Amikor én még kissrác voltam, nem így volt. Vagy igen, csak még szebbnek láttam a felnőttek világát? Azért talán mégis jobb volt, mert amikor bányamérnök rokonom elvitt magával a mecseki szénbányák aknáihoz (hadd lásson, fertőződjön a gyerek!), akkor őt mindenki „mérnökurazta”. Ma már se mecseki szénbányászat, és Mérnök úr/Mérnöknő megszólítás is alig-alig!

 

Régóta bosszankodunk azon, hogy idehaza a mérnöki munka, a mérnök társadalmi elismertsége nem az igazi. Ha egy osztrák, német, de akár horvát vagy szlovén mérnökkel üzleti/hivatali kapcsolatba kerülünk aláírásánál, névjegyén a „Dipl.-Ing.”. rövidítés mindig ott található, és az irodájuk ajtajánál elhelyezett névtáblán is ott ékeskedik a két kis rövidítés. Talán ezeknek is szerepe van abban, hogy neki máig általánosan dukál a Mérnöknő/Mérnök úr megszólítás, hasonlóan a Doktornő, Ügyvéd úr, Tanár úr titulushoz. Miért hagytuk, hogy így legyen, hiszen valaha mindez nálunk is így volt, és egész biztosan mi mérnökök is ludasak vagyunk hivatásunk társadalmi megbecsülésének amortizálódásában.

Tegyünk érte, hogy újra visszatérjen oda a mérnök, ahol volt, ahová való, az értelmiség társadalom által elismert tagjává! Most olyan javaslattal élünk, ami nem kerül egy fillérbe sem, mégis jelezzük a társadalomnak: a világon vagyunk, sőt a mérnökök a polgárok boldogulásáért, az ország és a gazdaság fejlődéséért dolgoznak!

Ma talán a velünk tárgyaló partner azt sem tudja, mérnökök vagyunk, hiszen ezt mi magunk is sokszor diszkréten titkoljuk. Ezért a Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöksége nevében kérem és javaslom, hogy 2021-től mi mérnökök egységesen lépjük meg a következőket:

  • az irodaajtó névtábláján, névjegykártyánkon és elektronikus vagy papíralapú leveleinkben aláírásunknál a pozíció (tervező, műszaki ellenőr, osztályvezető, igazgató, ügyvezető stb.) mellett mindig jelenítsük meg mérnöki végzettségünket is. Például így:

 

         XY

         okl. építőmérnök

          ügyvezető

 

  • vállalkozási szerződéseinkben kössük ki, hogy az elkészült mérnöki létesítményen fel kell tüntetni a megvalósításban résztvevő cégek neve mellett a tervező mérnök, a műszaki ellenőr, az építésvezető személyek nevét, és műszaki végzettségét is. Javasoljuk, hogy a mérnökök nevét feltüntető tábla költségét a vállalkozó viselje.

 

A Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöksége nevében úgy gondolom, hogy ez ugyan csak egy apró, de fontos lépés a mérnökök társadalmi, erkölcsi elismeréséért. Tegyük is meg közösen, amit tehetünk! Mi mérnökök tegyük meg a kezdő lépést a magunk megbecsüléséért, aztán talán mások is kedvet kapnak.

 

Utóirat: Mindez nem volt mindig így!

Ne feledjük, 1871-ben még maga Ferenc József hagyta jóvá a József Műegyetem új szervezeti szabályzatát, ráadásul ez volt a világ első olyan műszaki felsőoktatási intézménye, amely nevében az egyetem szó szerepelt. Ki tudja ezt ma már széles e hazában? És miért nem?

Ne feledjük azt sem, Deák Ferenc legbelsőbb bizalmasainak egyike Hollán Ernő hadmérnök volt, akire a Magyarországot felvirágoztató 1867-es Kiegyezés létrehozásában a haza bölcsének egyik legfőbb támaszaként számított. Egy mérnökre! Ki tudja ezt ma már széles e hazában? És miért nem?

Ne feledjük, az 1934. évi X. törvénycikk létrehozta a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet, mely a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette. Mindez egy Műszaki Egyetem égisze alatt! Ma lehetne ilyen? És miért nem? Ki tudja ezt ma már széles e hazában? És miért nem?

Miért hagytuk/hagyjuk a feledés homályába merülni, hogy a mérnökök közéletünknek, az ország sorsának is alakítói voltak. Az 1956-os forradalom és szabadságharcunkat elindító első nagy megmozdulás epicentruma a Műegyetem volt, mérnökhallgatókkal (pl. újkori kamaránk első elnöke dr. Hajtó Ödön), mérnökoktatókkal. Az „Ötvenhat műegyetemistái” könyvben egy mérnökhallgató emlékei szerint évfolyamtársa a nagygyűlés mikrofonjába ezt mondta: „Vonuljanak ki az orosz csapatok az országból!”. Ki tudja ezt ma már széles e hazában? És miért nem?

És az miért van, hogy a mérnökképzést folytató egyetemeink (pl. Budapest, Miskolc, Sopron) döntő része „névtelen”, azaz miért nem talált magának egy névadót a magyar mérnöktörténelem számtalan zsenije közül? Miközben másfajta felsőoktatási intézmények büszkén viselik Liszt Ferenc, Moholy-Nagy, Semmelweis Ignác, vagy éppen Eötvös Lóránd nevét és szellemi örökségét. Szerintem jól hangzana: Mosonyi Emil vagy Bánki Donát Műszaki Egyetem. Kamaránk szakmai tagozatai miért nem viselik szakterületük egy-egy óriásának nevét? Választék lenne bőven!

Hogyan lehet pont akkor a mérnök, a mérnöki munka társadalmi respektje ilyen mélyrepülésben, amikor már az egységsugarú állampolgár hétköznapjainak is nélkülözhetetlen eleme a mérnökök alkotta high-tech számtalan eleme (IT, orvosi diagnosztikai és gyógyító eszközök, járművek, infrastruktúra, járművek és közlekedési létesítmények, robotika stb.).

Mi sem hirdetjük, mert talán nem tartjuk fontosnak mindezeket. Nem írjuk oda a tudásunkat jelző kis szókapcsolatot nevünk alá, titulusunk mellé. Talán mindezek okozói a mérnöktársadalom alulértékelésének, mert ha mi sem, akkor mások főleg nem…

Ha pedig nem volt ez mindig így, akkor ne is maradjon mindig így! Írjuk oda „okleveles mérnök”, és rakjuk ki azokat a táblákat!

 

Nádor István, okl. építőmérnök, a Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöke