Az energiahatékonyság fokozása mellett a környezetterhelő hűtőközegek újrafelhasználása jelenti a legnagyobb kihívást a klímaberendezések és a modern hőszivattyúk piacán. A megoldásokról Szalai Gabriellával, a Daikin munkatársával beszélgettünk.

2021-től minden új építésű ingatlan energiaigényét legalább 25 százalékos mértékben megújuló energiaforrásból kell biztosítani. Mi következik ebből, illetve hogyan lehet megfelelni ennek a követelménynek?

Még 2018-ban lépett életbe az ún. költségoptimalizált épületenergetikai követelményszint, ami azt határozza meg, hogy az épület burkának milyen energetikai elvárásoknak kell megfelelnie, illetve hogyan lehet csökkenteni egy adott alapterületre vetítve az épületek energiafelhasználását. A fő cél természetesen az, hogy mind a felújításnál, mind új építés esetében minél energiahatékonyabb épületek létesüljenek, és e törekvésben a következő szabályozási lépés valóban 2021., amikortól általánossá válik, hogy új épületeknél legalább negyedrészben megújuló energiaigényt kell teljesíteni. Uniós célkitűzés, hogy 2050-re a tagállamok épületállománya széndioxid-semleges legyen. Ma még a végső energiaigény ötvenkét százaléka fűtés-hűtésből, míg huszonöt százaléka a villamosenergia előállításából származik. Egy új épület építésénél rengeteg szempontot kell figyelembe venni, s ehhez jellemzően olyan szakemberek kooperációjára van szükség, akik egyrészt tisztában vannak a hatályos építési szabályokkal, másrészt tudják azt is, hogy miként lehet egy épületgépészeti rendszert a fogyasztók igényeihez optimalizálni. A legfontosabb mindig a fogyasztók komfortja, hiszen épületeinket jellemzően nem öt-tíz-húsz évre, hanem egy egész emberöltőre építjük. Az épületgépészeti rendszer megtervezésénél, kiválasztásánál az első kérdések mindig ezek: milyen berendezésekkel szeretnénk a ház fűtését, hűtését és melegvíz-ellátását biztosítani, mekkora család költözik majd az adott épületbe, s várhatóan mekkora üzemeltetési költségek jelentkeznek? Nagyon lényeges ezért, hogy gépész szakembert is bevonjunk a tervezési folyamatba. Az építtetőnek és a tervezőnek most már azt is számba kell vennie, hogy a megálmodott ház teljesítse a közel nulla energiaigény követelményét, vagyis a huszonöt százalékos megújuló részarányt. A legkézenfekvőbb választás a hőszivattyú alkalmazása lehet, mert ezek a berendezések minden kiegészítő műszaki megoldás nélkül, önmagukban teljesítik ezt a feltételt.

Milyen kereslet van ma ezekre a berendezésekre?

A korszerű levegő-víz hőszivattyúk és lakóingatlanok esetében becslésünk szerint évente mintegy négyezer új rendszert értékesítenek Magyarországon, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a hűtő-fűtő klímaberendezések is hőszivattyúk – mégpedig levegő-levegő hőszivattyúk –, s ezek piacára már sokkal nehezebb jó becslést adni. Az látszik, hogy dinamikusan nő az eladott hőszivattyúk darabszáma, nem véletlenül egyébként, mert ezek a berendezések nem csupán az új szabályozásnak felelnek meg, de több funkciót – fűtés, hűtés, melegvíz-előállítás, vagyis a ház teljes gépészeti igényét – is kiszolgálnak, illetve alacsonyabb üzemeltetési költség mellett biztosítanak magasabb komfortérzetet.

Milyen rejtett technológiai tartalékok lehetnek még ebben a technológiában?

Elsősorban a vizes – például levegő-víz – hőszivattyús rendszerek képesek kihasználni az épületek hőtároló képességét. A villamoshálózat a csúcs- illetve völgyidőszak jelentősen eltérő fogyasztási értékének, valamint az időjárásfüggő megújuló energiaforrások integrálása következtében jelentős terhelésingadozásnak van kitéve. A hálózat részéről ez magasabb karbantartási, bővítési költséggel jár. A jövőben ezt a terheléskülönbséget csökkenteni lehet azzal, ha a hőszivattyú völgyidőszakban végzi el az otthon felfűtését, hűtését vagy a használati meleg víz elkészítését, míg csúcsidőszakban lekapcsol.

A hőszivattyúknak ráadásul van még egy nagy előnye, amit a magyar állam biztosít a felhasználóknak, mégpedig a működtetéshez felhasználható kedvezményes tarifa.

Milyen innovációs és a szabályozási nyomás nehezedik ma a szektor fejlesztőcégeire?

A hőszivattyú rendszerek és a légkondicionáló berendezések gyártói folyamatosan dolgoznak azon, hogy miként lehet csökkenteni a berendezések által okozott környezeti terheléseket. Kétféle hatásról van szó: egyrészt a gépek által felhasznált villamosenergiáról, másrészt a berendezések hűtőközegéről. Ez utóbbit az ún. globális felmelegedési potenciállal mérik, mely mutató az üvegházhatású gázok éghajlat-felmelegedést okozó, szén-dioxidhoz viszonyított potenciálja. Egy másik fontos kihívás az energiahatékonyság javítása. Sokat olvashatunk olyan tanulmányokat, amelyek azt vizionálják, hogy a következő évtizedekben milyen drámai ütemben fog növekedni a légkondicionáló berendezések száma – prognózisok szerint a következő harminc évben minden másodpercben tíz légkondicionálót adnak majd el. Ez a tipikus parittya-effektus: nő az átlaghőmérséklet és a jólét, nő a hűtési igény és a légkondicionáló berendezések száma, mindezek hatására nő az energiafelhasználás, ami pedig növekvő széndioxid-kibocsátást eredményez. Óriási kihívással néznek tehát szembe a szektor szereplői, és persze folyamatosan keresik a megoldásokat. 2018-ban az indiai kormány egy amerikai nonprofit szervezettel karöltve elindította a Global Cooling Prize-t olyan lakóingatlanokban alkalmazott légkondicionálóknak a fejlesztésére és díjazására, amelyek a mai berendezésekhez képest ötödannyi energiát használnak, és olyan hűtőközeget tartalmaznak, amelynek alig van éghajlati-felmelegedést okozó hatása. Büszke vagyok rá, hogy a Daikin is bekerült azon nyolc – innovatív megoldásokat kereső – döntős csapat közé, akik közül jövő év márciusban kikerül majd a verseny győztese.

Az energiafelhasználás-csökkentés mellett a hűtőközeg-kezelés a másik nagy falat… 

Fontos feladatunk, hogy a HVAC-R berendezésekben olyan hűtőközegeket használjunk, amiknek a GWP-je (Global Warming Potential) alacsony, másrészt – alkalmazkodva az európai szabályozáshoz – csökkentenünk kell a felhasznált töltetmennyiségét (F-gáz szabályozás) is. Mindenkinek elemi érdeke, hogy a kvótacsökkentés ellenére szinten tartsuk termelési kapacitásainkat, ezt viszont csak akkor tudjuk megtenni, ha folyamatos az innováció, illetve ha megfelelő hűtőközeg újrahasznosítási programokat dolgozunk ki. A visszanyert, újrahasznosított vagy regenerált hűtőközegek nem esnek az uniós kvóta hatálya alá, és megfelelnek az Európai Unió körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzéseinek. A Daikin ebben is úttörő, hiszen elindította saját regenerált hűtőközeg programját. Az alapelv egyszerű: partnereinkkel kötött megállapodás alapján telepítői hálózatunkon keresztül visszanyerjük a használt hűtőközegeket a már meglévő rendszerekből, regeneráljuk és visszaállítjuk az új hűtőközegnek megfelelő minőséget, majd az így regenerált hűtőközegeket felhasználjuk az Európában gyártott és értékesített új VRV rendszerekhez. A L∞P by Daikin program 2019-ben indult egyes kiválasztott Daikin VRV modellek számára, és a program sikerének köszönhetően a vállalat úgy döntött, hogy 2020 novemberétől kiterjeszti azt az összes Európában gyártott és értékesített VRV berendezésre. Eddig 250 ezer kg új hűtőközeg előállítását sikerült a programnak köszönhetően elkerülnünk.

Kis mennyiségű, például a háztartási klímaberendezésekben üzemelő hűtőközegek begyűjtése és újrahasznosítása is e modell szerint működhet?

Erre egy teljesen új, online kereskedelmi platformot és tanúsítási rendszert indítunk, melyet az EU LIFE+ programja is támogat. A program egyik tesztpiaca Magyarország lesz, azt tűzte ki célul, hogy a használt hűtőközegek másodlagos, körforgásos piacát megteremtsük. A platform célja olyan transzparens kereskedelmi megoldás létrehozása, ahol egymásra találhatnak azok, akiknél visszanyert hűtőközeg van, és azok, akik ezt szívesen megvennék tőlük – akár kis mennyiségben is. A platform tehát országokon belül piacot teremthet a használt hűtőközeg-tulajdonosok és az újrahasznosítási képességekkel, szándékkal, jogosítvánnyal rendelkező vállalatok számára, és lehetővé teszi a kereskedelmet. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogyha értéket tudunk teremteni annak, aminek egyelőre semmiféle értéke nincsen – inkább terhet jelent -, azt is támogatjuk, hogy véletlenül se kerüljön káros hűtőközeg a légkörbe.