tagja annak a dr. Benkő Elek akadémikus által vezetett nemzetközi kutatócsoportnak, melynek célja a Kárpát-medence középkori környezettörténetének interdiszciplináris módszerekkel történő feltárása. A kutatócsoportban régészek, történészek, geológusok és biológusok dolgoznak együtt, az elemzések pedig történeti dokumentumok, valamint a lápok tőzegrétegeiben megőrzött információk, például pollenszemek és mohamaradványok együttes értékelésén alapulnak. A kutatócsoport tehát ezek segítségével egyidejűleg képes vizsgálni a tájhasználati változásokat okozó környezeti és társadalmi tényezőket.

Fotók:

Nyitókép: Vizsgált tőzegmohaláp az Erdélyi-szigethegységből

1. kép: dr. Jakab Gusztáv a kutatási területen egy fúrásmintával
2. kép: Egy lápból kiemelt tőzegminta

Fotók forrása: dr. Jakab Gusztáv